▪Taehyung:

Hajnali kettő is elmúlt, én mégsem tudok aludni, de még csak pihenni se. És hogy miért? YoonGi miatt. Azért, mert engedély nélkül beférkőzött gondolataim közé, és nem hagyja, hogy lehunyjam szemeimet. 
Haragudtam rá a mai húzása után, és egyre csak az járt a fejemben, hogy mire volt ez jó neki.

Lassan kimásztam meleget adó takaróm alól, és a lehető leghalkabban lépkedtem egészen az ajtóig, igyekeztem Hobie hyungot nem felébreszteni, fárasztó napunk volt, és talán Ő dolgozott a legtöbbet. 

Kezemet ráhelyeztem a hideg kilincsre, majd óvatosan lenyomtam, ezzel szabad utat engedve magamnak kifelé a szobából. Kiosontam a folyosóra, s amilyen halkan nyitottam ki a nyílászárót, olyan halkan csuktam is vissza. 

Utamat a konyha felé vettem, egy meleg kakaó reményében, hátha az majd segít elaludni. Emlékszem arra az időre, amikor Suga hyung minden este hozott nekem egy meleg kakaót, mondván, ettől jobban fogok majd aludni. Így is volt, talán abban az időszakban aludtam a legmélyebben. Viszont kezdett elmaradozni ez az apró gesztus YoonGitól, és onnantól kezdve nem aludtam túl jól. Megpróbálkoztam azzal, hogy magamnak készítettem esténként, de nem volt ugyan olyan. Hyungtól jobban esett. Viszont sajnos megromlott a kapcsolatunk, amit egy kicsit bánok, és a mai tette sem segített abban, hogy feloldódjon ez a feszült légkör közöttünk.

Ma este megpróbáltam újra a saját magam által készített meleg ital által elaludni. A nappaliból egyenesen a konyhába csoszogtam, ahol egy nem várt személyt láttam az asztalnál ülni.
Köszönésre sem méltattam, hiába a hyungom. Kinyitottam a hűtőt, és csalódottan láttam, hogy ebből nem lesz kakaó, ugyanis még nem voltunk bevásárolni, és tej sincs itthon. Egy lemondó sóhaj után visszaindultam a szobámba, még mindig tudomást sem véve a velem egy légtérben tartózkodó személyről, de Ő úgy gondolta, foglalkozik velem. Bár ne tenné.

- Taehyung. Szeretném megbeszélni veled a dolgokat. Kérlek.. 

- Fáradt vagyok, hyung. Ne most - kirántottam kezem markából, és felsiettem az emeletre.

Bedőltem ágyamba, de csak nem tudtam elaludni. Lehetetlen volt számomra ma este az alvás. Nem tudtam megérteni hyungot, és nem is fogom még egy darabig. Légvételem a sok gondolkodás és stressz miatt felgyorsult, szinte már kapkodtam a levegőt. Befordultam a fal felé, remélve, így nem ébresztem fel Hoseok hyungot, de persze minden ellenem van, ezért ezt sem sikerült megvalósítanom.

Éreztem, ahogy besüppedt mögöttem az ágy, és egy meleg tenyér simított végig hátamon, majd a tenyér tulajdonosa is megszólalt.

- TaeTae, minden rendben? Miért nem alszol még? 

- Nem tudok aludni - feleltem szűkszavúan, hátha nem kérdez vissza, de tudtam, hogy vissza fog. 

- YoonGin rágódsz még mindig? - kérdésére csak bólintottam, kezdtem elfáradni és megnyugodni forró tenyere miatt - Nem érdemes. Majd bocsánatot kér, ismerem. Ahhoz túl fontos neki a barátságotok. 

Barátság. Na igen, ez az a fogalom, ami köztünk még mindig tartott, de én a makacsságom miatt nem hagytam, hogy kitisztuljon. Gratulálok Taehyung, ehhez is csak te értesz. 

- Ez az, hyung. Ő megpróbálta megbeszélni velem, de én leráztam, még csak meg sem hallgattam. Borzalmas vagyok, hyung. Én ezt nem akarom. 

- Holnap majd megbeszélitek. Ne félj tőle TaeTae, fontos vagy neki. Most viszont aludj, késő van már - tenyerét leemelte rólam, és felállt ágyamról, de én megfordultam és keze után kaptam. Kérdőn nézett rám, majd szája sarkában megjelent egy aranyos mosoly.

- Szeretnéd ha maradnék, igaz? - kérdésére ismét csak bólintottam, s felemeltem a takarót, hogy ide bújjon. Mosolyogva megrázta fejét, majd befészkelte magát mellém, s karjaival átölelt.

Olyan jó meleg a teste, hogy örökre így akarok maradni. Forró tenyereit akarom érezni ahogy arcomat cirógatja, és gyengéd hangját hallani, amikor nevemen szólít. Aish Hoseok, kezdesz megbolondítani. Miért nem hagyod, hogy YoonGit szeressem?

Lágy simogatásra keltem, s miután sikerült kinyitnom szemeimet, egy mosolygó Hobie hyungot láttam magam előtt. Lassan felültem és jobb kezemet ökölbe szorítva dörzsöltem ki az álmot szemeimből. 

- Jó reggelt TaeTae. Gyere, kész a reggeli - kezét felém nyújtotta, amit habozás nélkül el is fogadtam, s vigyorogva mentünk le a többiekhez, akik szintén nevetgélve beszélgettek, egy embert kivéve. YoonGi. 

Egy 'Jó étvágyat' elmormolása után helyet foglaltam Jimin mellett és nekiláttam reggelimnek. Nem szóltam hozzá a témához, akármiről is beszélgettek a többiek, nem volt hangulatom viccelődni, és feloldódásomat Suga hyung jelenléte is akadályozta. 

Gyorsan megettem mindent, ami a tányéromon volt, majd felpattantam és a mosogatóba tettem az immár üres tányért. 

- Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt hyung - eresztettem el egy apró mosolyt Jin hyung felé, aki ezt viszonozva folytatta társalgását NamJoonal. 

- Taehyung - már léptem volna ki a konyhából, de nem, ezt sem úsztam meg YoonGi hyung nélkül - beszélni szeretnék veled. Várj meg a szobámban kérlek. 

- Jó. 

Annyira tudtam. Kis köcsög módjára a többiek előtt kellett ezt mondania, hogy véletlenül se tudjam kikerülni a helyzetet. Ilyenkor annyira utálom. 

Egy sóhajtás kíséretében kezemet Suga hyung ajtajának hideg kilincsére helyeztem, majd szép lassan benyitottam, de először csak fejemet dugtam be az ajtón, ha bár tudtam, NamJoon hyung nincs bent. 

- Taehyung, nincs bent semmilyen szörny, ami esetlegesen megehetne reggelire. Menj be. 

Tettem amit mondott és beljebb mentem a szobában, majd kábé öt lépés utánmegálltam, és nekitámaszkodtam a szekrénynek. Hyungom becsukta az ajtót, leült ágyára és megpaskolta a mellette lévő üres helyet jelezve, üljek le mellé amit nem akartam teljesíteni. 

- Nem harapok ám.

- Tudom.

- Aish, mindegy. Taehyung, én sajnálom. Nem akartam veled kiabálni és főleg nem akartalak megütni. Sajnálom. Csak.. egyszerűen..

- Ne folytasd. Tudom, hogy egy magamfajta szerencsétlennek semmi keresnivalója itt, felfogtam. Nem kell elmondanod mégegyszer - szemeimben könnyek gyűltek, nem sok választott el a sírástól. Fejemet lehajtva hagytam, had csurogjanak le arcomon lassan lecsöppenve és elérve a szőnyeget. 

- Nem! Nem, nem és nem, Taehyung ne legyél ennyire hülye! Tehetséges vagy, nagyon is, csupán volt egy rossz napod, ez mindenkivel előfordul. Felejtsd el amit akkor mondtam, kérlek - két kar fonódott körém ezzel egy szoros ölelésbe vonva, amit viszonoztam, s a még mindig csordogáló könnyeim mostmár hyungom vállán találtak helyet maguknak. - Nagyon sajnálom Tae, bocsáss meg. 

- Ne-nem haragszom, hyung - szipogva toltam el magamtól, megtöröltem szemeimet és egy hatalmas Taehyung féle mosolyt villantottam rá amitől Ő is elmosolyodott. 

- Köszönöm Tae, nem is tudom mihez kezdenék nélküled, a legjobb barátom nélkül. 

Legjobb barát. Hát persze. Magamra erőltettem egy mosolyt majd egy utolsó ölelés után kiviharzottam a szobából. Magam után becsuktam Hobie hyungal közös szobánk ajtaját és gondosan kulcsra zártam. 

Legjobb barát, semmi több. Mire is számítottam. 

Ayye,
Remélem tetszett guys,
Véleményeket szívesen fogadok ✌
Élvezzétek ki az utolsó napot/napokat a szünetből 🙂💕