Kopogtak.

Megint.

Már lassan két órája nem mozdultam ki innen. Senki sem tudja mi bánt, még Suga hyung sem érti mi történt, amikor mindent tisztáztunk.

Gyerünk Taehyung, hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést és légy végre férfi. Kezeld higgadtan a helyzetet. Nagy levegő..

Felálltam székemből és egy gyors arccsapkodás után hatalmas mosolyt varázsoltam magamra majd elfordítottam a kulcsot a zárban és kiléptem eddig biztonságot adó szobám falai közül. Kint a folyosón senkit sem láttam Sugán kívül, aki ajtóm mellett ült a földön hátát a falnak támasztva, de ahogy meghallotta nyílik az ajtó fejét felkapta és felpattant.

- Tae, minden rendben? Ugye nem bántottalak meg ismét?

- Persze hyung, nincs baj. Csak kicsi egyedüllétre volt szükségem -mosolyogtam rá hamiskásan, amit szerencsére elhitt, így egy szoros ölelés után visszament szobájába.

Lesiettem a konyhába, remélve, Hoseok hyung itt lesz. Most szükségem van rá. Amíg a szobában voltam, gondolkoztam. Sok mindenen, és meghoztam egy döntést. Lehet, nem jól cselekszem, de mostmár nincs visszaút. Meg kell tennem.

Szó szerint beestem a helyiségbe ahol három kíváncsi szempár szegeződött rám.

- TaeTae, jobban vagy? - mosolygott rám az, akit kerestem. Egyszerűen remek megérzéseim vannak.

- Beszélhetnénk? - kérdeztem lehajtott fejjel, ujjaimat tördelve. Bíztatásként egy kéz simított bele barna tincseimbe, s egy másik kéz megragadta csuklóm majd már csak a lépcsőt éreztem meg talpaim alatt és a szobaajtó csukódását hallottam.

- Mond kicsi Tae, mi bánt?

- Hyung én.. én azt hiszem szerelmes vagyok, de..

- Taehyung ez szuper. Ki a szerencsés? Biztos gyönyörű lány - hyungom arcáról levakarhatatlannak bizonyolt az a mosoly, de én csak idegesen sóhajtottam egyet. Úgy érzem most fog megutálni, de nagyon.

- Nem, hyung. Vagyis.. de, gyönyörű csak.. nem egy lányról van szó - tekintetemet ismét a földre szegeztem és a feszültség tapintható lett a szobában. Szemeimbe könnyek gyűltek, miután Hoseok hyung percekig nem szólalt meg. Térdeim remegni kezdtek, s pár másodperc múlva a szőnyegen találtam magam térdelve, egy ijedt Hobie tekintetével. Hiába, túlságosan félek. És nem csak a reakciójától. 

Attól, hogy a barátságunknak pár hét, talán egy két hónap után vége. Félek Tőled, hyung.

- Taehyung én.. mindegy. Mesélsz róla? - kérdezte bíztatóan s felhúzott a földről, leült az ágyra engem pedig ölébe húzott amitől arcom pillanatok alatt vette fel a piros árnyalatot.

- Jó. Mindig pozitív és állandóan mosolyog. Imádom benne azt, ahogy pillanatokon belül képes jókedvre deríteni bárkit. Idősebb nálam, és barna haja van mellé gyönyörű sötétbarna szemei. És tudom, nem illik férfira azt mondani, hogy gyönyörű.. de szerintem az. Viszont biztos, hogy nem szeret úgy, ahogy én Őt, tudom..

- Ne butáskodj TaeTae, téged ki ne szeretne? Elmondtad már neki?

- M-mi? D-dehogy is..én..

- Akkor mire vársz? Fuss, és mondd el neki, gyerünk - szó szerint kilökött öléből, én pedig úgy gondoltam, miért ne. Elvégre ez volt a tervem. Hoseok hyung, köszönöm. Jelenleg a kezemre játszol. 

Kirohantam a szobából telefonomat magamnál tartva, és gyorsan felhúztam cipőimet, kabátomat, majd egy 'Elmentem, majd jövök.' kiabálása után elhagytam a dormot. Utamat a közeli kisbolt felé vettem, hogy megfelelő csokoládét tudjak venni az illetőnek.

Belépve a boltba egyenesen az édességek sorához mentem, s kiválasztottam egy egyszerű csomagolásút, de annál inkább megfelelőt. Siettem a kasszához, kifizettem, végül hazaindultam. Mármint a dormba.

Csendben nyitottam be a bejárati ajtón, és ugyan olyan halkan csuktam is vissza. Levettem - na jó, az túlzás, inkább ledobtam - magamról kabátomat a cipőmmel pedig nem foglalkozva igyekeztem az emeletre s megálltam szobánk előtt.

Kopogásra emeltem kezem, de félúton megállítottam. Mi van, ha nemet mond? Mi van, ha undorodni fog tőlem?  Aish.. mindegy. Taehyung gyerünk, csináld!

Bekopogtam, s miután meghallottam azt a bizonyos 'Bújj be.' kijelentést, szívem hevesebben kezdett verni, de nem hátrálhattam meg. A csokit gondosan magam mögé rejtve nyitottam be szobánkba, ahol hyungom az ágyán fekve nézegette a twittert.

- Óh, TaeTae. Már vissza is értél? Mi volt, mesélj - tette le telefonját s felülve minden figyelmét rám szentelte.

Nem szólaltam meg, csupán közeledni kezdtem felé szép lassan, amitől kicsit megszeppent, de nem mozdult, ugyan új ült egyhelyben, min amikor beléptem s meglátott.

Mikor elé értem sóhajtottam egy nagyot, majd nekikezdtem.

- Tudod, azt mondtad, fussak és mondjam el neki, de most mégis itt vagyok.

- Taehyung, én úgy sajnálom. Ha visszautasított, akkor én.. nem kellett volna hogy rád erőszakoljam ezt az e--

- Nem, semmi ilyesmi nem történt.. - szakítottam félbe, mert nem tudtam elviselni ezt az egészet, ahogy magát hibáztatja a semmiért. Inkább engem hibáztass és utálj majd Hoseok, kérlek. Kezemből az ágyra hajítottam a csokit amire kérdő pillantást vetett, de nem foglalkozva vele helyet foglaltam Hoseok ölében.

- Taehyung.. mit csinálsz? - tekintete értetlenséget tükrözött, ami nekem nagyon tetszett, s csak mosolyogni tudtam rajta, amit Ő szintén nem értett.

- Azt teszem, amit tanácsoltál - egyre közelebb hajoltam arcához, majd folytattam - szerelmet vallok a magam módján - utoljára szemeibe néztem s mivel nem láttam, hogy lenne bármiféle ellenvetése, ajkaimat rátapasztottam szájára, s lassan mozgatni kezdtem őket párnácskáin.

Meglepődhetett, de nem telt bele pár másodperc, visszacsókolt, s most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Jung Hoseok visszacsókolt. Nekem, Kim Taehyungnak. Szent ég, valaki kapjon el, ha elájulnék. 

Perceken keresztül ismerkedtünk egymás ajkaival, s meg kell mondjam, Hoseok ajkai csodásak. Finom puhák, és isteni érzés ezeket az ajkakat csókolni.

De mint minden jónak, sajnos ennek is vége szakadt, és homlokunkat a másikénak döntve, zihálva néztünk egymás szemeibe.

- Szeretlek, hyung - nyögtem ki végül, mire Hoseok édes ajkai egy apró mosolyra húzódtak.

- Nem is tudod, mióta vártam erre a pillanatra - apró puszit lehelt ajkaimra majd szorosan magához vonva ölelt és suttogva folytatta - Szeretlek, Taehyung.

Köszönöm. Te sem tudod, mennyire boldoggá teszel most. De el kell keserítselek: Utálni fogsz, és a pokol mélyére küldesz majd. Sajnálom. 

Ahoy guys,
Little VHope :3
Az érzés amikor fél hétkor csörög az ébresztőd, de visszafekszel és 7:05-kor kelsz, hogy elérd a 7:21-es buszt. 😂✌