Reggel rohadt jó kedvem volt, nem tudom miért de nem bántam, úgyhogy miután beértem a Vadászokhoz, első utam Jungkook szobájába vezetett. 

Mivel viszonylag korán volt nem akartam nagyon bunkó lenni, ezért mielőtt betörtem volna, kopogtam egyet. 
Arra számítottam, hogy Kook a sötétben szunyókál és még félálomban van, de helyette egy világos szoba és egy felöltözött, friss Jungkook fogadott. Meglepődötten mentem beljebb és kérdőn néztem a férfira, aki meg kell, hogy jegyezzem kurva jól nézett ki. Egy fehér póló volt rajta, amire vett egy fekete-piros kockás inget, de nem gombolta össze, így lazán lógott rajta. Feltűrte ujjait, így látszottak tetkós karjai. Fekete szakadt farmer, ami természetesen feszült izmos combjain, lábait pedig egy barna bakancs fedte. 

- Hát te? - ráncoltam szemöldököm.

- Ezt nem nekem kéne kérdeznem? - mosolyodott el.

- Nem úgy értem - nevettem el magam halkan - Ilyenkor általában még alszol - emlékeztettem rá.

- Ja, tudom - bólintott - Volt egy szar álmom, és nem tudtam visszaaludni - vont vállat.

- Oh - biggyesztettem le a számat, majd oda mentem és átöleltem - Miről szólt? - adtam egy puszit nyakába, ahogy lábujjhegyre állva átkaroltam nyakát.

- Már nem emlékszem - ölelte át derekamat - De tudom, hogy rossz volt - magyarázta - Egyébként - szakadt el tőlem - Apád nagyon dühös volt miután elmondtad, hogy együtt vagyunk.

- Hát - gondolkodtam el - Szerintem csak aggódik - legyintettem.

- Miért? 

- Tudod, meséltem az exemről - hoztam fel azt a faszt - Finoman szólva nagyon rosszul bánt velem, és azóta apát elég érzékenyen érinti ez a téma - magyaráztam.

- Szegény kicsi lány - csóválta fejét Kook - Sajnálom - nézett mélyen szemeimbe, miközben megsimogatta arcomat - Remélem tudod, hogy én soha nem tennék ilyet veled - döntötte kicsit félre fejét.

- Igen, tudom - mosolyodtam el.

- Helyes - biccentett egyet, majd tarkómnál fogva közelebb húzott magához és ajkaimnak esett. Kora reggel, ez a nyelves csók, amit Kook-tól kaptam, rohadt jól esett, és kibaszottul feltöltött. 
Vigyorogva váltam el tőle és nyomtam még egy gyors puszit a szájára.

- Ki találtam egy játékot - nyalta meg alsó párnácskáját kajánul mosolyogva.

- Na - biccentettem egyet, ezzel jelezve, hogy mondja.

- Egy hétig tilos egymáshoz érnünk - közölte velem, én pedig elég fura fejet vághattam, ugyanis Kook szemforgatva folytatta - Tehát te nem csinálhatsz ilyet - fogta meg csuklómat, majd pólója alatt mellkasára tette - Én pedig ilyet - csapott rá a fenekemre, majd a végén belemarkolt.

- Az arcodhoz sem érhetek?

- De, ahhoz igen - bólintott.

- Csók?

- Anélkül már nem tudok élni - csóválta fejét a férfi.

- Beletúrhatok a hajadba?

- Bele.

- Kéz?

- Szabad.

- És mi lesz azzal, aki veszít? - tettem fel a kérdést.

- Tegyük fel, ha nem bírod ki az egy hetet, akkor azt csinálhatsz velem amit akarsz - harapta be alsó ajkát.

- És ha én nyerek? - vontam fel fél szemöldököm.

- Fordítva - biccentett.

- Jó kis üzlet - ismertem el - De készülj fel, hogy nyerni fogok - figyelmeztettem felszegett állal.

- Garantálom, hogy veszíteni fogsz - jelent meg arcán egy magabiztos mosoly.

- Meglátjuk - biccentettem egyet.

- Az biztos - vigyorodott el, majd nyomott egy puszit a fejemre - A játékot most kezdjük - csapta össze tenyereit.

- Sok sikert cica - dobtam neki egy puszit, majd mosolyogva megfordultam és kimentem az ajtón. Húha, ez nehéz lesz.

___________

A nap felénél jártunk, amikor is volt egy hosszabb szünetünk. Kihasználtam, és megkerestem a srácokat, hogy nekik is elmondjam, hogy együtt vagyok Jungkookkal. Ideges voltam és sokkal jobban izgultam, mint amikor anyuéknak mondtam el, mert fogalmam sem volt, hogy mit fognak szólni.

- Mi a baj kicsi gyilkos? - vonta fel fél szemöldökét DongHoo, miután végre megálltam és szembe fordultam velük.

- Semmi - ráztam meg a fejemet - Csak valamit el akarok mondani nektek - kezdtem bele.

- Terhes vagy? - nézett rám halálra rémülve HyunSi.

- Mi? - vágtam értetlen arcot - Dehogy - hőköltem hátra.

- Elköltözöl? - döbbent le Kopasz is. 

- Nem - csóváltam fejemet.

- Hagyjátok már, hogy elmondja - szólt közbe Steve, aki nem kérdezett semmit, nagyon is jól tudta, hogy mit akarok közölni velük.

- Van barátom - böktem végül ki. Négyük közül hárman úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy a Halottakkal kötöttem szövetséget. 

- Mikor és hogy? - kapkodta fejét DongHoo.

- Ki az? - tért a lényegre Kopasz, hozzáteszem elég mérgesen.

- Jungkook - mondtam ki, a mondat végén beharapva a számat.

DongHoo és HyunSi összenéztek, majd egyszerre megfordultak és elindultak valamerre.

- Hova mentek? - ijedtem meg teljesen. 

- Egyet találhatsz - vont vállat Steve, majd biccentett, hogy mi is menjünk utánuk. Nem kellett kétszer mondania, rögtön megindultam irányukba és nagyon siettem, hogy beérjem őket.

- Szerinted merre lehet? - állt emg hírtelen HyunSi, majd DongHoo-ra nézett.

- Kicsoda? - kérdeztem azonnal nagyra tágult szemekkel.

- Nem tudom, szerintem nézzük meg a szobájában - indult el DongHoo a B épület felé.

- Miért mentek ti arra? - loholtam utánuk, pedig sajnos nagyon jól tudtam, hogy kit keresnek.

Egy megrémült gondolattól vezérelve ráugrottam DongHoo hátára, és próbáltam visszahúzni, de természetesen nem sikerült. Nyakába kapaszkodva próbáltam minden erőmet bevetni, hogy megállítsam, de nem jött össze semmi. Direkt nem akartam semmilyen extra fogást alkalmazni rajta, de azért nem bántam volna ha megáll. 

- Annak a Jungkook gyereknek hanyas a szobája? - könyökölt a portás ablakába Kopasz, miután átértünk.

- Tessék? - pislogott nagyokat a bácsi összezavarodottan. Megértem, én is hasonlóan meg lennék illetődve ha ekkora állatok néznének rám fenyegetően.

- 62-es - állt meg mellettünk mosolyogva HongYun, mire felé kapva a fejemet vetettem rá egy gyilkos pillantást.

A srácok megindultak, és hozzá kell tennem, hogy DongHoo mindennemű probléma nélkül fellépcsőzött a másodikra velem a hátán.
Idegesen végig csörtettek a folyosón, az emberek pedig kicsit furcsán néztek ránk, de minket ez persze cseppet sem zavart.

Kopasz ingerülten bekopogott és várt egy kicsit, én pedig lugrottam DongHoo hátáról, majd az ajtó elé álltam, hogy eltorlaszoljam azt.

- Mi van már? - nyitotta ki Jungkook. Hátra fordulva láttam arcán a megdöbbenést és az értetlenséget, ahogy végig nézett rajtunk. Szemöldökráncolva szóra nyitotta a száját, de nem mondott semmit.

- Ideje elbeszélgetnünk - indult volna el befelé HyunSi, de ott voltam az utamba.

- Ne csináljátok már - néztem rájuk könyörögve, de nem nagyon fogallkoztak velem. 

- Kicsi gyilkos, most ebből maradj ki - kapott fel Steve könnyedén, hogy arrébb tegyen.

- Ne már - nyafogtam immár az ölében - Nehogy bármi baja essen - szóltam a három felháborodott után, de valószínűleg meg sem hallották, csak erőszakosan becsapták magük mögött az ajtót - Szerinted bántani fogják? - néztem kétségbeesetten Steve-re.

- Nem hiszem - rázta meg fejét - Nem hiszem, hogy a kölyök hagyja magát - vont válllat, mire felsóhajtottam és úgy szobroztam a folyosón, mint aki oda fagyott. Bámultam az ajtót, amíg ki nem jöttek. Egy örökkévalóságnak tűnt, komolyan, ennyi idő alatt bejártam volna New Yorkot, oda-vissza... 

__________________

Hi everyone! ^^ megint eltűntem :c közeleg az érettségi ráadásul felújítás lesz nálunk, úgyhogy nagy a felfordulás. Hamarosan jön a második évad! ^^ tele lesz meglepetésekkel, és váratlan fordulatokkal ^^
Remélem jól vagytok és bírjátok még ezt az őrületet :/

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 💖

~Zsuni~