Taehyung

Elment. Nem mondott semmit, csak fogta a cuccát és elment. Ailee pedig próbált lelket önteni belém, de még mindig nem sikerült neki. Hiába beszélt hozzám, bíztatott vagy nyugtatott. Feküdtem az ágyamon és csak bámultam a plafont azon gondolkozva, vajon milyen messzire ment és nem esett-e baja. Könnyek szöktek a szemembe ha arra gondoltam, hogy talán most nem tartanánk itt ha elmondtam volna neki mindent. Mindent, az érzéseimmel kapcsolatban. 

Gondolataimat kopogás zavarta meg. Lassan feltápászkodtam az ágyról, szemeimet ruhaujjammal megtöröltem és az ajtóhoz sétáltam majd kitártam azt.

- Ohh, szia NamJoon hyung - eresztettem meg egy halvány mosolyt és félreálltam az ajtóból, hogy bejöhessen de megrázta fejét és egy félbehajtott fehér lapot nyújtott felém. Elvettem kezéből és kérdőn néztem rá.

- Olvasd el. Nem tudom mi van benne, de YoonGinak fontos - veregette meg vállam és elindult vissza a többiekhez. Ránéztem a lapra amin a nevem virított szeretett hyungom írásával. Keserűen elmosolyodtam és az ajtót magam után becsukva elballagtam YoonGi szobájáig. Bementem és feltelepedtem ágyára majd széthajtottam a papírt.

Taehyung!

Én.. nem is tudom, hol kezdjem..
Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak Téged. Mindenkitől elköszöntem. Tőled pedig nem. Ez nem azért volt, mert utállak, úgyhogy kérlek ne gondolj ilyesmire.
A valódi oka az, hogy nem tudtam a szemeidbe nézni. Ha bemegyek hozzád, akkor valószínűleg nem engedtél volna el. Szünetre mentem, a bandát nem hagyom ott. Hazajöttem Daeguba. Viszont kérlek, ha hazalátogatsz se keress meg. Idővel visszamegyek vagy keresni foglak, mert szeretlek.
Most megfogalmazódhat benned, hogy akkor Aileeval mi a helyzet. Elmondtam neki és megkértem, hogy menjen át mert szükséged lesz rá. Megértő volt. Az a lány egy kincs, add át majd neki kérlek, hogy remélem talál valakit aki megbecsüli.
Taehyung, szeretlek. Káosz volt a fejemben, nem tudtam elmondani. NamJoon vett rá, hogy YeJinnel kezdjem és utána csináljam azt amit jónak látok. Így eljöttem, és amikor te ezt olvasod, én már egy vonaton ülök Daegu felé.
Köszönöm, hogy mindig mellettem voltál Tae. Köszönök mindent. Hamarosan - ha nem is a közeljövőben, de hamarosan - visszatérek hozzátok.

XOXO,
YoonGi

Könnyeim már teljesen átáztatták a lapot, kezeim remegtek. Hanyatt dőltem az ágyon és a lapot mellkasomhoz szorítva hunytam le szemeimet. Fáradt voltam, de még így is hyungon gondolkodva aludtam el.

- Hyung - kiabáltam neki a távolból de nem hallotta meg. Ment tovább egyenesen, át a parkon. Mikor sikeresen melléértem megfogtam vállát. Vagyis csak fogtam volna, mert kezem átsiklott rajta. Felém fordította fejét és elmosolyodott.

- Taehyung - simított végig kezével arcélemen. Olyan volt mint a szellő. Nem szólt semmit, csak állt és mosolyogva nézett. Szemeiben nem láttam semmilyen csillogást, bőre fehérebb volt mint szokott lenni, még is mosolygott.

- Fiatal úr, minden rendben? - szólított meg egy férfi. Megfordultam és kérdőn néztem rá - A semmibe bámul körülbelül tíz perce.

- De.. egy barátom állt előttem, még mindig itt áll - visszafordultam de YoonGi már nem volt ott.

- Üljön le, igyon egy pohár vizet. Rosszul néz ki - támasztotta meg a hátamat a férfi de mindegy volt. Összeestem és elájultam.

Az utcára kerültem. Sétáltam a dormtól nem is olyan messze. Viszont valaki figyelt, tisztán éreztem. Hátrafordultam, de csak egy lehajtott fejű, talpig feketébe öltözött, maszkos és kapucnis srácot láttam. Fülhallgató volt a fülében, valahova igyekezett. Vállatvonva sétáltam tovább, és átmentem az úton. Inkább csak a felén. A felénél valahogy lelassultak a lépteim, bárhogy akartam, nem tudtam gyorsabban sétálni. A srác már nem volt mögöttem. Jobbról dudálást hallottam, majd két fényszórót láttam. Éles fájdalom hasított végig minden porcikámon és összeestem.

Zihálva ültem fel az ágyamon. Körbenéztem a szobában és megakadt szemem a papíron. Gyűrött volt és egy szakadás éktelenkedett rajta. Sietve felkaptam majd YoonGi fiókjából előszedtem egy ragasztót és nagynehezen összeragasztottam.
Féltem, túlságosan mély nyomot hagyott bennem ez az álom. Szükségem volt YoonGira, nagyon.

Hellay,
Ne haragudjatok, megint eltűntem. 🙇
Jó/rossz hír, hogy már csak 1 rész van hátra +1 epilógus.
Köszönöm szépen a 3,3K megtekintést guys!
Nagyon jól esik látni, illetve azt is, hogy minden nap van vagy 16 értesítésem, mert vannak akik most találtak rá a könyvre, és végigszavazták. Whaa köszönöm ❤