- Ezt te sem gondolhatod komolyan.. - kerekedtek ki Nam szemei.

- De igen. Sajnálom. Visszamegyek Daeguba és ezt már a menedzserrel is megbeszéltem. Pár hónapos szünet csak amíg összeszedem magam. Addigra talán képes leszek Tae szemébe nézni.

- YoonGi, ez nem.. - leintettem és felálltam az ágyról. Semmi kedvem nem volt azt hallgatni, hogy rosszul döntöttem. Átgondolt és megfontolt döntés volt a részemről.

- Most kimennél, kérlek? Köszönöm, hogy meghallgattál, örülnék ha este bejönnél még - sóhajtva bólintott és egy szoros ölelés után kiment a szobámból aminek az ajtaját ismét kulcsra zártam.

Kisebbik bőröndömet kiráncigáltam az ágyam alól és ruhásszekrényemet kinyitva néztem végig a szinte majdnem egyszínű ruháimon. Elhúztam a számat és egy gondterhelt sóhaj után bepakoltam pár fekete farmert, fekete pólókat és pulcsikat, a piros-fekete kockás ingemet, pár fehér cuccot és egy kék farmert. Természetesen zoknikat és alsókat is gyűrtem az egyik oldalra. Egy táskába összepakoltam a laptopomat, a mikrofonomat, fejhallgatómat és minden olyan elektronikai kütyüt amire szükségem lesz még.

Kinyitottam az ajtót és kidugtam fejemet, hogy körbenézzek de nem láttam senkit ezért sietősen mentem be a fürdőbe és szedtem össze onnan is a cuccaimat. A szobámba visszaérve megláttam az aranyos kumamon plüsst, amit még Taehyungtól kaptam. Mosolyogva tettem bele azt is a bőröndbe és mikor kész lettem, boldogan konstatáltam, hogy gyakorlatilag az íróasztalom ürességét leszámítva olyan, mintha semmi sem változott volna.

A maradék időben leültem az asztalomhoz és pár papírt előszedve kezdtem írni. Nem, nem dalszövegeket. Leveleket.
Taehyunggal kezdtem. Beleírtam mindent, amit éreztem és az összes vele kapcsolatos gondolatomat pár bíztató szó keretében. Félbehajtottam a lapot és ráírtam nevét.
A következő NamJoon volt. Megköszöntem a támogatását és azt, hogy mindig mellettem állt. Taehyung levelével kapcsolatban is írtam bele pár szót, majd ezt is félbehajtottam.
Végül az egész bandának írtam egy levelet, hiszen ők a családom. Biztosítottam őket benne, hogy vissza fogok jönni hozzájuk, nem lépek ki.
A végére könnyeim is megeredtek és itt-ott egy-egy csepp eláztatta a lapot, de hamar fel is száradt a helye.
A leveleket az asztalomon hagytam és levetődtem ágyamra fülemben a fülhallgatómmal.

NamJoont vártam, ugyanis az írással és pakolással elment három órám. Nem terveztem bealudni, de sikerült, ezért kábé este fél hétkor arra keltem, hogy valaki rázogatja a vállam. Kinyitottam szemeimet és a leader szomorú arcát látva felültem és megöleltem.

- Nyugi, közelebb leszek mint gondolnád - suttogtam és elengedtem - Figyelj Nam, ott van három levél. Az egyik a tied, a másik a bandáé, az utolsó pedig Taehyungé. Amit kérnék az annyi, hogy Taenek csak akkor add oda a levelet, amikor én már nem leszek itt, Ailee addigra már veletek lesz.

- Ailee? - nézett rám furán mire bólintottam.

- Fel fogom hívni amint kiléptem az ajtón. Elmegyek hozzá, tisztázom vele a dolgokat és utána ide küldöm. Taehyungnak nagy szüksége lesz rá - húztam keserű mosolyra ajkaimat. Nem akartam megbántani se elszomorítani azt, akiért az életemet is adnám de egy darabig ez lesz a legjobb.

- Ugye tudod, hogy az Alienünk most jött haza a barátnődtől?

- Sejtem.. - nevettem el magam - De ez nem számít. Köszönök mindent Nam de mennem kell. Legyetek jók.

- Vigyázz magadra, YoonGi - sóhajtott és derekam köré fonta karjait majd el is engedett - Megnézem tiszta-e a levegő.

Felállt és kiment a szobából én pedig magamra kaptam cipőmet, amit már tegnap felhoztam, hogy azzal se kelljen lent eltöltenem az időt.

- Jöhetsz, Taehyung a szobájában van - dugta be fejét az ajtón mire mosolyogva bólintottam és táskámat vállamra kapva fogtam meg bőröndömet amit kihúztam az ajtón majd egyenesen le a lépcsőn. Az előszobában négy szempár bámult rám amit Jimin tört meg, ugyanis nekem szaladt és megölelt.

- Szeretünk hyung, vigyázz magadra - szorított még mindig mire a többiek is idejöttek és egy csoportos ölelés után elengedtek. Kabátomat felkaptam majd kulcsomat zsebembe süllyesztve hagytam el a dormot és indultam egy közeli ismerősömhöz, aki minden egyes tervemről tudott.

Még sem megy Yoongs olyan messzire mint hittük.. :)) 🙃