-A lány terhes.-mutatott az orvos az ájult lány felé, aki még útközben ájult el. A férfi félve nézett a lány felé. Nem tudta, mit  tegyen. Leginkább vele akart beszélni a dologról. A lány hirtelen kinyitotta a szemét.
-Jol vagyok? Mi történt?-hirtelen kérdések után kezdett kitisztulni a feje, s emlékei visszatértek.
-Figyelj. Ez lehet, hogy meg fog lepni, de igaz. És kérlek, ne dönts elhamarkodottan.-a lány kiváncsian nézett rá, nyilván felcsigázhatták a hallottak. Így akár akarta, akar nem, mit volt mit tenni, el kellett mondania. Folytatnia kelkett.-Terhes vagy.
A lánynak elakadt a lélegzete, s meglepetten pislogott párat, majd minden figyelmeztetés nélkül elkezdett egyszerre sírni és nevetni.
-Jia, mi legyen?
-Tartsuk meg!-kérte kedvesen, kérlelően. Szinte mar könyörgött a férginak. Az csak elmosolyodott, s meszólalt.
-Rendben.-utalt ezzel arra a lánynak, hogy maradhat a gyerek.-De egy feltétellel. Erről ameddig csak lehet, senki sem tudhat.
A lány bólintott. Tudta, hogy ki kell hordania a gyereket. A lelkiismerete nem engedte, hogy bántsa, hogy kidobja. Ő törődni fog vele, nem úgy, mint anno ővele a szülei. Azok csak eldobták őt. Jia nem fogja ezt tenni.
A férfo odajött és hosszasan megcsókolta.
-Na gyere.-mondta a lánynak és megfogta a kezét, húzva ezzel őt a szobàja felé. Amikor a lány elszédült, megálltak egy kicsit, van idejük.
-Miért vagyunk itt? Miért vagyunk egy bolygón?-kérdezte egyszer csak a lány.
-Nem hallottunk semmit az Ellenállókról már egy ideje, így csak egy vihar előtti csendre gondoltam. Viszont jó nagy vihar lesz ekkora csenddel. Fogadni mernék, hogy épp hajókat és katonákat gyűjtenek. Úgyhogy jobb, ha nem tudják, hol vagy. Én csak azért vagyok itt hogy vigyázzak rád, és ezenkívül tudom, hogy nem szereted ha nem vagyok itt.-mondta, bár nem szokàsa ennyit beszélni. Még egy óráig ott volt, de már mennie kellett. Odasétált az alvó lány felé, és nyomott egy puszit a homlokára.
-Mennem kell.-suttogta a lánynak, majd kisétált az ajtón.

A lány sokáig aludt, olyan 3-4 órát, de amikor felébredt, megint egyedül volt, mint reggel. Most már nem volt kínzó szédülése és hányingere. Csak az alhasa fájt, de már tudta, miért.
Egyszer csak a kommlinkje megszólalt. Azonnal lekapcsolta övéről, és beleszólt.
-Itt Jia.
-Itt Poe. Gondolom most jön az a dolog, hogy minden rossznak elmondasz, lefokozol...
-Alapesetben jól gondolnád, de most nem vagyok olyan állapotban. Csak azt mondd el, mi történt.
-Először elindultunk keresni egy még független bolygót. Találtunk is egyet, de ott nem tudtunk kommunikálni. Aztán magunk mellé fordítotuk őket, és mentünk tovább. Útközben elromlott a kommunikációs rendszer, és le kellett szállnunk valahol, hogy megjavítsuk. Nem nagyon ment, de végül majdnem meglett. Aztán Rey-nek beindult a szülés, de azon az egész nyamvadt bolygón nem volt semmilyen kórház. Úgyhogy mi ketten BB8el kiegészülve elindultunk keresni egy kórházi szempontból nem hiányos bolygót. Szóval ennyi. Most értünk vissza, és már megjavították a kommunikációs rendszerünket.-a lány màr meg sem lepődött hogy hat hónapos kihordás után máris megszületett a gyerek, mert az űrben voltak nagyrészt. Ott nem szàmolnak napokat, heteket, hónapokat.
-Tudod adni Rey-t?
-Megpróbálhatom.-mondta Poe, és kérdezett valamit feleségétől. Az igennel válaszkolt.
-Szia Jia!-köszönt Rey.
-Szia anyuka. Hallottad? Nagynéni lettem.-viccelt a lány, és mindkét oldalról nevetés hangzott fel. Meg babagőgicsélés.-De. Hogy hívják a fiad?-kérdezte.
-Honnan tudod, hogy fiú? Egyikünk sem mondta egy szóval se.
-Nemt'om. Jedi voltam.
-Oké, értem. Max-nak hívják.
-Szép név.-mondta Jia, és ezt is gondolta.
-Hát, te is nagynéni leszel...-mondta végül Jia.
-Ez csodálatos! Ha végre béke lesz, akkor a gyerekek játszhatnak egymással.
-Köszönöm a megértést.
-Ez irónia volt?
-Nem.
-Gyere Max, ismerkedj meg a nagynénéddel. Vagyis, csak a hangjával.-azzal a baba elkezdett nevetni.
-Min nevet?
-Nem tudom.
-Mennem kell. Sziasztok, üdvözlöm a többieket. Jia vége.-azzal letette a kommlinket, vissza az övére.
Visszadőlt az ágyára, és mire lement a nap, ő màr aludt is.