Taehyung

Fájt. Borzasztóan fájt, hogy elvesztettem. Az orvosok sem tudtak mit tenni, hiszen még a mentőben leállt a szíve. Attól a naptól nem voltam önmagam hetekig. A temetés után naponta jártam a temetőbe elmesélni YoonGinak, hogy mik történtek velem. Lassacskán kifogytam a könnyekből, kisírtam magam és ritkábban jártam el a sírjához.

Mára pedig eljutottam odáig, hogy a fiúkkal együtt látogatjuk meg őt két hetente, kivéve amikor más országokban járunk.

Fejemben visszhangzik a mondata, miszerint keressek magamnak valakit. Viszont nem tudok. Nem megy, senki iránt sem érzek akkora vágyat, hogy el merjek kezdeni egy kapcsolatot.

Ki tudja, talán az igaz szerelmemet is magával vitte a sírba.
Szeretlek YoonGi.

The End