Végeztem a korlátok feldíszítésével és még a lufikat is segítettem felrakni. Anya végül a lilát választotta, mivel szerinte a fekete az szomorú szín, holnap pedig boldogok leszünk. Nekem mindegy volt, engem cseppet sem érdekelt, hogy melyik léggömb fog lógni majd a fejünk fölött.

Nagyot sóhajtva indultam fel a B épület második emeletére, hogy ismét megpróbálkozzak beszélni Kook-kal, ugyanis engem nagyon zavart, hogy ezt teszi velem annak ellenére is, hogy nem mondtam neki semmit.

Amikor a szobájához értem észre vettem, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Bekukucskáltam, pedig jobb lett volna, ha fel sem megyek. HaJun és Jungkook állt a szoba közepén, valamiről beszélgettek. A lány hirtelen lábujjhegyre állt, átkarolta Kook nyakát és megcsókolta őt. Leesett az állam és azonnal hátra léptem két lépést. Kezemet a számra tapasztottam és inkább elmentem onnan. Be akartam menni. Be akartam rontani, hogy a hajánál fogva rángassam el Kook-tól azt a ribancot és hogy eltörhessem az orrát, vagy, hogy kiakasszam az álkapcsát, de nem tettem. Nem ért annyit... Egyikőjük sem.

A gyakorló terembe mentem, ami a csarnoknak nagyjából a fele volt. Ott szoktunk lőni, dobni és úgy ergó gyakorolni, illetve kiképezni.
Nem volt már ott senki, így enyém volt az egész.

Ideges voltam, legfőképpen azért, mert majdnem elsírtam magam, és utáltam sírni. Nem szoktam és nem is akartam, mivel gyengévé tett.

Három célbábut helyeztem el egymástól távol, különböző pontokban.
Előhoztam a kedvenc késeimet és addig dobáltam őket, amíg teljesen ki nem merültem és a földre nem estem.

Miért? Dühös voltam Jungkook-ra, HaJun-ra és magamra. A lány soha nem adja fel? Végig próbálkozni fog? Ennyiből áll az élete? Bár, ha jobban bele gondolok, lehet, hogy már összejöttek és Kook-ot egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem és mindent csak azért csinált, hogy engem is az ujja köré csavarhasson.
Én pedig hogy lehettem ekkora szerencsétlen? Sírni egy fiú miatt? Márpedig a sós könnyek egyre jobban beborították az arcomat, még éjjel sem tudtam aludni. Gyűlöltem az érzést, de csak bőgtem. Soha nem sírtam még férfi miatt, errefel jött Ő és felborította a megszokott dolgaimat.

Miért szar le? Miért nem érdekli, hogy mi van velem? Miért nem akar velem beszélni? Utál? Vagy mindvégig átvert?
Semmit nem tudtam és válaszokat akartam. Beszélni akartam vele, hallani az igazságot, az okokat.

---------------

Otthon nehezen ugyan, de valamelyest végül sikerült pihennem.

Eljött a nagy nap, amit mindenki várt már. Nem volt kötelező korán bemenni, hisz a buli csak este hattól kezdődött, én azonban álmatlanság miatt bevonszoltam a seggemet.
Kedvetlenül és felduzzadt szemekkel sétáltam a folyosókon. Mindenki boldog volt és mosolygott, izgatottan jártak-keltek én pedig úgy szeltem a folyosókat, mint egy zombi, aki negyedjére támadt fel.

Az irodámban reggeliztem meg, vittem magammal enni, mivel nem volt kedvem HaJun elégedett pofáját bámulni, miközben Jungkook mellett üldögél a menzán.

Három óráig csak tengődtem, nem csináltam semmit, inkább csak lábatlankodtam. Negyed négykor elindultam az egyik lányhoz, aki nagyon ügyesen fodrászkodik, így elvállalta, hogy megcsinálja a hajamat. Egy kicsit vágott belőle, begöndörítette, és az egyik oldalt kaptam bele egy mini fonatot is, ami szépen feldobta az egészet.
A sminkemet már magamnak csináltam meg, nem szeretem, ha valaki más nyúlkál az arcomhoz. A rúdtáncos ruhámhoz illően, barnás füstös szem sminket készítettem, tusvonallal és szempillaspirállal megfűszerezve. Tettem még fel pirosítót, ajkaimra pedig egy vörös rúzs került.
Átöltöztem, majd belebújtam egy fekete tűsarkúba, ami ugyan a produkcióm előtt úgyis lekerül rólam, de mezítláb nem akartam mászkálni. Igaz, hogy volt még időm bőven, de elindultam lefelé, mivel kezdtem unatkozni.
A zene már javában szólt és tompán az irodában is lehetett hallani. A folyosókon emberek járkáltak, beszélgettek, volt aki már illuminált állapotban volt, pedig még csak el sem kezdődött rendesen a buli.

Lesétáltam a csarnokba, ahol már sötét volt és csak a színes lámpák villogtak. Fél hat volt, de már sokan táncoltak és egy társaság már a bár pultnál alapozott.

- ChaeYeon - jött mellém apu kiabálva, aki szmokingban volt, mint minden évben - Szólj már a konyhába, hogy hozzanak még jeget és több üveg alkoholt - hajolt a fülemhez, mire bólintottam.

Mondanom sem kell, hogy hányan megbámultak. Nem csak a hímnemű egyedek, de még a nők is vetettek rám egy-egy irigykedő pillantást.
Tisztában voltam vele, hogy hogy nézek ki. Edzettem rendesen, a hasam enyhén kockás volt, melleim nem túl nagyok, de közel sem kicsik, a fenekem kerek volt és le fogadom sokan rácsaptak volna, de tudták, hogy az lett volna az utolsó tettük életük során.

A menzára érve természetesen senki nem volt ott a konyhásokon kívül. Leadtam a rendelést, majd sóhajtva kértem egy pohár hideg vizet, amit az egyik asztalhoz ülve megiszogattam, de szivószállal, persze, nehogy elkenődjöm az amúgy szuper tartós rúzsom.

- ChaeYeon, maga nem megy bulizni? - hajolt ki a kis ablakon az egyik néni, mire rávezettem tekintetemet.

- Nincs túl sok kedvem - forgattam kezeim között a poharat szomorkás mosollyal az arcomon.

- Pedig a tiéd a főprodukció - nézett rám aranyosan.

- Tudom - biccentettem.

- Oh - szólalt meg hirtelen ismét a néni, miközben meglepetten mögém nézett - Úgy látom megjött a lovagja - kuncogott, majd el is lépett az ablakból. Értetlenül hátra fordultam és a bejáratnál megpillantottam Jungkook-ot. A szívem nagyot dobbant és nem csak azért mert Ő volt ott, hanem ahogy kinézett. Eszméletlen dögösen festett és rohadt jól állt rajta még a zokni is.
Egy fekete bőr nadrág fedte izmos lábait és egy fekete ing, amire ízlésesen egy arany zakót vett fel. Nem tagadtam, simán letepertem volna, de helyettem majd megteszi HaJun.

Gyorsan észbe kaptam és visszafordultam. Felálltam és a poharat a kis ablakba tettem, majd megfordultam és az asztalok között a kijárathoz sétáltam, majd Jungkook mellett ki is mentem. Finom illata most is megcsapta orromat, de nem álltam meg, tovább mentem.

- ChaeYeon - szólt utánam, mire kelletlenül ugyan, de megtorpantam.

- Mi van? - emeltem fel flegmán a szemöldököm, amikor megfordultam - Most már hozzám szólsz? Vagy csak azért van, mert kevesebb ruha van rajtam? - mutattam magamra.
Álkapcsa megfeszült és egy pillanatra oldalra nézett, majd ismét vissza rám.

- Nem.

- Mi a faszért néztél levegőnek? - bukott ki belőlem - Hm? Miért? Mikor szart se csináltam - tártam szét karjaimat.

- HaJun szerint azt mondtad neki, hogy az övé lehetek, mert neked ott van HongYun - préselte ki mérgesen fogai között a szavakat.

- Oh, értem. És te neki hiszel, ahelyett, hogy megkérdeztél volna engem - biccentettem egyet - Nem vetted még észre, hogy HaJun el akar venni téged tőlem? Hogy rohadtul csak azért hord össze szarságokat, hogy megszerezhessen magának?

- Tegnap rájöttem, hogy...

- A csók előtt, vagy után? - fontam keresztbe magam előtt kezeimet.

Jungkook egy kicsit megdöbbent, valószínűleg nem gondolta, hogy tudok róla. Közelebb lépett kettőt és megrázta a fejét.

- Láttam, mivel beszélni akartam veled. Nyitva volt az ajtó, de nem mentem be, mivel pont akkor készültetek lenyelni egymást - közöltem vele.

- HaJun csókolt meg, én hozzá sem nyúltam, azonnal ellöktem, nem történt semmi - csóválta meg a fejét kétségbeesetten, mire csak hitetlenül elnevettem magam.

- Hagyjuk, Jungkook - legyintettem egyet.

- Ne csináld ezt - nézett rám komolyan.

- Na és neked szabad volt úgy bánni velem? Úgy néztél rám, mint egy kutyára. Pedig én tényleg nem csináltam semmit. Te pedig megcsókoltad azt a ribancot - gyűltek ismét könnyek a szemeimbe - Ezt kapom attól, akit... - álltam meg egy pillanatra, hogy tekintetemet Jungkook-éba fúrjam - Akit kedvelek - mondtam ki. Nem akartam, de úgy éreztem már mindegy. Kook szaporábban kezdte venni a levegőt és kezdett egyre mérgesebb lenni. Valószínűleg kezdte felfogni, hogy elcseszte - Ráadásul még mindig nem mondtad el, hogy miért verekedtél a csempével - biccentettem a jobb kezére - De tudod mit, nem is kell. Mondd el inkább HaJun-nak, úgyis a múltkor is neki mondtad el az érzéseidet velem kapcsolatban - léptem hátra párat, majd megfordultam és elindultam vissza a csarnokba, ugyanis meghallottam apa hangját a mikrofonba, ami azt jelezte, hogy hivatalosan is elkezdődött a születésnapi buli.

_______________

Hi everyone! ^^ Meg hoztam a folytatást, ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeiteket.
Hamarosan érkezik a következő rész! ^^

Vigyázzatok magatokra! :3

~Zsuni~