Csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal. Arcom még mindig vörös volt, a szám pedig kiszáradt. Mégis.. mi volt ez?

Nagy levegőt véve kászálódtam ki az ágyból és a fürdőbe rohantam, ahol gyorsan megmostam hideg vízzel arcomat, de nem sokat segített a pirosságon. Megtöröltem majd lesiettem a többiekhez, akik már csak rám vártak, majd levágódtam az egyetlen üres székre Hoseok hyung mellé aki végigmért és aggódva fordult felém.

- TaeTae minden rendben? Nagyon piros vagy.. - tette lapát kezét az arcomra ami jól esett, de másodperceken belül elhúzódtam tőle. Nem vágytam most az érintésére.

- Persze, ne aggódj hyung - mosolyogtam rá hamisan és a tányéromra kiszedett ételnek estem. Most is isteni volt, mint mindig. Jin hyung nagyon ügyes, én pedig végre nem rontottam el a fűszerezést.

Fél óra múlva mindenki elfogyasztotta már az ételét, kivéve YoonGi hyung. Idegesen, frusztráltan és nulla életkedvvel nyomott a szájába egy-egy falatot, de az idő nagyobbik részében csak ide-oda tologatta a zöldségeket és a húst. Teljesen kicserélték. Aggódva fürkésztem arcát percekig, majd egy idő után rám emelte tekintetét, végignézett rajtam és egy megvető pillantással ajándékozott meg. Kitolta maga alól a széket, felállt és felviharzott a szobájába, aminek ajtaját hangosan becsapta.

- Mi lelte már megint hyungot? - kérdezte Jimin hyung, mire bánatosan megráztam fejem ahogy a többiek is.

- Megyek, beszélek vele - állt fel NamJoon hyung is.

- Azért vigyázz vele - szólalt meg a maknae, de még mielőtt Nam elindulhatott volna, villámgyorsan álltam fel én is és kaptam a karja után.

- Majd.. én megyek.. - néztem rá kérlelően, ő viszont először Jin hyungra nézett. Eomma félve bólintott én pedig már rohantam is fel a lépcsőn.

Először Hobieval közös szobánkba siettem, összeszedtem a pizsamámat, egy törölközőt és a takarómat illetve a párnámat. Az utóbbi két dolgot YoonGi hyung ajtaja elé helyeztem a földre majd eltűntem a fürdőben. Levettem magamról mindent és beálltam a hideg víz alá. Ébernek kellett lennem, hiszen most nem aludhatok el hamar. Megmosakodtam majd kilépve a zuhanyzóból megtörölköztem és felöltöztem. Vizes hajamat áttöröltem a már kissé nedves fehér anyaggal amit utána ledobtam a szennyestartóra. Fogatmostam és kiléptem a fürdőből majd a földről felkapva ágyneműmet kopogtam be hyunghoz.
Mivel válasz - ismét - nem érkezett, óvatosan nyomta le a kilincset és odabent megláttam az ágyán fekvő cukorkát akinek fülében a fülhallgatója pihent, gyanítom maximum hangerővel üvöltette benne a zenét.

Mosolyogva lépkedtem ágya mellé s cuccoltam a földön lévő szőnyegre. Az alvó ördög fölé hajoltam és beszélni kezdtem hozzá.

- Nem tudom, mi a baj, hyung. De abban biztos vagyok, hogy segíteni szeretnék neked, viszont ha ezt nem hagyod, akkor nem tudok. A legrosszabb rémálmom válna valóra, ha ismét magadba fordulnál. Fontos vagy nekem Min YoonGi, nem is tudod mennyire.. - sóhajtottam egy nagyot a végén, majd letelepedtem újdonsült "ágyamra". Nem volt a legkényelmesebb, de bármit azért, hogy YoonGi boldog legyen.

Forgolódtam össze-vissza, hiszen percekig hyungomon járt az agyam. Biztos voltam benne, hogy a vacsora előtt történtek miatt olyan most, amilyen. Utál, és szerintem látni sem akar. Én még is ittvagyok. Talán azért, mert egyszer már majdnem elveszítettem őt, és sosem akarom újra átélni azt a napot, illetve az azt megelőző hónapokat.

Hátat fordítottam az ágynak és lehunytam szemeimet s már majdnem elaludtam, mikor YoonGi fülhallgatójából meghallottam azt a zeneszámot, amit mindketten nagyon szerettünk, és ha együtt szórakoztunk állandóan ez a szám szólt. Könnyek gyűltek szemeimbe s lassan folytak végig arcomon, elérve a párnát és a szőnyeget. Fájt. Fájt, mert hiányoztak a régi, együtt töltött napok és a nevetések.

Csendesen próbáltam nem megfulladni a könnyeimtől, bár hyung a fülében szóló hangos zene miatt úgy sem hallotta volna. Nagy nehezen sikerült álomba sírnom magam, azonban reggel mikor kinyitottam kisírt szemeimet arra kellett rájönnöm, hogy YoonGi ágyán feküdtem miközben ő szorosan bújt hozzám és ölelte át derekam.

Ahoy guys,
Ne haragudjatok, ez picit rövidebb lett.
Ehh, még csak most kezdődött a hét, de már egy zombi vagyok :D