Vérvörös alkonyat volt. A fák levelei csak úgy izzottak a Nap utolsó, narancssárgásan fénylő sugarai alatt. Az egész erdő színesbe öltözött, megadta a tiszteletet az éjszaka közeledtének. A madarak egy ideig lelkesen csiviteltek, majd ahogy teltek a percek, hangjuk egyre fáradtabban csengett, míg végül szépen sorjában mind elhallgatott. Ugyanígy lent a talajon az apró rágcsálók is visszahúzódtak vackaikba, hogy hajnalig ott pihenhessék ki magukat. A hangyák váraikba rejtőztek, a siklók kövek közé bújtak.

Még tíz perc sem telt bele s a természet nappali nyüzsgése, a korábbi sürgés-forgás teljesen abbamaradt. Mintha kiürült volna az egész hegyoldal, csupán az esti szellő süvített végig az ösvényeken, időről időre átfésülve a hosszú fűszálakat.

Az éjszaka már altatót dúdolva terítette sötétkék, csillagokkal díszített takaróját a bágyadt tájra, mikor hirtelen hangos csaholás és dübörgés hallatszott. A bokrok ágai némán sikoltva törtek darabokra, s az állatok riadtan dugták elő orrukat biztonságot nyújtó kuckóikból.

Négy apró mancs tört utat magának a sűrű aljnövényzetben, nem sokkal lemaradva utána pedig tizenhat másik sokkal nagyobb is. Eközben a hűvös levegőben kellemes barack és vanília illat áradt szét egy pillanatig, friss vérszaggal keveredve.

-Úgysem tudsz elmenekülni előlünk, kis szuka!

Valóban. A csöpp állatnak semmi esélye nem volt meglógni üldözői elől. Fájó talpacskái egyre nehezebben vették az akadályokat, a szuszból is kezdett kifogyni lassan.

Egyetlen lehetősége maradt.

Elrejtőzni az aljnövényzetben és imádkozni.

Pár pillanat múltán a csörtetés zaja megszűnt, a farkasok megálltak. Halkan felmordulva pásztázták végig a helyet áldozatuk után kutatva, ám mikor végül sehogy sem tudták kiszúrni azt, szimatolásba kezdtek.

- Pontosan tudjuk, hogy itt bújtál el valahol – horkantott fel az egyikük. - Lehet, hogy még kölyök vagy, de a förtelmes kis szagodat már most messziről érezni, omega!

A magas fűben rejtőző mogyoróbarna szempárba könnyek gyűltek. Könnyedén el tudott bújni hiszen testecskéje alig volt nagyobb valamivel egy sovány macskáénál, s szőke, zsemleszínű bundája tökéletesen eltűnt a susogó növények között. Azonban a mámorító illatát már nem tudta elfedni ilyen könnyedén, s ha ez még nem lett volna elég, meg is volt sebesülve. Bal hátsó lábán három hatalmas karmolás nyomán szivárgott vére, s fájdalmasnak ígérkező kék és lila foltok díszítették szinte mindenhol.

Omega. Az összes horzsolás és ütés közül ez kínozta a legjobban. Csupán egy ártatlan gyermek volt még, s nem értette miért kevesebb ő a többieknél. Látta, hogy gyengébb, erőtlenebb, hamarabb fárad és mindig alul marad, de ez mit számított? Hiszen az anyukája is megmondta, a gyengébbet meg kell védeni, nem újra és újra bántani.

Mama... A kisfarkas halkan felnyüszített az emlékre és ez pont elegendő volt ahhoz, hogy az utolsó reménye is a semmibe vesszen.

A két könnyes szemnek még pislogni sem volt ideje mielőtt nyakába hirtelen éles fogak martak. Vékony hangja fájdalmas vonyításként járta át az erdő ezen apró szegletét, segítségért kiáltva. Ám senki nem felelt.

- Harapd át a torkát, az alfának úgysincs szüksége rá!

A holdfényben úszó tájat újabb velőt rázó ordítás zengte be, majd csontok ropogása hallatszott. A fűszálak között azonnal zubogó folyamként indult útnak több forrongó vörös patak is, vérrel beterítve a földre pufannó holttest környékét. A szürke, kifejlett hím végleg elernyedő állkapcsának szorítása enyhült, s a szőke szőrgombóc ijedten nyüszített fel, miközben sebesült lábára alig-alig támaszkodva igyekezett kiszabadulni az éles fogak közül. Apró testét sötét árnyékok fedték be egyik pillanatról a másikra, s a mogyoróbarna szemek rémülten pásztázták végig az újonnan érkezőt.

A bokrok takarásából vörös bunda villant elő, dühös morgás kíséretében. A nőstény béta szemei szinte szikrákat szórtak a három megmaradt farkasra, akik a földre szegve fejüket húzódtak egyre hátrébb és hátrébb.

- Takarodjatok a területünkről, különben ti is így végzitek! – bökött fejével a friss tetem felé.

Feszült csönd következett, mígnem a vörös mancsok türelmetlenül dobbantottak a talajon. Hiába voltak mindannyian béták, az erőkülönbség mégis olyan hatalmas volt közöttük, hogy az ismeretlen farkas hangjától mindhárman megremegtek.

- Most azonnal induljatok!

Nem kellett több, a tücskök ciripelését ismét igyekvő léptek hangja tompította el, s a néhai üldözők most fülüket, farkukat behúzva menekültek.

- Az alfánk még hallani fog erről! – vonyított fel még utoljára az egyikük.

A vörös farkas halványan elmosolyodott, tekintete megenyhült egy pillanatra.

- Ne aggódjatok, a miénk is...  – suttogta miközben mélyet szippantott az esti levegőből, s szemei tágra nyíltak.

Hogy nem érezte eddig?! A betolakodók és a vér bűze mellett most valami egészen másra is felfigyelt. Fejét a barack és vanília illat forrásának irányába fordította, s elakadt a lélegzete.

A vértócsában összegömbölyödött, elázott szőrkupac feküdt halkan sírdogálva. Szőke bundáját szinte mindenhol vörösre festette a langyos folyadék, eredeti színe csak foltokban látszódott ki.

- Uram isten... – sietett a reszkető gombóchoz a béta ijedten, orrával megszimatolva az apróságot.

Tekintete meglepetten csillant, ahogy megállapította, pontosan kivel is van dolga. Egy omega kölyök...

- Ne félj, nem foglak bántani!  -  nyalt végig a vértől összetapadt bundán nyugtatólag.

A szőrkupac először rémülten húzta össze magát, majd pár pillanat elteltével a könnybe lábadt barna szemek bátortalanul pillantottak fel a vörös farkasra. Annak tekintete azonban most máshova vándorolt.

- Ezt sürgősen el kell látni... – komolyodott meg a béta a kölyök nyakán éktelenkedő fognyomokat látva – Mi a neved?

Az apróság nem tudott felelni, csupán érthetetlen nyöszörgést hallatott, s fejét kimerülten a földre hajtotta. Barna szemei fokozatosan lecsukódtak, de még éppen érezte, ahogy a vörös farkas óvatosan felemeli pehelykönnyű testét és megindul vele az ismeretlenbe.

🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾

Sziasztok!

Itt az új könyv, nem tudtam vele nagyon többet várni😅, de remélem azért ez nem okoz nagy szívfájdalmat nektek!

(Szeretném itt is megköszönni az összes borító és cím ötletet, amit végül nem használtam föl Aina_Dragneel-nek!❤)

És ami a legfontosabb...

Hogy tetszett?
Olyan lett, amilyenre számítottatok?
Volt, ami meglepetés volt?
Minden kritikát, kommentet, véleményt nagyon szívesen várok odalent⬇️ :3 Viszont hogyha erre esetleg nem lenne időtök, akkor kérlek egy csillaggal jelezzétek nekem, hogy érdemes-e folytatnom!❤

Milliónyi puszi,
Shiro~chan