- Kicsi gyilkos, lesz a csarnokban egy tök fasza összejövetel, nem jössz el? - rontott be az irodámba a Farkasok érkezésének másnapján Steve. Már elmúlt nyolc óra és épp haza készültem menni, hogy pihenjek egyet a sok rendezkedés és egyéb tevékenységek után, de ezek szerint itt még mindenki friss.

- Hát, nem is tudom - sóhajtottam egyet.

- Naa - kérlelt - jó lesz - vigyorgott - Ha nem, haza viszlek - nyújtotta felém ökölben lévő kezét, hogy alkut kössön vele, mire nevetve elfogadtam az ajánlatát, és leöklöztem vele. 
Visszadoptam a kabátomat a kanapéra, majd a telefonomat zsebre vágva Steve-vel együtt a csarnokba mentünk. 

Nem tudtam, hogy mi ez az egész, hisz nekem erről sem szóltak a szüleim, de mostanában amúgy is hobbijuk lett, hogy sosem tájákoztatnak semmiről, amit szerveznek.

Belépve a helyiségbe meglepődve konstaláltam, hogy már elég sok ember volt jelen. Mindenkinél volt egy pokróc, amin ült, vagy épp azzal volt betakarózva, és kis csoportokba verődve beszélgettek, a földön ülve. Jó volt a hangulat, a hangfalakból halkan szólt a zene, volt hangulatvilágítás és a kirakott asztalokról teát és egyéb üdítőket lehetett önteni. Ilyet sem nagyon láttam még itt, szinte soha nem volt meg ilyen leülős, beszélgetős est, főleg nem másokkal, így nem nagyon tudtam hova tenni.

- Mi oda ültünk - mutatott egy nagyobb csoportra Steve, mire oda kaptam a fejem. Ott volt Kopasz, DongHoo, HyunSi, HongYun, néhány családtag, és a Farkasok közül is voltak páran, küztük MyungHoon. 

-Sziasztok - biccentettem egyet, miközben leültem a kis társasághoz. 

- Mizu kislány? - vigyorodott el Kopasz, majd kezével elkezdte összeborzolni a hajamat.

- Semmi - nevettem el magam tettére, majd erősen a karjába bokszoltam. Legalább is szerintem erős volt, ő viszont meg sem rezzent.

Bemutatkoztam azoknak, akik még nem ismertek, és ők is nekem. Szimpatikusak, bár az egyik csaj kicsit eszelősen nézett ki. Rózsaszínű, rövid haja volt, ami egyik oldalt fel volt nyírva és lila kontaktlencsét viselt. Semmi bajom nem volt vele, csak kicsit furcsa volt az extra megjelenése. 

- Tessék - nyúlt felém hirtelen egy kéz a fejem fölül, mire hátrafordulva leellenőriztem, hogy ki az. MyungHoon volt az, aki úgy tűnik időközben elment teáért.

- Kösz - mosolyodtam el, majd elvettem és arrébb csúsztam, hogy oda férjen. Elvettem, nem akartam megbántani, és egyébként sem tűnik olyannak, aki nyomulna. Szerintem csak barátokat akar szerezni. Vagy is melegen ajánlom neki. 

- Mizu a hőssel? - kortyolt bele italába. 

- Kivel? - ráncoltam szemöldököm.

- Azzal, akivel tegnap találkoztunk - mosolyodott el.

- Semmi - forgattam szemeimet. Mert tényleg ez volt az igazság. Jungkook-kal már egy napja nem beszéltem, és őszintén nem tudtam, hogy most mi a franc van. Máskor legalább megdob egy jóéjt üzenettel, vagy küld egy emoji-t, de most semmi. 

- Nem beszéltél vele? - támaszkodott meg háta mögött egyik kezével.

- Nem - ráztam meg a fejemet, majd abba az irányba pillantottam, amerre Kook csapata volt. Ismét náluk volt a legnagyobb tömeg és nagyjából mindenki őt ülte körbe. Örültem, hogy beilleszkedett és, hogy szerzett magának barátokat, illetve, hogy nem utálják. De az a csaj nagyon irritált. Tudtam, hogy nem kéne féltékenykednem, de még is ott bujkált bennem ez az érzés, és sehogy sem tudtam elűzni.

- Pedig kéne - javasolta.

- Miért? - vontam fel fél szemöldököm, miközben visszafordultam hozzá.

- Mert féltékeny vagy - közölte velem, mire felháborodottan ciccegni kezdtem.

- Dehogy... - kezdtem volna tagadni, de nem hazudhattam még magamnak is - Jó, lehet, hogy az vagyok. És akkor mi van? - fontam keresztbe magam előtt kezeimet.

- Nekem mindegy. De erről inkább vele beszélj - biccentett Jungkook felé. Ééés ott a pont. Neki kellett volna elmondanom, hogy bánt, hogy azzal a csajjal van, nem pedig magamba tartani. De nem akarom, hogy azt higgye, hogy minden egyes nőre fenem a fogam, még akkor sem, ha így van.

- Egyébként ez téged miért érdekel? - kérdeztem tőle hirtelen.

- Ne értsd félre, egyébként leszarnám - vont vállat - Most vagyok túl egy szakításon, legalább egy embernek menjen gördülékenyen a kapcsolata - mosolyodott el halványan.

- Oh, sajnálom - néztem rá szomorúan.

- Nem gáz - vont vállat - Szóval együtt vagytok, de titkos a dolog, mi? - vágta le a helyzetet MyungHoon, mire akaratlanul is elnevettem magam.

- Ja, valami olyasmi - bólintottam - De így olyan szar. Ha tehetném most is ott lennék, és percenként ledugnám a nyelvem a torkán, hogy mindneki tudja, hogy ő az enyém - fortyogtam halkan, nehogy más is meghallja.

- Wow, kicsit túl sok információ - tette fel egyik kezét röhögve - De egyébként megértem - bólintott egyet - Nehéz nézni, hogy más körülötte lófrál.

- Kurvára nehéz - sóhajtottam fel - De eddig még egy ribancot sem öltem meg - mondtam büszkén, mire MyungHoon hangosan felröhögött, amit én is követtem. 

__________

Az este nagyon jól sikerült, feloldódtam és a többiekkel is beszélgettem. Sokat röhögtünk és őszintén jól éreztem magamat. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen spontán alkalomnak lehet ilyen pozitív eredménye.

- Készülj, a holnap nem lesz ennyire laza - figyelmeztettem MyungHoo-t, miközben a garázs felé indultunk, ugyanis apuék azt mondták, hogy várjam meg őket ott.

- Ja, félek is rendesen - tette kezét szívére.

- Helyes - nevettem el magam.

- Asszem' az első órám lövészet - gondolkodott el.

- Akkor velem leszel - bólintottam egyet.

- Fasza -biccentett mosolyogva - Majd lövök egy lyukat a hátadba - közölte velem.

- Pff - forgattam szemeimet lenézően - Ne bízd el magad.

- Te se - vágta rá - Még nem tudod mire vagyok képes.

- Ahogyan te sem. Várj, amíg kés kerül a kezembe - mosolyodtam el, ahogy a szenvedélyemre gondoltam; azaz a késekre.

- Szóval jól bánsz a késekkel - állapította meg.

- Hát jobban, mint a férfiakkal - sóhajtottam, mire MyungHoon elnevette magát.

- Mondom, hogy beszélj vele - csóválta fejét.

- Nem tudom, nem akarok. Úgy csinál, mintha nem is érdkelné az egész, mintha leszarná - kezdtem el panaszkodni megint.

- Ez hülyeség - grimaszolt egyet - Biztos, hogy érdekli, de lehet nem esik le neki, hogy téged zavar, hogy YunHee-vel társalog - vont vállat.

- Hát elég szomorú - vágtam rá mérgesen.

- Éppen ezért kell elmondanod neki - próbálta elkapni tekintetem.

- Jó, majd valamikor beszélek vele - bólintottam egyet, majd elhallgattam, mert anyáék megjelentek - Majd beszélünk - fordultam a férfi felé - Kösz mindent - mosolyodtam el.

- Semmiség - vont vállat zsebre dugott kezekkel, majd intett egyet és megfordulva visszaindult.

________

A hazafelé vezető utat csendben végig ültem, nem szólaltam meg, pedig anyuék elől beszélgettek és mondjuk nekem is lett volna véleményem, de nem volt kedvem megmukkanni. Így csak az ablakon bámultam kifelé, amíg meg nem álltunk a ház előtt.

- Elmentem aludni, jóéjt - intettem egyet a szüleimnek, akik értetlenül meredtek utánnam, de nem szóltak semmit, tiszteletben tartották döntésemet. 

Gyorsan lezuhanyoztam, majd immár pizsamában befeküdtem az ágyba. Telefonomat a kezembe véve bekapcsoltam, hogy megnézzem, nem kaptam-e üzenetetet. De nem. Se SMS, se hívás. Senkitől...

_____________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást ^^
Remélem mindenki jól van és senkinek semmi baja. Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! ^^💜

~Zsuni~