Enjey elindult, hogy tervét véghezvigye. Tudta, nem biztos, hogy ebben az esetben ez a helyes döntést, tudta, hogyha elmegy, szinte esélytelenek lesznek társai-hiszen Rey, (esetleg Leia) és ő az utolsó Jedik-;azt is tudta, hogy a többiek hatàrozottan elleneznék ezt a lépését, de a Leiával való beszélgetés után már megállíthatatlanok voltak gondolatai. Még van remény! Még van remény visszaállítani Kylo Rent, de nem az apjának, nem az anyjának, hanem neki, egyedül neki fog csak sikerülni. És Enjey ezt felfogta. Felfogta, mekkora súlyt cipel a vállán, egy egész galaxist kell megmentenie-mert ugye nem csak a maroknyi kis csapatra kell gondolni, amit Ellenállásnak hívnak-teljesen egyedül. Ráadásul tettei elronthatják az egész eddigi fáradozását, egy pillanat alatt.
Hogy félt-e? Igen, félt. Nagyon is. De igyekezett ezt a félelmét palástolni.

Újabb akadályba ütközött: csak egy szàllítóhajó volt a fedélzeten. Mentőkabinba nem akart ülni, mert az ki tudja mit reagál, ha hiperűrsebességgel teszik ki.
Végül a szállítóhajó mellett döntött. Berohant (halkan) a pilótafülkébe, és kioldotta a biztonsági zárat. Észre fogják venni, hogy ki van oldva. Vissza fogják kapcsolni.-ezzel a gondolatmenettel már nem érzett akkora bűntudatot, hogy meghúzta a kart. Aztán felszállt a hajóra, (megnyomott egy gombot,) és irány a hiperűr. A hajó kilépett a hiperűrsebességből, és az űrben ment tovább rendes sebességgel. Egy cél lebegett a lány előtt most csak: megtalálni Kylo Rent. Ami nem volt nehéz. Azaz ő-az Első Rend-találta meg a lányt. Valószínűleg jeladó volt a hajón-tehát így találták meg őket mindig, mikor kiléptek a hiperűrből-de most Enjey kicsit sem bánta.
Az Első Rend magához vonzotta a hajót, és amikor az leszállt, katonákat küldtek oda bilincsekkel. Minek az a sok bilincs-gondolta a lány keserűen-úgysincs itt más, csak én.
A már megbilincselt lányt először Hux elé vitték, aki elirányította őket a börtön felé. Kikötözték Enjeyt a vallatószékhez, és kimentek de a lánynak most esélye sem volt szökni-nem is akart. Pár perc múlva-talán egy sem telt el-bejött Kylo Ren. A lány tudta, a férfi most csak ikertestvérét látja benne, ìgy hagyta, az hagy tombolja ki magát. Végül már elege lett.
-Abbahagynád?-kérdezte pimaszul.-Én nem az ikertestvérem vagyok, nem vagyok Rey.-ezzel túl sok információt árult el... de amint ezt belátta, addigra a Legfőbb Vezér már felfogta a hallottakat.
Se szó, se beszéd, kiment, ott hagyva a lányt.
Enjey elég sokat várt, talán el is aludt néhány másodpercre-szó ami szó, amikor felébredt, szembetalálta magàt Kylo Rennel. Először majdnem felsikíttott a rémülettől, de a férfi szájára tette a kezét, így Enjey inkàbb nem sikított. Aztán a Legfőbb Vezér kioldotta fénykardját.
-Megmondtam, hogy ne gyere vissza.-a férfi szavai keménynek hatottak, szinte már fenyegetőnek-bár lehet, hogy Enjey csak a vörösen izzó fénykardtól látta annak.
-Mióta kell nekem betartanom a parancsaidat?-kérdezte pimaszul a lány.
-Te tudod.-nézett rá a férfi.
Enjeynek csak most tűnt fel, hogy a férfinál nincs ott a maszkja, de nem mert rákérdezni. (Azt persze már észrevette, hogy nincs rajta maszk)
A lány egy pillantást vetett a vörös fénykardra, majd szúrósan a férfira nézett:
-Eltennéd, kérlek?!
A férfi csak bólintott, ezzel jelezve, hogy megértette; majd hosszú pillanatok múlva deaktiválta, és visszatette övére.
-Köszönöm.-mondta a lány.
Majd a férfi hosszas vallatás után kiment.