Erős fejfájással ébredtem valamikor reggel. Nem tudtam mennyi az idő, nem is érdekelt, továbbra is lehunyt szemekkel feküdtem és békésen szívtam be a levegőt. Kellemes és ismerős illat csapta meg az orromat, ezért felnyitottam pilláimat, hogy lecsekkoljam kihez tartozik. Hirtelen nem tudtam hol vagyok és az ablakból beszűrődő napfény sugarai miatt hunyorítanom kellett.
Egy ágyon feküdtem, aminek a párnái és huzatai is felvették azt az isteni illatot, amit már éreztem korábban is.

Jobban szétnéztem és egy pár másodperc után realizálódott bennem, hogy Jungkook szobájában vagyok. Eszembe jutott, hogy tegnap kikértem egy vodka narancsot, szóval valószínűleg egy kicsit be rúgtam. Semmire nem emlékszem. Baszki, mi van, ha lefeküdtem Kook-kal? Bár akkor nem lenne rajtam ruha. Jó, akkor ez ki van zárva.
De ő hozott fel? Ennyire ki voltam ütve? Úristen mi a szart csináltam?

- Felébredtél? - termedt hirtelen a helyiségbe Kook. Szívem kihagyott egy ütemet, amikor ránéztem. A fürdőből lépett ki, gondolom zuhanyzott. Egy törülköző volt a derka köré csavarva, semmi több. Izmos teste teljes egészében tárult lényem elé, amitől enyhén szólva össze futott a nyál a számban. Kicsit végig néztem magamnak és gondolataimban már rég ott jártam, hogy miket csinálnék vele.

- Ühüm - bólintottam végül válasz gyanánt.

Elkezdett pakolászni, majd ismét visszament a fürdőbe és amikor kijött már volt rajta legalább egy alsó.

- Neked mi van a nyakaddal? - álltam fel lassan, majd oda mentem hozzá és fejét balra hajtottam. Egy csúnya véraláfutásos, lila folt éktelenkedett a puha bőrén.

- Hát tegnap este megharaptál - közölte velem, miközben a haját kezdte el törölgetni.

- Mi? - döbbentem le - Én? - mutattam magamra.

- Ja - biccentett.

- Miért? - értetlenkedtem.

Jungkook sóhajtott egyet, elmosolyodott, majd közelebb lépve hozzám megint eljátszotta azt, mint amit az irodámban. Kezét végig vezette oldalamon, le a ruhám aljáig, amit elkezdett feltűrni.

- Az ölembe ültél és minden áron meg akartál csókolni, de nem hagytam, szóval megharaptál - mesélte el a történteket. A picsába. Mi a fasz ütött belém? Mondjuk jó, aláírom, rohadt jól nézett ki, szóval nem csodálom, hogy rámásztam, de akkor is.

- Bocsánat - figyeltem még mindig a nyakát beharapott szájjal.

- Nem probléma - vont vállat lazán - Én is kurvára be voltam indulva, úgyhogy nem hibáztatlak - legyintett, mire halkan elnevettem magam.
A pólóját akarta felvenni, de én kikaptam a kezéből és nem adtam oda neki. A férfi értetlenül nézett rám és nem tudta, hogy mi bajom van.

- Van valami jelentésük? - simítottam rá mellkasára, ahol egy tetkó díszelgett.

- Van - biccentett.

Tovább haladtam, és úgy húztam végig ujjaimat felsőtestén, hogy minden egyes kockáját megérintsem. Tetszett és nem csak az ujjaimmal fedeztem volna fel testét, hanem mondjuk a nyelvemmel is, de azért ne menjünk olyan előre.

- Bejön, mi? - vigyorodott el Jungkook cselekedetemen.

- Nem mondom, hogy nem - nyaltam meg a számat. Az alsónadrágja szélénél megálltam, pedig szívem szerint tovább haladtam volna.

- Hm - hümmögött egyet - Lejebb azért ne menj - lépett egyet hátrébb, mire elnevettem magam és leültem az ágyra, a pólót pedig visszadobtam neki.

Szóra nyitotta a száját, de nem tudott semmit mondani, mivel megcsörrent a telefonom.
Morogva nyúltam érte és emeltem a fülemhez.

- Igen? - vontam fel fél szemöldökömet.

- Fél óra múlva gyere az irodába és ha lehet Jungkook-ot is hozd magaddal. A mesterlövészünk lesérült, így holnap ketten fogjátok tartani az oktatást az új húsnak - közölte velem apa gyorsan, majd azzal a lendülettel le is tette a telefont.

Összezavarodva zártam le a képernyőt, majd álltam fel.

- Gyere - biccentettem, majd felkapva a cipőmet elindultam az ajtó felé.

- Hova?

- Ketten fogjuk tartani a holnapi oktatást az újoncoknak és apa a részleteről akar velünk beszélni - avattam be.

- Milyen oktatás? - kérdezte. Fegyvert formáltam a kezemből és úgy tettem, mintha lelőném, ezzel megválaszolva kérdését.

- Mi van a lövésszel? - értetlenkedett.

- Valami lett vele - vontam vállat.

- És te ilyen ruhában akarsz...

- Először az irodámba megyünk, hogy átöltözzek - szakítottam félbe.

- Segíthetek? - vigyorodott el.

- Nem - vágtam rá.

- Ahj - szomorodott el.

- És elég éhes is vagyok, úgyhogy lehet lemegyünk kajálni - gondolkodtam hangosan.

- Ez egy jó ötlet - biccentett egyetértően.

_____

Kook az ajtó előtt várakozott, amíg én át vettem a ruháim. Jungkook ellopott kapucnis pulcsiján és egy hozzá illő fekete melegítő nadrágon kívül mást nem találtam, így kénytelen voltam azokat felvenni.

- Menjünk enni - léptem ki az ajtón, majd fordultam is rögtön a férfihez.

Ő követett egészen a konyhára, ahol mindketten kikértük a reggelinket és egy asztalhoz ülve elkezdtük elfogyasztani.

- Az nem az én pulcsim? - ráncolta szemöldökét Jungkook egy idő után.

- De - vontam vállat - Vagyis most már csak volt - vigyorogtam, mire megforgatta szemeit.

- Örülök, hogy lenyúltad - morogta mérgesen.

- Mintha ez az egy lenne.

- Szerettem - magyarázta.

- Hát ez szomorú - biggyesztettem le alsó ajkamat szórakozottan.

- Nem vicces - nézett rám komolyan.

- Pedig az - biccentettem mosolyogva.

Tíz perccel később már az irodában voltunk, ahol apa nagy vonalakban elmagyarázta, hogy mit és hogy kellene elmondanunk és megmutatnunk az újoncoknak. Én már tartottam korábban kiképzést nekik, szóval nem voltak újak az információk. Kook viszont nagy szemekkel figyelt és gyakran bólintott egyet, amin meglepődtem. Tényleg nagyon figyelt, pedig eddig mindig leszarta, ha bárki magyarázott neki bármit is. Gondolom a tudat, hogy most ő pofázhat a fegyverekről, felvillanyozta, és érdekelte ism

Hamar letudtuk a beszélgetést, de én még maradtam, mert a szüleim megkértek, hogy menjek a csarnokba és segítsek takarítani és leszedni a díszletet. Mondanom sem kell, mennyire boldog voltam. De nem tehettem mást, engedelmeskednem kellett, ezért szófogadóan levonszoltam a picsámat és nulla életkedvvel neki álltam össze kukázni a sok szart, ami a tegnapi buliról maradt itt. Fel is kellett mosni, de közöltem a többiekkel, hogy a faszom sem fogja felnyalni a padlót, csinálja meg más, így én inkább maradtam a lufik és egyéb konfettik letépgetésénél a falról. 

Másnap viszonylag korán kezdődött a beígért oktatás. A gyakorló terembe mentünk pontosan délelőtt 11-re, ahol addigra már fel voltak sorakozva az új emberek. Természetesen köztük volt HaJun is, akit legszivesebben fejbe lőttem volna, ezzel profi módon demonstrálva a tökéletes célzást és fegyverelsütést, de tilos volt, úgyhogy le kellett nyugodnom és elraktároznom magammban ezt az amúgy fantasztikus ötletet későbbi időkre.

- Szép jó reggelt mindenkinek, az én nevem ChaeYeon, ő pedig itt Jungkook. A mesterlövészünk sajnos nem tud itt lenni, mert történt vele egy kisebb baleset, de hamarosan vissza fog térni köreinkbe, addig is be kell érnetek velünk - néztem rájuk unottan.

- Akkor miért nem a főnök jött? - vonta fel fél szemöldökét az egyik lány, aki rágózva állt majdnem velem szemben. Eléggé laza volt, tipikus "szarok mindenre" stílus, csak annyi volt a baj, hogy neki nem állt jól. Jungkook-nak elnéztem, hisz neki tényleg faszán állt, na de ennek a kis csitrinek nem.

- A főnök nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, mellesleg épp a lányával beszélsz, ami azt jelenti, hogy a kisfőnökkel, úgyhogy ajánlom, hogy válogasd meg a szavaidat - förmedtem rá - A rágót pedig köpd ki - biccentettem a kuka felé. Kicsit megszeppent a leányzó, de legalább modorálta magát és úgy tett, ahogy kértem.

- Ha itt vagytok, az azt jelenti, hogy a legjobb érzéketek a fegyverekhez van - vette át tőlem a szót Jungkook, amin meglepődtem, de hagytam beszélni, kíváncsi voltam mit hoz ki belőle - Az, hogy ez mennyire igaz, a továbbiakban kiderül. Mindennek az alapja az, hogy ismered e a fegyvert, amit éppen a kezedben tartasz - nézett végig a társaságon - Tudod e, hogy mikor van megtöltve, mikor üres, mennyi töltenyed van. Hogyan kell tartani, hogyan kell célozni. Mit jelent a fegyver neve, ki kezdte el először gyártani, melyik stílus passzol hozzád a legjobban. Mintha egy telefont választanál, csak ez halálos - vont vállat - Ha ezekkel nem vagy tisztában akkor inkább hanyagold a dolgot és menyj át játszani a kémia részlegre. Ha viszont ezekkel meg vagy, akkor elengedhetetlen a koncentráció, a reflex, a testtartás - sorolta fel - Utána pedig minden rajtatok múlik - tárta szét karjait.

- Magam sem tudtam volna jobban elmondani - paskoltam meg büszkén Kook vállát, aki csak rám mosolygott.

Ismét szóra nyitottam a számat, de egy nevetés félbe szakított. Kíváncsian vezettem végig a tekintetem az embereken, de cseppet sem lepődtem meg, amikor észre vettem, hogy ez bizony HaJun volt.

- Esetleg van valami probléma? - próbáltam a tőlem telhető legkedvesebb módon feltenni a kérdést.

- Dehogy is - forgatta szemeit - Jobban mondva van, de az sajnos nem orvosolható - sóhajtott drámaian.

- Hátha van rá valami megoldás - mosolyogtam, mint egy idegbeteg, mert tényleg az agyfasz szélén álltam.

- Végülis csak annyi a baj, hogy itt vagy - vont vállat. Na nekem itt elpattant az agyam. Nem érdekeltek a szabályok, az emberek, a szüleim, csak neki akartam menni, hogy kivájjam a szemeit és megetessem vele.
HaJun szerencséjére Jungkook hamarabb kapcsolt és még idejében megfogta a csuklómat, sőt, még elém is állt, nehogy véletlen kiszabaduljak az amúgy extra erős szorításából.

- HaJun, szeretnélek megkérni, hogy hagyd el a termet és jelentkezz a főnökségnél - közölte vele nyugodt, mégis tekintélyt parancsoló hangon Kook.

- Mi van? - vonta fel szemöldökét a lány.

- Ezesetben ajánlom, hogy egy hallás vizsgálatra is látogass el - tette hozzá, mire egy páran halkan felnevettek, köztük én is.

- De... - kezdett mentegetőzni.

- Nem mondom el mégegyszer - rázta meg a fejét szigorúan. Húha, tetszik ez az énje is. Várj, mi?

A lány fujtatott egyet, vetett egy utolsó, dühös pillantást mind a kettőnkre, majd megfordult és kivoharzott a helyiségből.

- Szép volt kockahas - súgtam oda neki úgy, hogy csak ő hallja.

- Tudom - vont vállat egoista módon, mire halkan elnevettem magam.

__________________________

Hi everyone! ^^ Meg is hoztam a folytatást. Ha tetszett, jelezzétek egy hozzászólással és egy szavazattal.
Remélem jól vagytok, és mindenki vigyáz magára. Kitartást nektek! :3

~Zsuni~