A születésnap előtti nap. A felfordulás már most hatalmas, mindenki azzal van elfoglalva, hogy milyen produkciók lesznek, hogy ki mit fog felvenni és hogy ki lesz a DJ.
Már egy kicsit én is izgultam, hisz fontos esemény volt, ráadásul a rúdtáncom miatt is volt bennem stressz rendesen. Már minden mozdulatát tökéletesen tudtam, kisujjból ment minden, de azért még is féltem, hogy nehogy elrontsam, vagy véletélenül elessek, ami rohadt ciki lenne.

Már korán reggel össze szereltek egy rúdat a csarnok egyik részébe, hogy majd az este valamelyik felében ott tudjak tekeregni. Hétkor én már átöltözve gyakoroltam, ugyanis ez volt a főpróba.
Jól ment, nem volt benne hiba, Lucy meg is dicsért.

Sok ember sürgött forgott, szerelték össze a színpadot, állították be a világítást, a hangfalakat, hoztak asztalokat, pultot, meg minden olyan dolgot, ami kellhet.

A motyómat készültem össze pakolni, amikor a szemem sarkából megláttam Jungkook-ot az emeleten a korlátnak támaszkodva. Amikor észre vette, hogy nézem csak szimplán ellökte magát a vastól és elment. Nem tudtam mire vélni viselkedését, kicsit furcsának találtam, ezért felvettem a pulcsimat és magamra húzva a cipőmet utána indultam.

Össze is futottam vele a folyosón, de ahogy elnéztem ő nem őrült nekem annyira.

- Kook - mosolyodtam el egy kicsit - Hogy van a kezed? - pillantottam a még mindig kötésben lévő jobbjára. Megint eszembe jutott, hogy azt mondta miattam csinálta. Ezt tényleg nem tudtam hova tenni és magyarázatot vártam.

- Jobban - biccentett egyet rám sem nézve, majd már indult is volna meg.

Utána fordultam és összeráncolt szemöldökkel néztem utánna.

- Baj van?

- Nincs - rázta meg a fejét, majd lesétált a lépcsőn.

Na jó. Most már tényleg nem tudok kiigazodni rajta. Mi a franc ütött belé? Haragszik? Vagy megbántottam valamivel? De hisz nem is mondtam  neki semmit.

Összezavarodva mentem vissza a táskámhoz, hogy összepakoljak. Mivel nem volt túl sok dolgom, otthon takarítottam egy kicsit és bevásárolni is elmentem, mivel a hűtőben egy doboz tejen és egy bubis ásványvízen kívül nem volt semmi. Mindent a helyére pakoltam, sőt, még egy gyors ebédet is főztem, amit sorozat nézés közben meg is ettem. A végén tuti, hogy meg fog halni a csaj, már most látom. A palija pedig biztos hogy össze haverkodik valaki mással. Aljadék.

Egy kis pihenés után visszatértem családomhoz, és körbe kérdeztem, nem e kell valamiben segíteni, de a férfiak nem hagytak még egy falapot se megemelni, mondván nekem kell az erő a rúd tánchoz.

Levezetésképp inkább lementem a kondiba, ahol beszélgettem a fiúkkal.
Elmondásuk szerint már rohadtul várják a produkciómat és nagyon büszkék rám, amiért végre engem is rendesen beavatnak.
Megállapítottuk, hogy már kurvára régen pókereztünk, így hamarosan ideje lenne bepótolni.

- Megint el fogunk verni - dörzsölte össze tenyereit Steve, a kondi ásza, aki talán ötször nagyobb nálam.
Hangosan elnevettem magam, de rögtön el is halkultam, amikor arra lettem figyelmes, hogy Kook besétál a hatalmas terembe, majd végig nézve társaságunkon, tőlünk a lehető legmesszebbre megy. Nagyot sóhajtva bámultam magam elé és hallgattam, hogy körülöttem mikről beszélgetnek.

Futottam egy fél órát, lépcsőztem, csináltam guggolásokat, felüléseket, a végére pedig nyújtottam.
Törülközővel a nyakamban indultam el Jungkook felé, aki akkor éppen egy padon ülve a tükörrel szemben emelgetett egy súlyzót.
Érkezésemet láthatta, de direkt nem szentelt neki nagy figyelmet.

Leültem mellé és vártam, hogy legalább rám pillantson.

- Miért csinálod ezt? - ráztam meg a fejemet.

- Mit? - kérdezte semleges hangnemben.

- Ezt az egészet - tártam szét a karomat - Tegnap még semmi bajod nem volt - próbáltam elkapni tekintetét.

Nem kaptam választ.

- Haragszol? - vontam fel szemöldököm, de erre sem momdott semmit, csak tovább emelgette a súlyt.

- Miért nem mondod el? - kérleltem tovább, de hiába.

- Jó, akkor ignorálj - biccentettem, majd felálltam és ott hagytam. Rosszul esett, hogy semmit sem mondott és nem tudtam mitévő legyek. 

Az irodámban ültem, a lábaimat az asztalra helyezve gondolkodtam. Semmi rossz dolgot nem tettem vele és semmi bántót nem mondtam. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy még is mi a francos baja lehet per pillanat. Aggódtam érte és bántott, hogy nem szól hozzám, hogy konkrétan leszar. 

Nem tagadhattam tovább, ugyanis már számomra is egyértelmű volt, hogy tetszik nekem. Nem tudtam eldönteni, hogy miért, de fájt, ha nem látom, vagy ha nem találkozok vele és azt mégjobban utáltam, ha más lánnyal láttam. Nem akartam elmondnai neki, hisz nem voltam benne biztos, hogy ő érez e egyáltalán valamit. Az elejtett bókjaiból csak sejteni tudtam, ráadásul azt sem teljesen.

Gondolatmenetemből két kopogás zökkentett ki. Megráztam egy kicsit a fejemet, lábaimat levettem a falapról, majd egy "igen"-t eleresztve beengedtem az illetőt.

- Bocsi a zavarásért - dugta be a fejét az ajtón HongYun. Kicsit meglepődtem, hisz még sosem keresett semmivel kapcsolatban és még csak nem is volt az irodámban. 

- Nem zavarsz - néztem rá. Bejött és maga után bezárta az ajtót, majd a bal kezében tartogatott üdítőt letette elém. Egy üveg sör. Le akar itatni?

- Békülés céljából hoztam. Nem akarok rosszban lenni a főnökömmel - vakarta meg a tarkóját - Na meg persze bocsánatot is akartam kérni - tette hozzá gyorsan, mire megráztam a fejemet.

- Miért is? 

- Azért, amiért már megint összekaptam Kook-kal. Nem lett volna szabad és megígérem, hogy többet nem fog előfordulni - hajolt meg egy kicsit.

- Ne aggódj, nem haragszom - mosolyodtam el halványan - Értékelem az igyekezeted - biccentettem.

- Remélem nem okoztam túl nagy felfordulást és kérlek ne haragudj azokért, amiket mondtam, csak egy kicsit ideges olvtam - húzta el a száját.

- Nem probléma - vontam vállat.

- Egyébként - jutott hirtelen eszébe - Holnap mit vegyek fel? Vagy is mit kell ilyenkor felvenni? Nem nagyon tudom - pirult el egy kicsit az arca. Ezt nem értettem benne. Egyszer olyan volt, mint az ördög jobb keze és semmi nem érdekelte, máskor meg olyan, mint egy kis kezes bárány, aki minden kérést teljesít.

- Ami jól esik. Bulizós ruhát ajánlok, mivel ez egy születésnapi party lesz. Nem kötelező szmoking, öltöny, meg ilyenek, de azért nem hiszem, hogy a rövidnadrág az ideális öltözet - magyaráztam, mire bólintott egyet. 

- Akkor szétnézek majd a cuccaim között.

_________________-

Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy HongYun-nal majdnem fél órán keresztül beszélgetek, sőt, még nevettem is, ugyanis, mint kiderült, elég jó humorral rendelkezik. Nem ittam meg a sört, amit hozott, eltettem a hűtőbe, mivel akkor pont nem kívántam az alkohol semmilyen formáját sem.
Nyílván nem mondtam neki semmi személyes információt magamról, és szerencsére nem is kérdezgetett, csak úgy általánosságban beszélgettünk olyan dolgokról, amik eszünkbe jutottak. 
Kapott egy hívást, így nem maradt tovább, el is ment.

A gyomrom jelezte, hogy ideje valamit enni, ezért felálltam és a kajáldába indultam. Sóhajtva léptem be a kétszárnyú ajtón, de legszívesebben azonnal visszafordultam volna. Jungkook ült az egyik asztalnál egy csapat lánnyal körül véve, plusz néhány haverja társaságában. Érkezésemre felpillantott, szemeimbe nézett, de figyelmét szinte azonnal újra a lányoknak szentelte. 

Áu. Mintha egy tőrt forgattak volna a szívembe. Pont olyan érzés volt Őt ennyi csinos csajjal látni. És hogy ki ne maradjon a képpől, HaJun Kook jobbján foglalt helyet. Arcáról tisztán le lehetett olvasni a büszkeséget és úgy nézett ki, mint aki egy órával ezelőtt hozott el egy aranyérmet az Olimpiáról. 

Kikértem a kajámat, majd olyan messze, amilyen messze csak tudtam, leültem és szépen csendben elfogyasztottam az ételt, ami hozzáteszem ma egyáltalán nem ízlett. Nem azért, mert rossz lett volna megcsinálva, vagy mert nem szeretem a Kimchi-t, csak szimplán nem esett jól, tudván, hogy Kook még mindig levegőnek néz.

Az irodám helyett a csarnokba mentem, ahol még mindig nagy volt a mozgás. Anya és apa folyamatosan osztották a feladatokat és már a díszítésnél tartottak.

- Segítsek valamit? - léptem oda melléjük.

- Jaj, szívem, de jó, hogy jössz - örült meg nekem anyu, majd elém tartott két lufit.

- Szerinted melyik legyen? A fekete, vagy a lila? - emelte fel előbb a jobb, majd a bal kezét.

- A fekete - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Hmm - ráncolta szemöldökét - Dehát ez egy szülinap lesz, nem egy temetés - motyogta orra alatt.

- Segíthetnél fent a korlátokat kidekorálni - biccentett apu a fejével az említett hely felé, mire én csak bólintottam egyet és a lépcsőhöz sétáltam, annak ellenére is, hogy semmi kedvem nem volt hozzá. Sőt... Semmihez sem...

___________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást.
Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg véleményeiteket kommentben. :3
Hamarosan hozom a következő részt.

Köszönöm szépen a sok-sok megtekintést, nagyon hálás vagyok nektek ~T_T~

Vigyázzatok magatokra! #^_^#

~Zsuni~