Sajnálom Hoseokot. Lassan egy hete együtt vagyunk s még semmit sem sejt. Talán addig jó.

Viszont amilyen vidám Hobie, olyan zárkózott kezd lenni Suga hyung. Minden nap beszélek vele is, de nem tudok meg sokat arról, mi nyomja a szívét.

-Taehyung, figyelj oda! - Jin hyung hangja zökkentett ki gondolataimból, s másodpercekkel később valami nedveset éreztem meg kezemen. Baszki, jobban odafigyelhetnék, egy pohár vizet jó lenne normálisan kitölteni.

-Bocsánat hyung - tettem le az üveget a pultra, s rácsavartam a kupakot.

Kezem közé vettem az immár teli poharat és utam YoonGi hyung szobája felé vezetett. Ma is beszélek vele. Nem fogom hagyni, hogy begubózzon, mint régen.

Kopogásra emeltem szabad kezem, de meg is állítottam. Egy halk, szipogó hang szűrődött ki a falap mögül. Gondolkodás nélkül benyitottam s megpillantottam Sugát amint az ágyon a fal felé fordulva sír. Itt már nagy a baj, ha YoonGi képes sírni valami miatt.

Gyors léptekkel közeledtem felé és mikor odaértem a kezemben lévő poharat leraktam éjjeliszekrényére, majd mögé térdeltem az ágyra és lassan lefeküdtem. Jobb kezemmel simogatni kezdem haját s vártam amíg megnyugszik.

Életem leghosszabb, de legcsodálatosabb fél órája volt.

-Taehyung.. miért vagy ennyire kitartó? - szipogott párat hyungom majd megfordult ölelésemben és most már egymással szemben feküdtünk.

-Mert azt a YoonGit szeretném látni, aki szoktál lenni. Nem akarom, hogy begubózz és elzárkózz, mint egy éve. Nem fogom hagyni.. - elsimítottam egy tincset szemei elől, amikben a szomorúságot láttam - Nekem elmondhatod mi bánt, hyung. Köztünk marad, ígérem.

-Addig úgy sem hagysz békén, igazam van? - húzott egy apró mosolyt szája szélére és pulcsija ujjával letörölt pár könnycseppet arcáról.

Válasz helyett csak bólogatni kezdtem és vártam, mikor kezd bele mondandójába.

Felkönyökölt majd hátát a falnak vetve húzta fel térdeit és fonta körül azokat karjaival, én pedig követtem példáját.

-Van egy lány, akit kiskorom óta magam mellett tudok mint legjobb barátot. Megértő, segít mindenben.. de a napokban rájöttem, már nem csak barátként tekintek rá. Ez az érzés egyre erősödik bennem és már nem tudok vele mit kezdeni. Elmondtam neki, mielőtt kérdeznéd, de visszautasított, viszont én még mindig szeretem. Taehyung.. csak elüldözöm magam mellől. Mindenkit elüldözök aki fontos nekem - újra könnyek gyűltek szemeibe és szipogni kezdett - Egy elcseszett ember vagyok, nem is értem miért vagyok itt.. borzalmas vagyok és szörnyű - fejét ráhajtotta térdeire és halkan sírt. Ennyire sebezhető lenne a sebezhetetlen?

-Állj! Hyung, én a világ legcsodálatosabb emberének tartalak, ne mondj ilyeneket, nem vagy rossz ember.

-De Tae, az vagyok. Nem tudod miken mentem keresztül régen, nem is kell tudnod. Nem érdemellek meg titeket se az ARMY-kat. Túl jók vagytok hozzám.

-Hyung ne--

-Köszönöm, hogy meghallgattál, de most kimennél, kérlek?

-Ahogy szeretnéd.. de kérlek ne csinálj hülyeséget - szorosan megöleltem majd lassan elengedve indultam saját szobám felé ahol Hobie hyung várt. Aish..

Belépve kis kuckónkba megláttam hyungomat amint az ágyon fekve telefonozik. Elmosolyodva sétáltam mellé majd lehuppantam a puha matracra.

-Mi a helyzet YoonGival? - kérdezte fel sem nézve a készülékből.

-Nem túl rózsás a helyzet. De én nem fogom feladni.

-Mi lenne vele nélküled - mosolyodott el és felém fordította fejét, telefonját pedig lerakta maga mellé - Nem dőlsz le?

Megráztam fejem majd egy puszit nyomtam homlokára és szekrényemben kezdtem kutakodni. Közeledik YoonGi hyung születésnapja, és az ajándékához szükséges eszközöket ide rejtettem. Történetesen csomagoló papírt, egy szép, sötétkék színű dobozt amibe közös emléket fogok tenni és egy csokit.

Nem túl kreatív ötlet, de jobb nem jutott az eszembe.

-Mit keresel TaeTae? - karolta át a derekamat Hobie miközben fülembe suttogott.

-S-semmit, nem fontos.. - ujjai beférkőztek pólóm alá mire egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaim. Tovább cirógatta bőröm s teljesen belesimultam ölelésébe.

-Szeretlek Taehyung - hallottam meg ismét hangját mire fájdalmasan szorult össze mellkasom. Utálok erre válaszolni.

Megfordultam és lágy puszit hintettem ajkaira.

-Szeretlek hyung - mosolyogtam rá ártatlanul, pedig kettőnk közül én voltam a bűnös.

Kínzásomat folytatta volna tovább, de leállítottam, hiszen nem ezért vagyok most itt. Továbbra is a kis dobozkának szenteltem minden figyelmemet, majd felpattantam a földről - ezzel Hoseokot kissé megijesztve - és egyenesen NamJoon hyung szobája felé vettem az irányt. Illedelmesen bekopogtam, de mivel nem hallottam semmilyen reakciót odabentről, benyitottam.

- Szia Chim, hyung merre van? - dugtam be fejemet az ajtón.

- Ohh, szia TaeTae. Nem tudom, pár perce tűnt el, szerintem lement a stúdiójába.

- Rendben, köszi - becsuktam az ajtót és lesietve a lépcsőn a földszinti rövid folyosóra tévedtem, majd megálltam a stúdió ajtaja előtt, ahonnan érdekes hangok szűrődtek ki.

Elkuncogtam magam a gondolatra, hogy mindig az ilyen borzalmas alapokból készítették a legjobb zenéket.

Ide is bekopogtam, de mivel ismét nem jött válasz - néha elgondolkozom rajta, hogy vajon süketek-e - benyitottam.

A leaderünk az asztalán feküdt és valószínűleg ez a borzalmas muzsika elaltatta. Odalépkedtem a géphez és egy gombnyomással kikapcsoltam a halláskárosító zenealapot, majd Nam vállát rázva próbáltam őt felkelteni.

- Ki az? - hangja rekedt volt és fáradt, de én csak kuncogtam egy jót.

- Hyung, segítened kell.

- Ah Taehyung, mit szeretnél? - felemelve fejét nézett szemeimbe én pedig eléraktam egy pendriveot.

- Van rajta pár kép, elő tudnád nekem hívni? Lehetőleg közepes méretben - mosolyogtam rá kedvesen - YoonGi hyung születésnapi ajándéka.

- Persze. Megvárod, vagy majd felvigyem?

- Maradok, úgy sincs semmi dolgom.

Leültem NamJoon mellé egy székre és megvártam, míg bekapcsol és beüzemel mindent amire szüksége lesz. A néma csendet viszont egy az emeletről érkező hangos üvöltés szakította félbe.

Hyungomra néztem aki ijedt tekintettel nézett vissza rám és fejével intett az ajtó felé. Bólintottam és már rohantam is fel a lépcsőn egyenesen YoonGi szobájába.

Ahoy guys,
Végre hétvége.
Tegnap előtt a watty megint bemondta az unalmast (gondolom észrevettétek), viszont nekem még tegnap is egész d.u/este. ;-;
Egyszer kivágom vagy nem tudom. 😂
Szép napot guys! 😌✌