Legalább, mint egy idegbeteg, úgy kerestem HaJun-t a B épületben. Meg is találtam, már csak a szituációt nem értettem. 

A folyosón JunKook és HongYun veszekedtek, egymással kiabáltak, néha pedig meglökték a másikat. HaJun döbbenten nézte a két férfit és néha oda szólt nekik valamit, de ahogy elnéztem nem sok haszna volt, mivel ha rajta múlt volna, a két jómadár tuti, hogy összeverekedett volna.

Dühösen indultam meg, hogy közéjük álljak. A kis csajt félre löktem az útból és a két férfi mellkasára tettem a tenyeremet, megpróbálva őket eltolni egymás elől.

- Mind a ketten fogjátok be - néztem rájuk felváltva - Húzzatok a szobáitokba - utasítottam őket.

Fújtattak egyet, vetettek egy mérges pillantást egymásra, majd hátat fordítottak nekünk és eltűntek az ajtóik mögött, én pedig megfordultam. 

- Drága HaJun - léptem közelebb hozzá ingerülten. A lány enyhén mérges tekintettel nézett szemeimbe, de láttam rajta, hogy fél tőlem, amit jobban is tesz - Most, hogy így ki árulkodtad magad, remélem jobban alszol majd. Annyi a mázlid, hogy per pillanat a család születésnapi bulijára készülök egy előadáassal, ezért nem akarom magamat megerőltetni. De ne aggódj, amint letudom, megígérem, hogy átrendezem az arcod. És menj nyugodtan, árulkodj csak, de remélem tudod, hogy akkor nem csak én, de te is kapsz büntetést, mivel egy család vagyunk, így a splicliség is egy nem elfogadott dolog - közöltem vele szárazon - Mellesleg - jutott eszembe - Nagyjából születésem óta itt vagyok, szóval nem is tudom, hogy hogy értetted azt a részt, hogy "aztán jöttem én és mindent tönkre tettem" - idéztem fel egy korábbi beszélgetésünket - Ha jobban belegondolok, akinek ezt kellene mondani, az én vagyok - mutattam magamra - Jungkook nem hiszem, hogy a te súlycsoportod, úgyhogy szerintem keress valaki mást, őt pedig hagyd meg szépen nekem - csúszott ki a számon.

A lány sóhajtott egyet, bólintott egy aprót, majd még utoljára a szemeimbe nézett és megfordulva elhagyta a folyosót és valószínűleg az épületet is. 

Kopogás nélkül rontottam be az 58-as szobába, ahol a férfi az ágyon ülve a tévét nézte. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint pár perccel előtte.

- ChaeYeon - pattant fel érkezésemre.

- Magyarázatot kérek - utaltam a veszekedésre.

- HaJun mérges volt, megkérdeztem tőle, hogy mi történt, ő pedig annyit mondott, hogy Jungkook és te túlzottan is összemelegedtetek, én pedig számon kértem Kook-ot, hogy... - kezdte el hadarni a dolgokat.

- Már megint bele avatkozol a dolgaimba - szakítottam félbe majdnem kiabálva- Megmondtam, hogy köztünk nem lehet semmi, ha pedig én JungKook-kal akarok összejönni, akkor össze is fogok. Ezt rajtam kívül senki nem döntheti el - csóváltam a fejemet mérgesen - Értékelem az aggodalmadat, de ebbe nem szólhatsz bele és nem tehetsz ellene semmit - közöltem vele, mire csak szimplán elnevette magát, pedig nem is mondtam semmi vicceset.

- Én csak jót akarok neked - rázta meg a fejét.

- Ha jót akarsz nekem, akkor nem veszekedsz többet Jungkook-kal és még csak rá sem nézel. Messziről kerüljétek el egymást - vágtam rá.

- Jó, de csak miattad - adta be a derekát - Amúgy már rég megöltem volna - mondta végig a szemeimbe nézve. A szívem megdobbant és inkább csak ott hagytam őt és kimentem a szobájából. 

Jungkook már egy fokkal idegesebb volt, mivel fel s alá járkált a szobában. 

- Miért álltál le vele veszekedni? - csuktam be magam mögött az ajtót, majd beljebb sétáltam, de azonnal meg is torpantam, mivel a szőnyegen vércseppeket véltem felfedezni. Rémülten pillantottam a férfira, aki túlzottan is feltűnően próbálta elrejteni a kezeit a háta mögé. Oda léptem és megragadtam a csuklóját, hogy megnézhessem, hogy mit csinált. Azt hittem felvágta az ereit de amikor megláttam, hogy csak a bütykei sebesedtek ki, valamelyest megnyugodtam. Ránéztem és nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Megüssem, vagy megcsókoljam? Végül az első mellett döntöttem és egy jó nagyot sóztam a bal karjára, de szerintem meg se érezte, az én kezemnek jobban fájt.

- Áu - nézett rám sértetten, mire csak megforgattam szemeimet, majd behúztam a fürdőbe. A csembe enyhén be volt törve az egyik falon, és körülötte folyt a vér. Nagyot sóhajtva engedtem meg a vizet a csapból, majd dugtam a víz alá Kook kezét, hogy lemossam róla a vörös folyadékot, ami vastagon borította be kézfejét. Felszisszent, amikor sebeihez értem, de úgy tettem, mint aki meg se hallotta.

Elengedtem, és lekaptam a polcról az elsősegély dobozt, majd kihessegettem a fürdőböl. Leült az ágyra, én pedig mellé. Szó nélkül oda nyújtotta nekem a kezét, én pedig a combomra helyeztem.

Lefertőtlenítettem, majd bekentem egy kenőccsel, ami még múltkorról maradt itt és beragasztottam. Már a fáslit tekertem a keze köré, amikor Jungkook a baljával egy tincset a fülem mögé tűrt. Hirtelen megálltam tevékenységem közepette, de hamar észbe kaptam és folytattam tovább. A fülem mögött, ahol bőre az enyémhez ért kellemes bizsergés keletkezett, amitől akaratlanul is görcsbe rándult a gyomrom. 

- Miért álltál le vele veszekedni? - tereltem el gyorsan a figyelmet az előbbi tettéről.

- Mert utálom és mert már megint rólad kérdezősködött - vont vállat, mire nagyot dobbant a szívem.

- Egyáltalán mit akart? - vontam fel szemöldököm.

- Azt, hogy hagyjalak békén és engedjelek át neki - támaszkodott meg háta mögött baljával.

- És mit mondtál? 

- Azt, hogy csak szeretné - mosolyodott el pimaszul, mire megforgattam szemeimet. 

-Dühös lett és olyanokat mondogatott, hogy én nem tudok veled kedvesen bánni és hogy egy féreg vagyok, aki nem érdemel meg téged - bámulta a plafont, mire hitetlenül megráztam a fejem.

- Még mindig azt hiszi van esélye nálam.

- Nyílván nincs, mivel engem szeretsz - vont vállat egoista módon.

- Miért nem hazudtál neki valamit? Miért nem mondtad, hogy legyek az övé, vagy valami? - tártam szét a karomat - Akkor megúsztad volna a veszekedést, ráadásul annyira elegem van már, hogy mindig ezt csináljátok - sóhajtottam fáradtan.

- Ő kezdi.

- Te pedig befejezhetnéd. Ráadásul miért ütötted a falat? Bántott téged? - mutattam az öklére, ami már fásliban hevert maga mellett.

- Ezt nem mondom el - csóválta fejét makacsul, mint egy kisgyerek, akitől azt kérdezték, hogy miért lopta el a boltból a kenyeret.

- De, igenis elmondod, mert a főnököd vagyok - vágtam rá.

- A főnökeim a szüleid, kis lány, te csak a felettesem vagy - hajolt közelebb mosolyogva.

- Pont ezért. Bökd csak ki - ütöttem bele finoman mellkasába, mire kelletlenül sóhajtott egyet és egy kis habozás után elmondta.

- Miattad - vont vállat lazán, mire meglepődtem.

- Miattam? - pislogtam nagyokat.

- Amiért egy seggfej vagyok - helyesbített.

- Nem értem - ráztam meg a fejemet.

- Mindegy, hagyjuk - legyintett.

- Ne hagyjuk, most már mondd el. 

- Nem.

- Jungkook - néztem rá kérlelve őt.

- Majd egyszer elmondom - hagyta rám. 

- Nem hiszlek el - pattantam fel mérgesen, majd összedobáltam a cuccokat az elsősegély dobozba, bezártam és a fürőbe mentem... Volna, ha Jungkook nem állja el az utamat. 

- Jó, akkor itt hagyom - tettem vissza az asztalra, majd elmentem mellette, azzal a céllal, hogy őt is ott hagyom, de elkapta a karomat és visszarántott. Jobbját derekamra tette, amitől a levegőt csak szakaszokban tudtam venni. Felemeltem a fejemet, hogy szemeibe tudjak nézni. Furcsa volt, még mindig láttam rajta, hogy valamit nagyon ki akar mondani, de nem tette meg. Tekintete cikázott íriszeim között, majd egy idő után elengedett és sóhajtva hátat fordítva nekem visszaült az ágyára. Egy pillanat erejéig még lefagyva álltam egy helyben, de kapcsoltam és megfordulva kimentem az ajtón.

Még mindig nem tudom hova tenni a dolgokat közöttünk és nem tudom, hogy mikor kéne ezt megbeszélni...

_____________

Hi everyone! ^^ meg is hoztam a következő részt, remélem, hogy tetszett. Ha igen, akkor szavazzatok és írjátok meg a véleményeiteket^^

Nagyon sokat dolgozom ezen a könyven, és már megírtam az összes részt (kicsi spoiler: 51 részes lesz), de tervezek ennek egy második évadot/kötet is. Persze, ha az úgy nektek is jó. Már minden megvan a fejemben, és nagyon izgatott vagyok #^_^#
Remélem itt maradtok a végéig *^▁^*

Vigyázzatok magatokra, és egymásra. Maradjatok otthon ｡^‿^｡

~Zsuni~