- Ez kék - forgatta szemeit Jungkook, ahogy rám nézett.

- Nem, ez türkiz, te szemkárosult balfasz - ráztam meg a fejemet ellenkezve.

- Vak vagy.

- Te meg idióta - vágtam rá kapásból.

Éppen azon veszekedtünk, hogy a kedvenc késemnek milyen színű nyele van. Természetesen nem voltunk ugyanazon a véleményen, mert hát miért is lettünk volna? 
A gyakorló teremben voltunk, ahol már rajtunk kívül senki nem volt, mivel már letudtuk a kezdők első órájának levezénylését. 

- Akkor is nekem van igazam - vont vállat, ezzel lezárva a dolgot. De persze nekem volt, hisz a késem nyele teljes mértékben türkiz kék színű volt, nem csak sima kék. Pff.

- Mindegy - sóhajtottam, miközben folytattam a dolgok elpakolását, viszont egyedül emelgettem a nehéz ládákat, mivel Kook egy helyben állva pásztázott engem, ami be kell, hogy valljam, egy kicsit zavarba ejtő volt. Először azt hittem, hogy azért néz, mert valami van az arcomon, vagy a nadrágomon.

- Mi van? - tártam szét karjaimat.

- Azon gondolkodtam, hogy mennyire dobsz ügyesen. Egyszer már láttalak, de az lehetett a véletlen műve - húzta pimasz félmosolyra száját.

- Kipróbáljuk? - vontam fel szemöldököm. 

- Ki - biccentett magabiztosan - Hol vannak a bábuk? - nézett körbe forgolódva.

- Nem kell bábu - vontam vállat, majd a vállainál fogva addig toltam, amíg a falhoz nem értünk. Hátát neki nyomtam a falapnak, amin már alig volt ép rész, annyira szét volt dobálva. 

- Ugye nem engem akarsz bábunak használni? - nézett rám összezavarodottan.

- Majd meglátod  - fogtam fel hajamat egy hajgumival, hogy ne lógjon a szemembe. A szertárból kihoztam három darab almát, ami már romlásnak volt indulva. Ilyen gyümölcsökkel gyakorlunk a kicsikkel.

- Tedd ki a kezeidet két oldalra - utasítottam ahogy oda értem hozza. Két tenyerébe egyet-egyet helyeztem a gyümölcsből és egyet a feje tetjére is tettem. 

- Ugye nem fogsz megölni? - nevette el magát, mire én is elmosolyodtam.

- Ha akarom mellé megy, ha nem, akkor betalál - fogalmaztam meg burkoltan azt, hogy egy hajszál választja el a haláltól.

Kezembe vettem négy darab könnyebb kést, ami tökéletes az ilyen gyakorlatokhoz. 

- A legfontosabb, hogy ne mozdulj meg, még akkor sem, ha megijedsz - magyaráztam, mire lenézően kinevetett. Hmm... szóval így állunk. Hát jó, én szóltam.

Háttal áltam neki, a lehető legtávolabb tőle. Vettem egy mély lélegzetet és egy pillanatra lehunytam szemeimet. Hogy ideges voltam e? Hogyne, hisz akármennyire is profi vagyok, bármikor sülhet el balul valami.

Nem haboztam tovább. Megfordultam és villámsebességgel dobtam el mind a négy kést egymás után, a lehető legpontosabban. Egyet a feje fölött lévő almába, kettőt pedig a két kezében tartott almákba. Az utolsó az enyhén beterpesztett lábai közé ment. 

Jungkook eltátotta a száját és még mindig egy helyben ácsorgott.

- Oké, te tényleg fasza vagy - biccentett elismerően, mire nagyot dobbant a szívem. Ez jól esett. 

- Kösz - nevettem el magam, mikor elé értem.

Letette kezeit maga mellé, mivel már nem kellett tovább tartania a gyümölcsöket. Halványan elmosolyodtam, majd lábai közé nyúlva kihúztam a falból a kést, hogy most már szabadon tudjon mozogni. Hátat fordítva neki visszaindultam, hogy folytassam amit elkezdtem.

- Most, hogy ezt is megtudtad, segíthetsz elpakolni - közöltem vele, mire nagyot sóhajtva beadta derekát és megemelt egy dobozt. Mily nagylelkű.

------------

A gyakorlat egyébként viszonylag jó volt, nem olyan ügyetlenek ezek az újoncok és örülök neki, hogy lesz utánótlás. Annak viszont már kevésbé, hogy HaJun még mindig pattog és tényleg nem akar nekem békét hagyni. Most már tényleg nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Megölni még mindig nem ölhetem meg, és még csak hozzá sem nyúlhatok. Pedig ezt fogja elérni. 

Anyáék irodájában üldögéltem, azt hallgatva, hogy mik a tervek az elkövetkezendő hetekre és hogy mik lesznek a teendők. Én már mindezt hallottam, de végig kellett hallgatnom mégegyszer, hisz a többi kis főnök erről lemaradt. 

- Remélem minden érthető volt számotokra. Köszönöm, hogy eljöttetek. Menjetek dolgotokra - mosolyodott el apa. Mindenki egy emberként mozdult meg és indult ki a teremből, szokás szerint egyedül én maradtam bent.

- ChaeYeon - nézett rám anya - Mi van mostanában a Halottak ajándékaival? - kérdezte anya az asztalra könyökölve. Hasam rötön görcsbe rándult. Ha egy normális ember lennék, akinek nincsenek tényleges ellenségei és aki nem azzal tölti minden évét, hónapját, hogy öldököl, aki nem droggal és fegyverekkel kereskedik, lehet azt modtam volna, hogy az egyikük bejön, hisz még is csak az anyukám, és a lányok az anyjukkal ilyen dolgokról szoktak beszélgetni, nem de? De sajnos közel sem éltem átlagos életet, így hát erről nem nagyon beszélhettem.

- Semmi különös. Meg vannak maguknak - vontam vállat.

- Már minden rendben velük? - érdeklődött tovább.

- Azt hiszem - bólintottam egyet.

- HongYun nagyon ügyes a vegyszerek és egyéb kémiai dolgok készítésében. Például ma egy olyan kábítószert készített, ami pillanatokon belül kiüti az áldozatot és órákon át ájult marad. A kémikusunk szerint már rég látott ekkora tehetséget - ecsetelte boldogan anya.

- Csodás- bólintottam értetlenül.

- Az - bólogatott még mindig nagy örömmel.

Nem értettem mire fel ez a nagy boldogság, hisz csak egy hülye cuccot készített el a gyerek, amit még valószínűleg én is meg tudnék csinálni, mert kiskoromban megtanították, amikor még kötelező volt kémiára járnom.

____________________ 

Unatkozásomnak köszönhetően ismét nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért inkább ellátogattam Jungkook-hoz. 

Szokásomhoz híven kopogás nélkül rontottam be, majd otthonosan mozogva lerúgtam magamról a cipőt és beljebb mentem. A férfi a fürdőből dugta ki a fejét, hogy megnézze ki az az elmebeteg, aki rárúgta az ajtót. 

- Lepődjek meg? - morogta, majd vissza is húzta fejét.

Én kényelembe helyeztem magam a TV előtt és a távirányítót a kezembe véve elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között. 

Jungkook valamiért imádja húzni az idegeimet, és mindig ki akar valamivel készíteni. Enyhén vizes hajjal és póló nélkül jött ki, egy törülközővel a kezében. Melegítő nadrágja látni hagyta alsónadrágja korcáját, mindemellett tökéletesen kiemelte izmos combjait. Szerintem gondolatolvasó, mert a történtek szerint teljesen tisztában van vele, hogy mitől döglik a légy, ergo én.

- Miért van az, hogy amikor jövök, mindig hiányos öltözetben vagy? - vontam fel fél szemöldököm, miközben próbáltam álcázni, hogy mennyire tetszett, amit láttam. 

- Mert biztos levetkőztetsz gondolatban - vigyorodott el - De tehetek kivételt, ha gondolod és most az egyszer lehetek meztelen is - tette hozzá komoly fejjel.

- Inkább ne - nevettem el magam. Pedig amúgy nem hangzott rosszul - Legalább a sebeid már begyógyultak - vetettem egy újabb pillantást kidolgozott felső testére.

- Ja - biccentett - De még valami hiányzik nekik - gondolkodott el, miközben oda sétált hozzám.

- Mi? - kérdeztem rá sem nézve. Hirtelen megragadta a karomat és felrántott állásba, hogy mélyen szemeimbe tudjon nézni.

- Te - bökte ki végül. Szívem megint eszeveszett tempóban kezdett el kalimpálni. Sóhajtottam egyet és kezemet elvéve onnan inkább megfordultam, hogy visszaüljek, de Jungkook-nak még mindig fétise a rángatás. Csuklómnál fogva húzott vissza - Komolyan mondom - csóválta fejét lassan.

- Én? - kérdeztem hitetlenkedve - Ezt meg hogy érted? - pislogtam nagyokat.

- Ahh - túrt hajába, majd elkezdett fel s alá sétálni a szobában - Nem tudom, hogy magyarázzam el.

- Egyszerűen - vontam vállat.

- Meddig fogjuk még ezt csinálni? - bukott ki belőle hirtelen.

- Mit? 

- Azt, hogy egyikünk sem lép semmit - vont vállat. Huhh. Ez rendesen fejen vágott. Hirtelen nem is tudtam mit mondani és csak pislogtam nagyokat - Már nem bírom tovább - csóválta fejét - Mond, hogy mit tegyek, hogy...

- Hogy? Hogy ágyba vihess? - ültem le, enyhén félve a választól.

- Dehogy is - vágta rá összeráncolt szemöldökkel - Tény, hogy az egyéjszakás kalandok hívei voltam és, hogy másfajta kapcsolatom nem is nagyon volt a nőkkel, de változtatni szeretnék - harapta be a mondat végén a száját.

- Énnek örülök - mosolyodtam el egy kicsit.

- Szóval? - nézett rám sürgetően - Mit kell tennem, hogy végre a pasid lehessek? - nézett rám kétségbeesetten. Úristen ez tényleg velem történik meg? Jungkook tényleg az én barátom akar lenni? Uram atyám...

- Vigyél el randizni és lássam, hogy próbálkozol - vontam vállat, mire egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott egyet...

________________

Hi everyone! ^^ húha, ez a pillanat is eljött. ChaeYeon és Kook végre össze jönnek a következő részekben. :3

Remélem tetszett a rész. Ha igen, akkor szavazzatok és írjatok meg a véleményeiteket hozzászólásban^^

Vigyázzatok magatokra!

~Zsuni~