Az Ellenállasnál teljes volt a káosz. Senki sem tudta, mit tegyen. Poe csak úgy kapkodta a fejét. Mindenki össze volt zavarodva.
Poe Dameron ma összehívta a gyűlést, de még így is hatalmas volt a hangzavar. Ekkor Rey besétált a babával a kezében, és elordította magát.
-Csend legyen!-ekkor mindenki elhallgatott.
-Köszönöm.-nézett feleségére Poe, majd megköszörülte torkát, és folytatta.-Vezető nélkül maradtunk egy időre. Tudom, most sokan meglepődtök, de így van. Nem én vagyok a vezető. Hanem az, akit Leia eredetileg kijelölt. Jia a vezetőnk. De egy ideje már nem tudjuk elérni. Sehogyan sem.
-És ő hol van most?-szólt közbe egy idegeskedő pilóta.
-Az Első Rendnél.
-Engedték hogy odamenjen?-döbbentek meg többen is.
-Nem mi felelünk érte. Másrészt: rájött, hogyan fejezhető be a háború.
-Hogyan?
-Azt nem tudjuk.
-Szép kis csapat mondhatom. A vezetőnk veszélyben van és mi azt se tudjuk, miért.-szólt az előbbi pilóta.
Poe figyelemre se méltatta.
_________________________________________
A lány amint felkelt még ott találta maga mellett Kylo Rent. Eléggé meglepődött, de kétség sem fért hozzá, örült neki.
-Hogyhogy még itt vagy?
-Meg akartam nézni, hogy vagy.
-Jól.-hazudta nem túl meggyőzően miközben hányingerét próbálta legyőzni teljesen sikertelenül, majd kidobta a taccsot. Elkezdett magában szitkozódni.
-Azt látom.-mondta a férfi komoly arccal, de szemeiben ott bujkált egy mosoly.
-Ha akarod, maradhatok.
-Tényleg?
-Igen. Szeretlek.-húzta a férfi a lány agyát.
-,,Séta"?
-Persze.

A katonák csak annyit láttak hogy két köpenyes alak fut ki a bázis területéről. Ha tudták volna, kik azok, nem engedték volna ki őket. De nem tudták, és ezt a köpenyes alakok kihasználtak-futottak ahogy a lábuk bírta. Amikor már nem láthatták őket a katonák, főleg nem hallhattám, egyikük női hangon megszólalt.
-Hova megyünk?
-El innen. El a bolygóról egy kis időre.-mondta a másik férfihangon.
A lány nem válaszolt, csak a férfi nyakába ugrott.
-Köszönöm!-suttogta. A férfi csak mosolygott.
-Akkor hova megyünk?-kérdezősködött tovább a lány.
-Majd elmondom.
-Naaaaa!
-Nem.
-Akkor edd meg a maszkodat!-mondta tettetett sértődöttséggel a lány és hátatfordított a férfinak.
-Te tudod!-vont vállat amaz, a lánynak pedig vissza kellett tartania a nevetését. A lány megállt, de a férfi ment tovább. Amkor már majdnem eltűnt a lány szeme elől, az észbe kapott, és nevetve utánaszaladt. Sok ideig tartott míg beérte de nem volt hiábavaló: a férfi épp felszállt a hajójára.
-Mi az, talán méltóztattál utánamjönni?-kérdezte morcosan a férfi, de a szeme nevetett. A lány csak kinyújtotta nyelvét a férfira válaszképp. Majd mindketten elnevették magukat.
-Naaaa! Hova megyünk?-ölelte át a férfit a lány.
-Majd meglátod.
Azzal elindultak.