Este már HongYun-t is a szobájában találtam, így miután be kopogtam és be engedett, neki is oda adtam a belépő kártyát a kitöltendő papírokkal együtt és érdekes módon, ő nem nyafogott amiatt, hogy olyan adatokat is meg kell magáról adnia, amiket nem akart.

Természetesen hozzá is óvakodva mentem be, és jól szemügyre vettem a szobát nehogy el legyen rejtve valami olyan tárgy, amivel bármelyik pillanatban leszúrhat.

- Jungkook-nak már oda adtad? – kérdezte, miközben az utolsó sorokat kezdte tele írni.

- Igen. Téged nem találtalak, gondolom kimentél a boltba – emlékeztem vissza, a pár órával ezelőtti találkozásunkra, amikor is arról érdeklődött a férfi, hogy ki mehet e az épületből.

- Igen, vettem egy pár rágcsát – biccentett fejével a kis asztalra, ami valóban tele volt sós és édes ropogtatnivalókkal egyaránt.

- Ezzel a kártyával mostmár bármikor ki mehetsz. Benne lesz a rendszerben minden, így már nem kell szólnod a portásnak, vagy fel íratnod a nevedet – magyaráztam.

- Rendben – bólintott mosolyogva.

Tekintetét vissza vezette a papírra, majd egy aláírással lezárta az egész procedúrát és a papírlapot felém nyújtotta, én pedig cserébe a kezébe nyomtam a fehér kártyát.

- Kook nem köcsög veled? – kérdezte hirtelen. Pislogtam egy párat, hisz erre nem igazán tudtam mit válaszolni.

- Nem tudom. Végül is nem kedves, de nem is várok el tőle többet – vontam vállat, majd felálltam, indulásra készen. 

- Igen, ő már csak ilyen. Azért vigyázz vele. Ha felmérgelik igazán dühös tud lenni. Nehogy meg üssön véletlenül – figyelmeztetett.

- Kösz, de azt hiszem meg tudom védeni magam – mosolyodtam el kicsit furán.

- Nem is azért mondtam – nevette el magát – Csak, hogy inkább legyél résen.

- Hidd el, mindig résen vagyok – biccentettem egyet, majd tettem két lépést az ajtó felé.

- Nagyon helyes. Sosem tudhatod, hogy melyik sarkon leselkedik rád a baj. Emlékszem amikor kicsi voltam felborultam a biciklivel. Pedig csak egy helyben álltam. Semmit nem csináltam. És nagyon jól tudtam bicajozni. Legalább is azt hittem. Furcsa, nem? – mosolygott, miközben körbe nézett a szobában.

- De – bólintottam egyet helyeslően, miközben értetlenül össze ráncoltam a szemöldökömet.

- Nem tartalak fel, menj csak. Vigyázz magadra.

- Azon leszek – intettem egyet, majd ki is léptem a helyiségből.

Na ez több volt, mint fura. Ez nagyon durván gyanús és eszméletlenül össze zavart. Mármint nem az, hogy felesett a kerékpárral, hiszen az kit érdekel. De hogy csak úgy random elkezd nekem tanácsokat adni, ráadásul ilyenekkel kapcsolatban. De az is lehet, hogy ez volt a célja. Hogy csak össze zavarjon. Na hát sikerült neki.
Az pedig, hogy figyelmeztett Jungkook-al kapcsolatban csak még inkább meg lepett. Nem mondott újat, azt már nekem is sikerült észre vennem, hogy a fiatalembernek gondjai vannak az érzelmei kifejezésével, hisz minden alkalommal, amikor valami olyat mondok, vagy teszek, ami neki nem tetszik, akkor az állkapcsa megfeszül és össze szorítja fogait. Tisztában vagyok vele, hogy mind a két ajándék veszélyes és hogy nem ajánlatos velük huzamosabb időt kettesben tölteni. Mondjuk én ennek ellenére is kimegyek holnap Jungkook-al, szóval inkáb hagyjuk ezt a dolgot.

__________

Reggel szokás szerint a kajáldába vezetett az utam, ahol ki kértem a kajámat, majd le ültem az egyik társasághoz.
Csendben, néha hozzá szólva a beszélgetéshez eszegettem az epres műzlimet, majd a kávémat is meg ittam, mivel úgy éreztem, hogy a felkelésem után elfogyasztott energiabomba mellé szükségem lesz még egy adagra.

Anyáék rám bízták, hogy szóljak a két ajándéknak a mai teendőikről.

HongYun természetesen nem volt a szobájában, de ami a legszebb az egészben, hogy Jungkook-ot sem találtam. Egyikük sem volt az ebédlőben, úgyhogy sejtésem sem volt, hogy még is hol kószálhatnak reggel kilenc órakor. 

Már majdnem a lépcsőnél voltam, hogy visszamenjek a csarnokba, amikor egy kapucnis alak jött velem szembe, azonban egy kicsit bicegett. 

Úgy tettem, mintha nem érdekelne és elmentem mellette. Meg vártam, amíg fel ér, én pedig ki kukucskáltam a korlát mögül és végig néztem, ahogy el lépked a szobájáig. Halkan tovább mentem és követtem egy darabig, majd amikor megláttam, hogy a 62-es szoba tulajdonosa, szó nélkül utána mentem és nem hagytam, hogy be zárja az ajtót. Fel nézett rám a férfi, én pedig ezúttal tisztán láttam az arcát, ami tele volt sebekkel. El tátottam a számat, Jungkook pedig kihasználta az alkalmat és megpróbálta kitépni kezeim közül az ajtót, de pechére erősen fogtam, így a férfit a mellkasánál fogva beljebb toltam, magam után pedig gondosan bezártam az ajtót. Mit sem törődve azzal, hogy még csak nem is vagyunk túlzott beszélő viszonyban sem, lábujjhegyre álltam és lehúztam a fejéről a kapucnit, hogy jobb rálátást kapjak az arcára.

- Mit csináltál? – förmedtem rá dühösen. Jungkook kidugta a nyelvét ajkai között, hogy megnedvesítse sebes párnáit, majd élesen beszívta a levegőt és enyhén lehunyta a szemeit. Elkezdett közelíteni felém, de én továbbra is tartottam szigorú tekintetemet. Egészen az ajtóig hátráltam, ő pedig teljesen nekem nyomta a testét, egyik kezével pedig megtámaszkodott mellettem a falapon. Fülemhez hajolt és bele morogta a következő szavakat:

- Még mindig tiszteletlen vagy. És kezd elegem lenni. Nem vagy számomra senki, hogy hozzám érj, főleg nem, hogy számon kérj – magyarázta el nekem tömören, hogy per pillanat miért is akar fel robbanni.

Én viszont ennek ellenére is folytattam. Kezét lelöktem mellőlem és ezúttal mind a két tenyeremet a mellkasára helyeztem és úgy kezdtem el tolni magam előtt.

- Ne is várd el, hogy tisztelettudóan bánjak veled, azok után, hogy te így beszélsz egy lánnyal. Ha úgy vesszük én vagyok a főnököd, szóval amíg itt vagy, azt mondok és teszek, amit akarok, világos? – emeltem fel szemöldökömet, miközben mind végig mélyen a szemeibe néztem – És inkább örülnöd kéne, hogy most itt vagyok, és nem mentem árulkodni, mert akkor elég nagy szarban lennél. Így sem fényes a helyzeted, de legalább van még mit javítani rajta – kerültem ki a férfit, hogy a fürdőbe menve elő keressem a kis szekrényből az elsősegély dobozt, hisz minden szobához jár egy.

- Most pedig mondd el, hogy mi történt – néztem rá kíváncsian, miközben felnyitottam a piros kis dobozka tetejét.

- Hát, éppen a halaimat etettem az akváriumban, amikor...

- Nem vagy vicces – motyogtam unottan.

- Szerinted mi történhetett? – vonta fel fél szemöldökét.

- Kivel verekedtél össze?

- HongYun – vágta rá.

- Ilyen nincs – ráztam meg a fejemet mérgesen – Miért nem verekedtél össze inkább a portással? Még az is jobb lett volna – sóhajtottam egyet, miután kikerestem a fertőtlenítő szert és egy vatta korongot, hogy ki tisztítsam a sebeit.

- Ülj le – biccentettem az ágyra, mire egy kis habozás után helyet foglalt a matrac szélén – Ugye nem mentél le a dokihoz?

- Nem – nézett fel rám, majd lehunyta a szemeit amikor hozzá értem az első heghez a szája szélén.

- Mi volt a verekedés oka?

- Valami olyasmit magyarázott, hogy csúnyán bánok veled – vont vállat – És elkezdett kiosztani, hogy hogy kell bánni egy nővel. Utána meg csak szimplán kötözködött, amit nem csípek, úgyhogy össze kaptunk egy kicsit – magyarázta. Na jó. Ha az, amit tegnap mondott HongYun furcsa volt, akkor ez egyenesen abnormális.

- Nagyszerű – morogtam, miközben majdhogynem a férfin ültem. A combjai felett terpesztettem, mert máshogy nem fértem hozzá normálisan.

Jungkook gondolt egyet és hátrébb dőlt, kezeivel hátul megtámasztva magát. Egy 'na erre mit lépsz?' nézéssel ajándékozott meg, de nem nagyon foglalkoztam vele. Fogtam, leültem az ölébe, előrébb hajoltam és folytattam tevékenységemet.
Kicsit rossz helyre ültem, ugyanis Jungkook felszisszent és felegyenesedve fél kézzel a fenekem alá nyúlt és hátrébb tett. Egy ilyenért már rég harapok, de most élveztem a kialakult helyzetet és egy elégedett mosollyal tisztogattam tovább a sebeit.

-Nem vagy ideg bajos – jegyezte meg pimaszul mosolyogva.

- Sosem voltam – pillantottam rá, majd elővettem egy kenőcsöt is a kis ládikából.

- Több kérdés is felmerült bennem most – szólalt meg hírtelen, miközben mozdulataimat pásztázta.

- Még pedig? – néztem egy pillanatra a szemeibe.

- Miért is csücsülsz te most éppen az ölembe? A másik pedig, hogy egyáltalán miért vagy itt?

- Mert nem fértem hozzá máshogy az arcodhoz és azért vagyok itt, mert itt dolgozom – válaszoltam neki sorban.

- Mármint miért segítesz? – javította ki magát.

- Azért mert így kevesebb az esélye, hogy büntetést kaptok – sepertem ki a haját a szeméből, hogy lássam, van e még valahol seb.

- Így aggódsz? – tettette a meghatódottságot.

- Érted? – kérdeztem flegmán – Soha – álltam fel, miután kész lettem.

- És HongYun-t is így le fogod ápolni? – vonta fel fél szemöldökét.

- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem – vontam vállat.

- Ő mondjuk be ment a dokihoz – gondolkodott el.

- Aigo, idióta – csaptam homlokon magam.

- Akkor én ügyes kisfiú voltam, amiért nem mentem? – jelent meg egy szélesebb mosoly az arcán.

- Mondjuk – biccentettem – Mutatsd a lábad.

- Azzal nincsen semmi.

- Akkor csak viccből bicegtél fel, nem? – néztem rá, afelé 'te hülye vagy?' tekintettel.

- A bordáim fájnak ha lépek – legyintett.

- Vedd le – fogtam kezem közé pulcsija anyagját.

- Wohoo, nem túl gyors a tempó egy kicsit? – tette fel kezeit.

- Bolond – forgattam kezeimet.

- Egyedül nem fog menni – vigyorgott továbbra is, mire elkezdtem róla lehámozni a ruha darabot.
Ha nem a Halottak volt embere lenne, és nem lenne olyan bunkó, akkor lehet, hogy tetszett volna a látvány. Igazán bámulni való felső testtel rendelkezik. Ki van gyúrva, tónusos a hasizma, és látszik a V-vonala, amit mindig is imádtam a férfiakban, de most még csak meg sem rebbent a szemem. Tetoválásai is jól néztek ki, végig zongoráztam volna rajtuk, de nem, tartottam magam.

- Lehet zúzódott – simítottam végig a már belilult területet, mire Jungkook ismét sziszegett egyet – Ne nyavajogj. Ha az ütéseket bírtad, bírd ezt is – forgattam szemeimet.

- Élvezed? – hagyta figyelmen kívül előbbi megszólalásomat. Ki egyenesedtem és a fürdőbe mentem. A csapot a leghidegebbre állítottam, majd egy tiszta törülközőt be vizeztem.

- Mit? – szóltam ki neki.

- Azt, hogy fogdosol.

- Nem – forgattam szemeimet – feküdj le – indultam vissza.

- Mondom én, hogy gyorsan haladunk – motyogta szórakozottan.

Szó fogadóan a hátára feküdt, én pedig fel térdeltem mellé és a törülközőt rá terítettem a mellkasára úgy, hogy fedje azokat a részeket, amik érintettek.

- Ez hideg – ült volna fel, de vissza nyomtam a vállánál fogva.

- Maradj így – takartam be a paplannal – Ne engedj be senkit. Ma úgy volt, hogy a mesterlövésszel találkozol, de így nem teheted ki a lábad a szobádból. Világos? – vontam fel szemöldököm.

- Ja – bólintott.

- Mindjárt vissza jövök, hozok valami kenőcsöt a bordáidra, valami sminket az arcodra és azt mondom, hogy nem tudsz menni, ugyan is nem érzed jól magad – sóhajtottam.

- Jó.

- Ne menj sehova és ne szedd le magadról a vizes ruhát – tettem fel a mutató ujjam, majd ki viharzottam a szobából.

__________________

Hi everyone! ^^
Itt is lenne a folytatás. Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeiteket ^^

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok, előre is^^ legyetek jók és vigyázzatok magatokra 💜💜

~Zsuni~