HETEDIK FEJEZET | A KÜLÖNBSÉG FOGOLY ÉS BESÚGÓ KÖZÖTT

MIUTÁN Maia kiosztotta a délutáni adagokat, az udvar felé vette az irányát. Kezdett hozzászokni a végtelen hideghez és néha szüksége volt egy kis friss levegőre, hogy lenyugtassa magát egy hosszú nap után a konyhán. Magával vitte a ruhát, amin már egy hete dolgozott. Egy szalmarakáson foglalt helyet, a vár ponyvatetője alatt.

Már hosszú ideje próbálta megtalálni a fa hasonmását, amit a vakációján talált. Semmi sem volt a Fekete Vár környékén, ami hasonlított volna rá. Maia azt gondolta, hogy akkor a Fal mögött kellene keresnie. Talán - csak talán -, ha elég közel kerülne egy itteni férfihez, akkor kérhetne segítséget. Viszont ez nem jöhetett szóba, mivel rengetegen gyűlölték őt.

A lány varrás közben megszúrta az ujjbegyét a tűvel. Maia nézte a vért kiszivárogni a nyílásból. Szájába vette a sebet és várta, hogy gyógyulni kezdjen. Szemei az egyre növekedő társaságra nézett. A Fekete Őrség testvérei gyakoroltak egymással. Maia Havas Jonra pillantott, aki éppen az Olly nevű kisfiút tanította vívni. Kedves volt tőle, hogy segített neki.

- Jó napot, Lady Sanders - szólította meg őt egy mogorva hang.

Maia felnézett Alliser Thorne komor, ráncos arcára és kedvesen elmosolyodott.

- Legközelebb, ha az Őrségnek főz, talán visszafoghatná egy kicsit a sót. Valakinek nem bírja a gyomra.

Maia összeráncolta a homlokát, de tudta, hogy a férfi szájából egy dicséretet hallani lehetetlen. - Ser Alliser, délután, mikor Hobbal főzünk, majd emlékezni fogok, hogy inkább figyeljek a maga igényeire, mint a többségére. Biztos vagyok benne, hogy a testvérei nagyra fogják becsülni, hogy inkább magadra gondol, mint rájuk.

Alliser egy undok sóhajt hallatott, mielőtt elsétált.

●●●

- Nagyon szép vagy.

A lány felpillantott a mosolygó Shireen Baratheonra. Maia csatlakozott Szegfűhöz és a gyermekhez a vár könyvtárában, ahol olvasni tanították a Vadat. Még csak néhány alkalommal találkozott Shireennel, de mégis jobbnak tartotta őt az édesapjánál. Sosem merte az arca állapotáról kérdezni, mert emlékezett, hogy Derek egyszer-kétszer elmagyarázta a "szürkehámot".

- Köszönöm - mosolyodott el a lány kedves szavait hallva. - Amióta idekerültem, valószínűleg ez a legjobb dícséret, amit kaptam.

Ezután Maia visszatért bámulni előtte levő könyvet. Talált egy könyvet a természetről, már rá akart keresni az északon található. Eddig semmit sem talált és már kezdett kifogyni a türelméből.

Shireen legjobb tudása szerint segített Szegfűnek egy egyszerű szót kiejteni, mikor az idősebb lány felszólalt. - Miért olyan ez a könyv, mint amit gyermekek számára írtak.

- Mert nekik írták - nevetett Shireen. - Úgy gondoltam egy könnyűvel kezdünk.

Maia felnézett az oldalról, amit próbált értelmezni. - Bocsánat, hogy meg kell szakítanom ezt a rendkívül érdekes beszélgetést, de van egy kérdésem. - Mind két lány Maiára nézett. - Vannak a közelben fehér színű fák, esetleg vörös levelekkel?

Shireen Szegfűre pillantott. - A varsafákra gondolsz?

Maia a V szekcióhoz lapozott, az ujját végighúzta a betűkön, keresve a megfelelő szót, amíg meg nem találta a fát. A kis rajz volt mellette, amit a lány rögtön felismert. Bólintott egyet.

- Azt hiszem Sam egyszer említette, hogy az Őrség tagok a varsafa teszik le az esküjüket - mondta Szegfű. - Biztos van itt is egy, csak egy kicsit távolabb a Faltól.

A szőke hajú lány a varsafa leírását fürkészte. Nem lesz egyszerű dolog megtalálni a fát, mivel messzebbre nyúló keresést igényelt. Nem fogja tudni ezt egyedül véghez vinni.

Szegfű éppen folytatta volna az olvasást, mikor kibukott belőle a kérdés: - Miért kérdezted?

- Már láttam egyet egyszer - válaszolta szemeit el sem szakítva az oldalról. - És szeretnék látni még egyet.

- Én megkérdezném Jont - ajánlotta Szegfű. - Vagy Samet. Ők sokat tudnak az ilyen dolgokról.

Maia megrázta a fejét. Jonnak voltak más dolgok, amik foglalkoztatták, fontosabbak, mint Maia hirtelen érdeklődése a természet iránt, és nem is mondhatta el neki a keresése igazi indokát.

Szegfű visszatért a mondatra, miközben Shireen ujja mutatta, hogy mit kell olvasnia. - És azt... gon... gondóta?

- Ejtsd ki az L betűt - segítette Shireen. - Az Ó pedig rövid.

- Gon... Gondó... Gondolta?

Shireen bólintott, nagyon boldodnak tűnt, hogy valami hasznosat is csinálhat a várban, amíg itt tartózkodik.

A páros folytatta a tanulást, miközben Szegfű egyre okosabb és okosabb lett. - Utálta... a... az... idot?

- Időt - szólt közbe Maia. - Azt írja, hogy "Utálta az időt." 

●●●

Egy nagyon szerencsétlen napon Ed megkérte Maiát, hogy vigye le az ételadagokat az Őrség foglyainak. Általában a férfi feladata volt ez, de a segítségét kérte, mert "ő túl elfoglalt volt."

Maia kezébe vette a forró levest, ami szinte leégette az ujjbegyeit. Mit meg nem adott volna műanyag edényekért.

A legjobb tudása szerint próbálta meg követni Ed utasításait, de nehéz volt a Fekete Várban kiigazodni, és Maia biztos volt benne, hogy legalább ötször rossz irányba fordult. Mikor végre megtalálta pontosan azt a helyiséget, amit Ed körülírt, megközelített minden ajtót, átnézve a rácsos ablakokon. Tudta, hogy egy különleges személyt keres, egy férfit vörös hajjal és ugyanolyan színű szakállal.

Maia megjegyezte, hogy egy Vadat elfogtak és idehurcoltak. Szegfű említette neki, hogy az Őrség mennyire utálta a Vadakat, pedig volt egy a falaikon belül. Nem nagyon számított, de pozitív jelnek vette, hogy a Parancsnok szívén viselte a sorsukat.

Maia észrevette Óriásvész Tormundot a fa ajtóra szerelt fém rácsokon keresztül. A tekintetük találkozott, mikor a padló megnyikordult Maia talpa alatt.

- Azt hallottam, hogy egy besúgó vagy, de mégsem zártak be - szólalt meg rekedtes hangon a Vad vezető. Ahogy megmozdult, a láncai megcsördültek. - Hogy van az, hogy én inkább vagyok fogoly, mint te?

Maia megköszörülte a torkát. - Csak az ebédedet hoztam.

Amint kinyitotta a rácsokat a kis ablakon, betolta a tál levest a cellájába. - Jó étvágyat - mormogta keserűen.

Tormund később Havas Jon barátja lesz, emlékezett Derek szavaira. Jon tudja, hogy a Vadak segítségére van szüksége, hogy a közelgő háborút legyőzze, ezért először Tormundot kell meggyőznie. Plusz, állítólag Tormund szexelt egy medvével.

Maia hátralépett, de mielőtt távozni tudott volna, a szakállas ember arca a rácsokhoz nyomódott. - Nem gondolod, hogy ez csak azért van, mert mind megakarnak baszni? Azért vagyok én megláncolva, mert nem nézek ki elég jól besúgónak? - köpött egyet maga mellé.

- Ezek a férfiak felesküdtek - sziszegte Maia, miközben közelebb hajolt, hogy Tormund jól láthassa a haragját. - És egyébként is, van elég önbecsülésem, hogy ne hagyjam nekik.

A Vad férfi bólintott. - Hát hogyne, szóval én azért vagyok fogoly, mert nekem tök van a lábam között. Most már látom hogy állunk.

Maia nem tudott kinyögni egy választ sem. Turmund megrémisztette őt, de miért is bántak vele másképpen? Gondolta, hogy a Vadak iránt érzett gyűlölet miatt, de őt pedig besúgónak hitték, szóval ő miért is nincs bezárva?

Maia szája résnyire volt nyílva, és elsétált Óriásvész Tormundtól, mikor már nem tudta többé szavakkal megvédeni magát. Viszont még mindig halotta a férfit káromkodni.