A lány várt, amíg a Millenium Falcon eltűnt a szene elől, majd az Első Rendet várta. Örökös varakozás.-gondolta.-Ez az én életem. Vakakire vagy valamire mindig várnom kell.-amint ezt végiggondolta,-nem tudta miért-eleredtek a könnyei. Záporként hullottak alá, s úgy eláztatták a lány arcát, mint a záporeső az ázók ruhájat, hajàt, mindenét.
-Ssh.-ölelte át hirtelen egy erős kar.-Shh.-ismételte meg.-Mi a baj?-a làny végre felnézett. Nagyon elcsodàlkozott, mikor Ben-t látta maga előtt. Nem tudta, mikor és hogyan szàlltak le észrevétlenül. A lány belefúrta fejét a férfi mellkasába, de továbbra is sírt. Szinte ömlöttek a könnyei. A férfit ez aggasztotta. És nem az, hogy elázik a ruhája, hanem az, hogy a lány sír, de meg se szólal.
-Gyere.-azzal megfogta a még pityergő lány kezét, és elindultak a hajója felé.
A hajón azonnal leültette a lányt maga elé.
-Jia. Mi történt? Bántottak?-kérdezte aggódó hangon.
-Nem. Semmi sem történt csak...-válaszolta a lány síras közben, de elakadt a hangja.
-Csak?
-Semmi. Mindegy.-a férfi nem vallatta, inkább odaült mellé, átkarolta, s nyugtatni próbálta. Szerencséjére sikerrel. Bár akadt egy kis malőr, de egy gyors csók mindent megold.
A lány màr nem sírt, nem is pityergett. Mosolygott, és ez nagy lépés előbbi állapotához képest. Ekkor úgy döntött, bevallja, miért sírt.
-Azért sírtam mert az életem hazugsággal és értelmetlen várakozas, miközben sokezer ártatlan hal meg ebben a pillanatban is... de nem csak ez volt a bajom. Azt az okot egyelőre nem árulom el...
A férfi nem vallatta tovább a lányt, mert érezte, szomorúságát. Inkább egy csókkal próbálta vígasztalni, ami elnyúlt. Olyat műveltek ott és akkor, amit én így kiskorúként nem szándékozom leírni.

Jia napfényre ébred. Régen nem volt már vele ilyen. Már lassan egy hónapja tért vissza az Első Rendhez. Azóta is sokat beszélt az Ellenállással, de egy hete már eltűntek. Semmi hír nem volt róluk. Mindenki aggódott a hajón, csak mindenki más miatt, mint Jia.
Azóta ikertestvére mar a hatodik hónapjában tart a terhességnek (eddig az ötödikben volt), Poe már feleségülvette Rey-t.
Jia egyre többet volt Bennel, és ezt minden kapcsolatra érteni kell. Kylo Ren a parancsnoki hídra is felengedte a lányt, sőt, még azt is megengedte, hogy parancsoljon egy kicsit. Tudta, hogy a lány nem lépne meggondolatlanul. Érezte, hogy szólítja a fény, de már egyáltalán nen bánta. Addig biztosan nem, míg a lány itt volt.
Ezen a verőfényes reggelen Jia igencsak meglepődött. Már rég nem kelt napfényre, nem tudta, hol van. Azt látta, hogy egyágyban fekszik egy szobában, de teljesen egyedül. Kivánszorgott az ágyból, de elszédült, így visszaült. Megint megpróbált kimászni az ágyból. Ezúttal, a szédülés ellenére sem ült vissza, hanem kiment az ajtón. A lány körbenézett. Nem làtott senkit a folyosón. Ekkor jött rá: valószínűleg az Első Rend egyik-bolygón lévő-bázisán van. De hol van mindenki? Hamarosan megtudta, hogy hol van mindenki. A parancsnoki hídon, hol máshol. Nagy nehezen elbotorkált odáig, majd benyitott. Az ajtó némán fogadta érkezését. Ő megint elszédült, és hányinger is kerülgette. Meg kellett támaszkodia valamiben, és ez a támaszték szerencséjére nem Hux, hanem Kylo Ren karja lett. A férfi elnyomott magában egy mosolyt-a katonák előtt semmilyen érzelmet nem mutathat ki.
-Baj van?-kérdezte csupán udvariasságból, hisz a lány falfehér arcából rögtön arra következtetett, hogy nem épp tökéletes állapotban van. Sőt!
-Talán nem kellett volna éjjel...-a két megvető és egyszerre gyilkos pillantástól Hux inkább abbahagyta, és erősen elgondolkodott azon, hogy most akkor fél vagy retteg. Fontos kérdés ilyen helyzetekben.
Kylo Ren, amint a lány megint elszédült, azonnal vitte az orvosi szárnyba. Sejtett valamit, és ez a dolog kételyeket merített fel benne.
A vizsgálat után megkérdezte az orvost.
-Mi baja volt a lánynak?