Rin pov's

- Hoo, lassíts kislány. - nevetett fel mellettem a férfi, miközben én tovább ittam. - A végén béka nő a hasadba.

- Nem tehetek róla, ha szomjas vagyok. - vontam vállat, és emeltem vissza számhoz az egy literes vizes palackot, amit már majdnem kiittam.

Amint üressé vált, elégedetten hajítottam magam mellé, mint valami arisztokrata, aki csak arra vér, hogy az egyik szolgája felszedje mellőle. Nagyot nyújtózva terültem el az ágyon, és élveztem, hogy megmozgathatom a végtagjaimat. Kifejezetten jól esett. Mikor ismét Tae-ra pillantottam, kérdőn néztem a férfit, aki meghitt mosollyal az arcán vigyorgott rám.

- Mi az? - kérdeztem.

- Jó hallani a hangod. És látni.

- Eddig is itt voltam.

- Nem. - rázta meg a fejét. - Nem voltál. Annyira féltem, hogy nem fogsz felkelni, hogy el fogsz ítélni az miatt, amit tettem, vagy csak egyszerűen amnéziás leszel..

- Minden bántás nélkül mondom ezt Tae.. - fogtam kezére, hogy fejezze be ezt a sok hülyeséget. - Téged elég nehéz lenne elfelejteni. Az pedig, amit tettél. - sóhajtottam fel. Igazából nem neheztelek rá, elvégre megmentett, még akkor is, ha meg kellett ölnie érte valakit. - Köszönöm. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked. Hogy engem választottál, hogy megtetted értem, és.. Hogy itt vagy velem. Mindig.

- Ez így is fog maradni. Esküszöm neked, hogy soha nem foglak elhagyni. - szorította meg a kezem, és ült közelebb hozzám. - Ha pedig mégis megtörténne, akkor csak nyomd ezt le a torkomon, és garantáltan helyre jön az eszem. - emelte fel ajkához a kezem, és csókolta meg a gyűrűt. Még mindig a történtek hatása alatt vagyok, elvégre alighogy felkeltem, máris letámadott ezzel, nekem pedig gondolkodni se volt időm. Jó volt érezni azt a boldogságot, ami akkor tört rám a férfi szavaitól, és a meghitt pillanattól.

- Már ne is haragudj, de ha megcsalsz, akkor előbb dugom fel a seggedbe addig, amíg el nem ér az agyadig.

- Az is jó. - bökte ki, nagyot nyelve. Még a szemei is kikerekedtek. - Még egy ok, hogy miért maradjak melletted. - mosolyodott el, és ült át a székéből, az ágyamra, hogy mellém feküdhessen. Alig várom a délutánt, hogy végre elhagyhassam ezt a helyet, és otthon lezuhanyozhassak.

- Lenne még egy kérdésem.. Ki az a férfi, aki boci szemekkel néz be az ablakon? - pillantottam az említett dolog felé, és csak akkor vettem észre az idegent. Először egy kölyökkutya jutott eszembe, aki várja a gazdáját, hogy beengedje az ajtón az eső elől.

- Oh, ő Ho Seok, a testőröd. Nagyon rendes srác. Biztos azért ilyen, mert eddig vele lógtam, miközben rád vigyáztunk. Behívjam? - bólintottam, mert már attól felcsillant a férfi szeme, hogy mind a ketten ránéztünk, ezzel leleplezve magunkat abban, hogy róla beszélünk. Taehyung kinyitotta az ajtót, és beengedte Ho Seok-ot, aki mint egy kisgyerek, becammogott a szobába, és leült a másik székre, ami az ágy végében van.

- Ne haragudj, de örülök, hogy felkeltél. Te vagy az első munkám, és most, hogy visszatértél, biztosan könnyebb lesz a védelmed.

- Ezt most úgy mondod, mintha egyedül lettél volna! - háborodott fel Taehyung, miközben lehuppant mellém. Ho Seok csak felnevetett, és megingatta a fejét.

- Már ne is haragudj, de te sokkal jobb vagy társaságnak, mint testőrnek. - megveregettem Tae vállát, jelezve neki, hogy ebben most igazat adok a másik férfinek, ő pedig durcás fejjel, fordult el tőlem, és nézett ki az ablakon, ahol max a kórház falát láthatta.

Egész délelőtt Ho Seok-kal beszéltünk, ami átnyúlt a délutánba is. Sok mindenről tudott mesélni, elvégre ahhoz, hogy itt az lehessen ami, rengeteg helyet be kellett járnia, ahol én még nem voltam. Érdeklődve hallgattam végig minden egyes sztoriját, minden egyes helyet, ahol csak megfordult.

Csakis akkor vettük észre, mennyire elszállt az idő, mikor apám berontott az ajtón, egy nagy barna szatyorral, aminek a tartalma már akkor éhséget keltett bennem, mikor először éreztem meg az illatát. Ez, kaja.

- Nahát, először egy, majd kettő pasi is.. Nem akarsz nekem elmondani valamit kisasszony? - mielőtt válaszolhattam volna, Ho Seok engedelmesen felállt, és kezet nyújtott apámnak. Már akkor tudtam, mit akar, mikor megláttam, hogyan néz apámra. Azonban én nem akarom, hogy megtudja, elvégre semmit se mondtunk neki a mostani ügyről.

- Ő itt az egyik barátom! - kiáltottam fel, amitől mind a három férfi megrezzent. Senki se számított rá, hogy ordibálni fogok. Ho Seok rám nézett, én pedig szemmel jeleztem neki, hogy fogja be, amit szerencsére meg is értett. Bemutatkozott úgy, mint egy most felszedett pasas, akivel rögtön egy hullámhosszra kerültünk, és most épp ismerkedünk. Talán kissé túl is beszélte ezt az egészet, mert a végére apám hol rá, hol pedig rám nézett sunyi szemekkel, de a lényeg, hogy bevette.

- Mehetünk haza? Főztem kaját.

- De ugye nem kínait? - kérdeztem, miközben felemeltem az ölemben levő zacskót, amiben nagy valószínűséggel az van.

- Jó, bocs... Desszertet csináltam. - vallotta be, leszegett fejjel.

Átöltöztem, és miután kijelentkeztünk, együtt hazasétáltunk. Ho Seok próbált úgy jönni, hogy ne legyen feltűnő apámnak, de ő annyira el volt foglalva velem, hogy észre se vette volna a férfit. Tudom, hogy ez a dolga, de szerintem már szükségtelen a munkája. MiRa eltűnt a képből, a professzor pedig amint előbújik onnan, ahol most jelenleg tartózkodik, rögtön elkapják. Bár.. Ki tudja, mennyi időbe telne neki csinálni egy újabb szolgát. Meg kellene találnunk a laborját.

Otthon HyeRa fogadott minket, terített asztallal. Mint kiderült, ők is ugyan azt fogják enni, mint én, de apám poénosabbnak találta, ha behozza zacskóban. Jó volt visszacsöppenni abba a megszokott, boldog családi hangulatba, ahonnan kiszakadtam. Nem gondoltam arra, hogy minden jót valami rossz fog követni, csak élveztem a társaságukat, és magamba szívtam az energiájukat, amit úgy érzek, tőlem elvettek. Még mindig gyengének érzem a testem, de egyre jobban erősödök, ahogy kezdek újra önmagam lenni.

Este, miután apáék elhagyták a házamat, berobbantam a szobámba, és úgy céloztam meg a mosdót, hogy Tae szerintem hülyének nézett. A forró víz rögtön felszabadított, és felfrissített így az estére. Ahogy mostam a hajam, és a testem, mintha minden mocsok eltűnne rólam, amit felszedtem ebben a pár napban. Még az után is bent áztam, hogy az összes hab lefolyt rólam. Egyszerűen jó volt újra érezni az életet.

- Azt hittem te is lefolytál a vízzel együtt. - poénkodott Tae, mikor összetalálkoztunk az ajtóban. Vállán ott pihent a pizsamája, kezében pedig a törölközője, amit most vett ki a szekrényből. Ezek szerint, amíg én aludtam, ő nem itt volt, hanem az otthonában. Kíváncsi vagyok, milyen fejet vágna, ha most bejelenteném neki, hogy holnap oda akarok menni. Látni szeretném, de még magamnak sem tudom megmondani, hogy miért. Hisz az csak egy ház.

- Édes istenem, mióta várok már erre. - huppant be mellém az ágyba, és ölelt magához. Letettem a telefonom, és felé fordultam, hogy én is meg tudjam örülni. Hiányzott ez az érzés. - Oh, tényleg. Még nem is mondtam. Sosem találod ki, kivel találkoztam a kórházban.

- Túl fáradt vagyok a totóhoz. - ráztam meg a fejem, és mosolyodtam el. Valójában nem vagyok álmos, amit biztosan a meleg vizes zuhanynak köszönhetek, de ő sem néz ki úgy, mint aki menten elalszik.

- Jungkookkal. Most valószínűleg három év körüli lehet.

- Wow.. - képedtem el, és könyököltem fel az ágyon, még mindig felé fordulva. Ezen tényleg meglepődtem, mert nem számítottam erre a válaszra. Hátamra gurultam, és felnéztem a plafonra, miközben megfogtam a férfi kezét, és közelebb húztam magamhoz. Egyenesen a hasamra. - Szerinted.. Ha mindent úgy csinálunk, mint ahogy abban a jövőben volt, esélyes az, amit ígértél?

- Mármint, hogy nem hagylak el? - bólintottam. - Rin, azt még akkor is betartanám, ha kiderülne, hogy pszichopata vagy. - nagyot sóhajtottam ezen, mert valahol, a szívem legmélyén ezt akartam hallani. Ez kellett ahhoz, hogy rávegyem magam egy hatalmas lépésre, amit most először nem azért akarok, mert másnak jó lesz tőle. Nekem van rá szükségem, én akarom, és meg is szerzem.

Fogtam magam, és átlendítettem a lábam Taehyung-on, hogy ráülhessek. Kezem a mellkasán pihent, én pedig félénken felpillantottam rá.

- Ez egy elég merész húzás volt. Remélem tudod ,hogy rossz helyen ülsz. - nevetett fel, és fogott a csípőmre, hátha le tud szedni onnan.

- Tae... - mondtam ki nevét, és hajoltam le hozzá, hogy megcsókoljam. Keze automatikusan a fenekemre simult, amitől a mellkasom szinte égni kezdett. - Akarlak.