YoonGi

Örültem. Boldog voltam, mert Taehyung mindvégig aggódott értem. Igaz, ez csak egy kis dolog, de kezdtem úgy érezni, hogy valakinek végre számítok a bandában. Na meg az a tény is számított, hogy pár napja egymáshoz sem szóltunk. Hahh.. pár napja. Jó vicc. Hónapok óta a kötelezőnél többször nem szóltunk a másikhoz, és tudomást sem vettünk egymás létezéséről. Aztán jöttem én és az a nagy pofám. Megbántottam Taet. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás.

Kilépve a szobámból a kis barna fürtökkel rendelkező Alienem szobájához igyekeztem, majd bekopogtam a falapon. Mivel választ nem kaptam, ezért benyitottam. Az említett az ágyán feküdt és látványosan vívódott valamin.

- Tae - hangomra megugrott és csodálkozva nézett rám azokkal az imádni valóan nagy szemeivel. Imádni való...?? YoonGi, nyugodj le.

- Igen hyung?

- Átmegyek YeJinhez. Ha Jin hyungék kérdeznék, akkor este jövök - mosolyogtam rá kedvesen, bár inkább nevezném vicsornak. Mindegy.

- Uhm - bólintott egyet majd visszafeküdt a párnái közé.

Vállat vonva hagytam el a szobát, magam mögött gondosan visszacsukva az ajtót és egy nagyot sóhajtva indultam meg lefelé, vagyis csak indultam volna, ugyanis egy Hoseok mellkasba ütköztem.

- Ne is álmodj róla! - rázta meg mutatóujját felém, amit egy kérdő tekintettel díjaztam.

- Ne haragudj, de pontosan miről is beszélsz, Hoseok?

- Taehyung az enyém. Meg se próbáld magadba bolondítani.

- Már megbocsáss, de barátnőm van - gondterhelten sóhajtottam és karba tett kézzel folytattam - Nem így, és nem most akartam ezt közölni, de a helyzet megkövetelte. Mehetek végre YeJinhez?

- Ohh. Ooohh. A mi drága Min YoonGink csak nem becsajozott? - vonogatta szemöldökét mint egy idióta.

- De. Na helló - kikerülve az örökmozgó és mindig életvidám Reményünket szaladtam le a lépcsőn majd sportcipőmbe belebújtam, felkaptam egy vékony fekete dzsekit és elhagytam a lakást.

YeJin felé tartva folyamatosan azon Taehyungon kattogott az agyam. Mikor közöltem vele, hogy lett egy barátnőm, úgy engedett el, mintha épp akkor tudta volna meg, hogy halálos és fertőző betegségem van. És most is. Szomorúság csillogott a szemében mikor kiejtettem a számon, hogy hová készülök. Érdekesen viselkedik, de ki fogom deríteni mi nyomja a szívét.

Bő tíz perc múlva megérkeztem az ismerős házhoz. Becsöngettem, majd másodpercek múlva nyílt is az ajtó és egy csodaszép barna hajzuhatag tárult a szemem elé egy aranyos és gyönyörű arccal.

- Azt hittem csak álmodtam az estét - kacagott fel azon az édes hangján majd karon ragadva behúzott a lakásba.

- Nem, tényleg megtörtént - mosolyodtam el miközben leszenvedtem magamról a cipőmet és kabátomat is - De haza kellett mennem reggel. Ráadásul jól is tettem, Taehyung nagyon aggódott miattam.

- Megértem. Azért csak eltűntél egy konkrét estére. Amúgy éhes vagy? Csináltam ebédet.

- Hm.. jól hangzik - nevetve mentünk a konyhába ahol tényleg isteni illatok szálltak a levegőben. YeJin leültetett az asztalhoz és egy jó háziasszonyhoz méltóan elém rakott egy rendesen megpakolt tányért. Hálásan néztem rá mire egy cuppanós puszit kaptam az arcomra amit kitágult szemekkel díjaztam.

- Na mi az YoonGi? Megleptelek?

- Meg. De ne akard, hogy én is meglepjelek - néztem rá kacéran majd kezembe vettem az evőeszközöket és nekiláttam az istenien kinéző ételnek.

Miután mindketten teleettük magunkat YeJin összeszedett mindent és elkezdett mosogatni, amit egy ideig csak mosolyogva néztem, majd megunva a bámulását szinte hangtalanul felálltam és mögé sétálva karoltam át a derekánál. Kissé megfeszült, de folytatta a mosogatást.

Államat megtámasztottam a bal vállán, haját elsöpörtem a jobb oldalára és egyik kezemmel oldalát kezdtem cirógatni.

- Nem is tudod, mióta várok erre - suttogtam a fülébe mire megállt minden nemű cselekedetben.

- Tényleg nem tudom.. - görbítette lefelé ajkait amin jót derültem. Teljes testét magam felé fordítottam és úgy néztem szemeibe.

- Ailee..

- Igen?

- Megcsókolhatlak? - már szinte alig volt közöttünk hely, ezért csak félve bólintott egyet, nekem pedig több se kellett, lágyan, mégis birtoklóan tapadtam ajkaira. Puhák voltak és édesek, pont amilyennek elképzeltem őket.

Kezeit nyakam köré fonta, percekig csak ismerkedtünk egymás ajkaival, míg végül levegőhiány miatt szét nem váltunk. Homlokomat az övének döntöttem, és csak meredtem azokba a csodálatos szemekbe. Kezeit végighúzta hátamon majd egy elégedett vigyor után elhajolt tőlem és elindult kifelé a konyhából.

- Remélem hoztál váltó pólót, tudod.. az előbb mosogattam - nevetve szaladt ki a helyiségből, s amikor leesett, mit és miért mondott, utána eredtem.

- Lee YeJin, menekülj előlem, mert nagyon megbánod!

Ahoy guys,
Ahh, késő van. De még így is Péntek, ezért itt a következő rész.
Remélem tetszett, hétfőn jelentkezem a kövivel! :3 ✋❤🙃