- Köszöntök mindenkit itt, a családunk születésnapi buliján - szólt bele a mikrofonba apa, mire mindenki tapsolni, füttyögni és sikítani kezdett - Egy újabb évet hagyhatunk magunk mögött. Teli eseményekkel és történésekkel. Sok mindent tettünk és sok volt a nyereségünk is, ami a ti munkátoknak köszönhető - ismét üdvrivalgás - Érezzétek jól magatokat, egyetek, igyatok és bulizzatok.

Apa még mondott néhány szót, és még anyát is felhívta a színpadra, én pedig addig bemelegítettem, nyújtottam egy picit, hogy le vezessem a feszültséget, és, hogy ne húzzam meg semmimet.

- De előbb, fogadjátok nagy szeretettel ChaeYeon beavató táncát - mosolyodott el anya, akiről sütött a büszkeség.

Én már ott álltam mögöttük, a rúdnál. Mindenki a színpad előtt állt. Ki voltak csípve, jól néztek ki. Pár ember kezében egy pohár bor, vodka, vagy valami alkoholos ital foglalt helyet, amibe néha-néha bele kortyoltak. Fent, a kilátón is sokan voltak. Még Jungkook is ott könyökölt a korláton, amitől azonnal görcsbe rándult a gyomrom és inkább lehunytam a szemeimet.

A reflektorfény rám irányult, mivel a szüleim már lementek a színpadról. Az első két soron kívül már nem láttam semmit, mivel elvakított a fény, jobb is volt így, legalább nem izgultam annyira.

A zene megszólalt, én pedig elkezdtem.
Minden mozdulatom pontos volt és ügyeltem rá, hogy ne hibázzak. Meg akartam mutatni Kook-nak, hogy mit veszít a hülye viselkedésével, na meg persze HaJun-nak, hogy ezerszer jobb vagyok nála.

Kifulladva álltam meg a befejező pózba, amint a zene elhalkult. Mellkasom a szokottnál szaporábban emelkedett és süllyedt, a sok mozgás és erőkifejtés miatt, a szívem pedig őrült tempóban pumpálta az éltető folyadékot.

A tömeg egy emberként kezdett tapsolni. Mindenki megőrült, sokan ordibáltak és volt aki még egy rózsát is feldobott a színpadra, amin magamban jót szórakoztam.

Egy halvány mosollyal az arcomon meghajoltam, majd lesétáltam.

Legalább harmincan jöttek oda hozzám míg felértem az irodába, hogy megdicsérjenek, vagy elmondják, hogy mennyire büszkék rám és hogy örülnek neki, hogy ilyen jó a családunk. Mindenkinek megköszöntem és próbáltam kedves fejet vágni, hogy senkinek ne rontsam el a kedvét. Ha már nekem szar, legalább a többieknek legyen jó.

Legszívesebben csak haza mentem volna és itt hagytam volna mindent, de nem tehettem ezt anyáékkal sem, meg magammal sem.
Átvettem egy ruhát, amiben már nem fagytam annyira szét, mivel a barna két részes valamiben még a lépem is vacogott.

Már a cipőmbe bújtam bele, amikor is nyitódott az ajtó és valaki belépett rajta. Hajamat hátra dobtam és felegyenesedtem, hogy lássam ki az, aki kopogás nélkül rontott be az irodámba, és el tudjam küldeni a kurva anyjába.

Meglepetten konstaláltam, hogy Jungkook az, aki bepofátlankodott. Elkaptam a tekintetemet és folytattam a pakolást. A rúdtáncos ruhámat begyűrtem a szekrénybe, mellé pedig a sminkes táskámat is bebasztam, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg valami eltörhet.

- Beszélhetünk? - szólalt meg egy idő után a férfi. Nem mondtam semmit, csak össze vissza rakosgattam a dolgaimat az asztalon, de rövidesen meguntam, ezért Jungkook-ot kikerülve az ajtóhoz indultam, de megállított. Balját elém rakta és visszatolt, majd erőszakosan a kanpéra lökött. Mást már rég felpofoztam volna, sőt, lehet, hogy össze is vertem volna, de most csak annyi tellett tőlem, hogy csúnyán nézek rá, pedig nagyon felhúzott.

- Mi a fasz... - kezdtem bele a szitkozódásba, miközben felpattantam, de ismét visszanyomott.

- Fogd be és hallgass végig - közölte velem, majd oda sétált az asztalhoz és neki támasztotta a fenekét. Ideges volt, láttam rajta, folyamatosan kattogott az agya.

- Bunkó - fontam keresztbe magam előtt a karjaimat, majd hátra dőltem és sértetten néztem rá.

- Figyelj - sóhajtott egyet, miközben megdörzsölte szemeit - Egy seggfej voltam - tárta szét kezeit, mire bólintottam.

- Az nem kifejezés - birizgáltam a karkötőmet.

- Tudom, hogy megbántottalak és hogy egy világi paraszt voltam, amiért levegőnek néztelek és, hogy előbb hittem HaJun-nak, mint, hogy kérdeztelek volna meg téged - sorolta fel a dolgokat, amikért tulajdonképpen haragudtam. Vagy is nem. Nem haragudtam, mivel nem tudtam, inkább csak rosszul esett - Nem tudom mi ütött belém - vont vállat - Azt hittem, hogy tényleg bejön neked az a féreg - mutatott a csarnok felé.

- HongYun-ra gondolsz? - kérdeztem, mire bólintott - Ezt már egy párszor megbeszéltük, hogy semmi közöm sincs hozzá és nem is lesz - forgattam szemeimet.

- Tudom - túrt bele fekete hajába, ami hozzáteszem, eszméletlen jól állt neki - Nem akartam megcsókolni, nem is csókoltam vissza. Ő tapadt rám, én rögtön ellöktem. Veszekedtem vele és akkor csúszott ki a száján, hogy csak hazudott és nincs is köztetek semmi - magyarázta hadarva.

- Egyszer még megölöm azt a kurvát - morogtam - De akkor is te vagy a hibás - mutattam rá.

- Tudom - biccentett.

- Nem kellett volna neki hinned. Vagy legalább engem meg kellett volna kérdezned.

- Tudom. És én tényleg nem akarok tőle semmit, nekem... - állt meg egy kicsit, ahogy a szemeimbe nézett - Nekem te kellesz - bökte ki, mire körülbelül még levegőt venni is elfelejtettem. Pislogtam gyorsan kettőt, hátha álmodom, de nem, ez maga volt a valóság.

- Akkor is haragszom - vontam vállat.

- Tudom - halkult el egy kicsit.

- Ki kell engesztelned, remélem tudod - pillantottam rá, mire felemelte fejét és halványan elmosolyodott.

- Igen - biccentett egyet.

- Jó - álltam fel, majd mintha semmi nem történt volna az ajtóhoz indultam, de úgy tűnik, Jungkook-nak fétise az, hogy engem lökdössön és rángasson.
Megragadta a karomat és a falnak nyomott. Jobbját fejem mellé támasztotta, balját pedig csípőmre helyezte. A szívem hevesen zakatolt, miközben tekintetemet övébe fúrtam.
Közelebb lépett egyet és kezét arcomra helyezte. Érintése puha volt, selymes bőre jólesett, ahogy hozzám ért.
Végig húzta ujjait a nyakamon, a vállamon, majd az oldalamon és végül a ruhám aljánál megállt, ahol cirógatni kezdte a combomat. Testét hozzám préselte, majd a fülemhez hajolt.

- Egyébként - tűrte fel a miniruhám alját, miközben mély hangjával bele suttogott hallójáratomba - Kurva szexi voltál abban a rúdtáncos ruhában - morogta.

Lehunytam szemeimet és eltátottam a számat. Kicsit se volt dögös és kibaszott gerjesztő, amit csinált, áh, dehogyis.

Erőt vettem magamon és mellkasánál fogva eltoltam magamtól, majd egy apró mosollyal az arcomon kinyitottam az ajtót és kisétáltam rajta. Sóhajtva megpróbáltam türtőztetni a vigyort, ami előtörni készült, mivel nem akartam, hogy a sok idióta leszólítson és megkérdezze, hogy mégis mire fel ez a nagy vidámság.

A bárpulthoz mentem, ahol köszöntem a fiúknak és nem foglalkozva testemet vizsgáló tekintetükkel kértem egy narancs vodkát. Megfordultam a széken és körbenéztem. Az emberek a zene ritmusára vonaglottak, táncoltak és önfeledten énekeltek. Az alkohol hatására mindenki bátrabb lett és az emberek egymásba bújva smároltak, fogdosták a másikat és biztos voltam benne, hogy voltak akik már szobára mentek.

Kikaptam az italomat, amit egy gyors húzásra meg is ittam. A fejemnek egy kicsit rosszat tett, mivel rögtön megszédültem. Az asztalra tenyereltem, nehogy leboruljak és felnyaljam a retkes padlót. Vettem egy mély lélegzetet, majd a pultosra néztem és mivel beszélni nem tudtam a hirtelen ért piasokk miatt, ezért csak a mutató ujjammal egy körkörös mozdulatot téve jeleztem a csávónak, hogy basszon meg még egy körrel.

A negyedik pohár után, miután már az ötödik felét is lenyomtam, nem nagyon tudtam egyenesen ülni és a mellettem lévő palit fárasztottam, akit meg mernék esküdni, hogy még sosem láttam. Jobbommal az asztalon könyököltem és úgy dumáltam neki, mint egy idióta. Az alkohol teljesen a fejembe szállt és már szinte nem is voltam eszemnél. Össze-vissza beszéltem minden szarságról, de már nem is igazán rémlik, hogy mit csináltam...

__________

Hi everyone! ^^ remélem mindenki jól van.
Azoknak, akik most fognak érettségizni, nagyon nagyon szorítok, iszonyatosan nagy dolog ez, büszke vagyok rátok (már ha ez számít XD), ügyesek lesztek!
Ha tetszett a rész, akkor szavazzatok és írjátok meg a véleményeiteket kommentben^^

Gondolom láttátok, hogy a BigHit lemondta a koncerteket. Szerintem okos döntés volt, jobb ez így mindenkinek. Az egészség a legfontosabb.
Sokkal élvezetesebb és nagyobb durranás lesz, ha a BTS és az ARMY ennyi idő után újra látja egymást *-* én már nagyon várom, remélem tényleg sikerül eljutnom Londonba.

~Zsuni~