Anya nagyjából az üzenetem elküldése után fél órával aggódva hívott és afelől érdeklődött, hogy mi a bajom, és, hogy lementem e Park bácsihoz. A válaszom az volt, hogy igen, jobban vagyok, csak nagyon fájt a fejem, és nem, nem mentem le a dokihoz. Jól le is szidott, mert elmondása szerint ez nem játék. Pedig de, ez pontosan az volt. Egy játék, amit Jungkook űzött velem mindidáig, én pedig későn vettem észre, ugyanis már bele szerettem. Ezt biztosan kijelenthetem. 

Egész nap ágyban voltam, nem ettem, csak ittam, mert féltem, hogy a sok sírástól kiszáradok. Utáltam magam, amiért bele habarodtam Kook-ba, amiért olyan könnyen hittem neki és amiért még mindig hiszek neki. Mert igen, a mai ellenére is még mindig reménykedtem, hogy szeret. Hogy ő is ugyanúgy érez, mint én, és ugyanúgy fáj neki ez az egész, mint nekem. De aztán ott volt a másik oldalam, az eszem, ami most hangosabban dirigált, mint a szívem. Mi van, ha amúgy rohadtul leszar? Ha nem is érdekelte soha, hogy mi van velem? Ha csak a látszatott akarta megtartani? Ha nem szeret és tényleg csak a dugásra kellettem neki? 

Ilyen és ehhez hasonló csodás gondolatokkal telt az egész napom, az estémmel karöltve. Ugyanis természetesen nem tudtam aludni egy szemhunyásnyit sem. 

Reggel feldagadt szemekkel kikászálódtam a konyhába, ahol a szüleim érdeklődve figyeltek. Anya azonnal mellém pattant és a kezét a homlokomra tapasztva ellenőrizte le, hogy van e lázam, de természetesen nem volt.

- Mit szedhettél össze, te szegény lány? - kérdezte anyu, inkább csak magától.

- Szerintem csak szimplán fáradt - vont vállat apa, a kávéjába kortyolva - Maradj itthon, és pihend ki magad - nyomott egy puszit a fejemre miután elém ért, mire bólintottam egyet.

- Ma lehet, hogy a szokottnál is később érünk haza, mert körbe vezetjük a Farkasokat a környéken. Nem nagyon tudják, hogy mi merre van - próbálta elkapni a tekintetem anya.

- Oké - bólintottam egyet, miközben megköszörültem a torkomat. Csináltam magamnak egy kávét, majd a tetejére tetteme gy kis tejszínhabot, ami azt jelenti, hogy a tubus felét rányomtam, majd szórtam rá egy adag kakaóport. Legalább ez okozott egy kis örömöt.

- Minden rendben, ChaeYeon? - pásztázott szemeivel folyamatosan anyu, mire rávezettem tekintetemet.

- Persze - bólintottam egyet erőtlenül.

- Itthon maradhatok veled, ha gondolod - ajánlotta fel.

- Nem kell, menj csak nyugodtan - vágtam rá azonnal - Segíts apunak - erőltettem magamra egy hamiskás mosolyt. 

- Biztos? 

- Igen - bólintottam.

- Mehetünk - jött ki a szobájukból apa, majd anyára nézett, aki gyorsan felkapta a táskáját.

- Vigyázz magadra, bármi van, hívj - nyomtak felváltva egy puszit az arcomra.

- Oké - biccentettem egyet.

A szüleim leléptek, én pedig vissza mentem a szobámba, ahol folytattam eddigi tevékenységemet: a gondolkodást és sírást.

Megittam a kávémat, majd a fürdőbe mentem, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. Lezuhanyoztam, meg mostam a hajam, amit később meg is szárítottam. Az arcomat is kicsit rendbe raktam, majd felfrissülten kiléptem a fürdőből. Jobban mondva fizikailak fel voltam frissülve, de a lelkem még mindig kuka volt.

Csináltam magamnak egy gyors ebédet, mert már nem volt kedvem reggelizni. Még mindig nem volt étvágyam, de nem kerülhettem el folyamatosan az evést. Alig ment le valami a torkomon, de egy pár falatot sikerült leerőszakolnom. 

A nap további részében tulajdonképpen semmi különöset nem csináltam. Sorozatot néztem, a kanapén elfeküdve, betakarózva, de néha még rámjött a sírás, így akkor zokogtam egy sort. 

Épp megint rámtörni készült a bőgés, ám furcsa hangokat hallottam a hátsó ajtó irányából. Összeráncolt szemöldökkel keltem fel, majd vettem magamhoz a késemet. Lábujjhegyen közelítettem meg a helyiséget, készen arra, hogy leszúrjam a betolakodót. Apuék nem lehettek, mert ők a bejáratot használnák, ráadásul ma később jönnek, így fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. 

- A faszomba... - káromkodott egyet valaki. Oké, ha betörünk valakihez, akkor azt általában csendben tesszük, nem? 

Jungkook sétált elém a legnagyobb nyugodtsággal, bár azt még mindig nem tudom, hogy hogyan tudott bejönni. 

A késemet leeresztve lecsaptam azt a konyha asztalra, majd hátat fordítva a férfinak elindultam a szobám felé, hogy kizárjam, ha már a lakásból nem sikerült.

- Ne csináld már ezt - jött utánam azonnal. Kielőzve engem elállta az utam, így nem tudtam beosonni a helyiségbe. 
Én azonban ismét megfordultam, és közben azon gondolkodtam, hogy hova tudnék elbújni előle.

- Had magyarázzam meg - kérlelt.

- Nem - vágtam rá.

- Adj egy percet.

- Nem - ismételtem el.

- Kérlek - ragadta meg csuklómat, majd szembefordított magával. Szívem hevesen dobogott, ahogy szemeibe néztem. 
Sóhajtva megforgattam szemeimet, majd kiszakítottam kezemet szorításából és levágtam magam a kanapéra, Kook pedig mellém. 

- Nem történt semmi - kezdte a legelején.

- Hogyne- motyogtam mérgesen, a könnyeimmel küszködve.

- Hallgass már végig - nézett rám ingerülten, mire nem mondtam semmit, csak hagytam kibontakozni - Tegnap, miután elmentél, felbontottam egy üveg Soju-t. Rohadt mérges voltam és meg akartam mindenkit ölni. Aztán jött Hyori. Feldúlt volt, veszekedett a pasijával - nyomta meg az utolsó szót Kook, miközben a szemeimbe nézett - Adtam neki abból a szarból, aztán maradt, beszélgettünk. Sokat ivott, így kidőlt. Hagytam, nem akartam hurcolászni, mert bennem is volt már akkor alkohol. Én a kanapén aludtam, amikor bejöttél az ágyon ültem, de csak mert kerestem valamit a sporttáskámban, ami az éjjeli szekrényemben volt - magyarázta a dolgokat - Ennyi - tárta szét karjait - Nem csaltalak meg, nem feküdtem le vele, nem csókoltam meg, nem értem hozzá - sorolta fel a dolgokat, amikre én mind kiváncsi voltam. Nem szóltam semmit, mert még mindig mérges voltam, bár már én sem tudtam, hogy miért. 

- Na és a pulcsik a földön? - vontam fel fél szemöldököm.

- A fasz tudja. Az enyém azért volt ott, mert utálok pakolni, az övé meg azért, mert úgy jött be, hogy földhöz baszta  - vont vállat.

- Meg kell tanulnia annak a kis ribancnak, hogy ne nálad szieztázzon. Tudod mit? Hozzád költözöm, és kitiltom - terveltem el magamban, mire Kook hangosan felnevetett. 

- Ne haragudj, kicsim - nézett rám szomorúan - Nem akartalak megbántani - csúszott hozzám közelebb, majd karjait derekam köré fonta és fejét nyakamba fúrva rám dőlt, így kénytelen voltam elterülni a kanapén. 

- Még mindig dühös vagyok - sóhajtottam egyet.

- Mhm - morogta nyakamba Jungkook. Meleg levegője csikizte bőrömet, ám egyúttal kellemes borzongással töltött el. 

Hajába túrva elmosolyodtam, mert tényleg imádtam ezt a lükét. Megnyugodtam, amiért tényleg nem történt semmi, és minden kételyem elszállt. 

- ChaeYeon - motyogta halkan, mire kicsit felé fordítottam a fejem. Tincseit folyamatosan birizgáltam, ami szerintem jól esett neki - Szeretlek - mondta ki azt a szót, amire oly régóta vártam. Arcomra hatalmas vigyor ült ki, amit úgy éreztem soha senki nem törölhet le többet. Szívem őrült tempóban kalimpált, a gyilkosok a hasamban belülről próbáltak meg szétszedni, a szemeim elé pedig letelepedett a rózsaszín köd.

Mivel elfelejtettem válaszolni, Kook elszakadt nyakamtól és kicsit fel egyenesedett, hogy megnézze élek e még. Fejemet látva ő is elmosolyodott, jobb kezével arcomra simított, és elkezdte cirógatni a bőrt. 

- Én is szeretlek, Jungkook - mondtam, majd ajkaira hajoltam. Kook nem habozott, azonnal kinyitotta száját és türelmetlenül végig nyalta alsó párnácskámat. Érzékszerveink találkozása megváltásként ért, főleg, mert olyan régen éreztem már. Nyelveink harcot vívtak, hol az én, hol pedig az ő szájában, és kibaszottul élveztem. Kook a tarkómra vezette kezét, hogy még közelebb tudhasson magához, de már nem volt hova. Testünk teljesen egymásnak volt simulva, én lábaimmal átkaroltam derekát, ő pedig rajtam feküdt, baljával megtámaszkodva.
Imádtam ezt az érzést, ami végig futott egész lényemen, a fejem tetejétól egészen a lábujjamig. Egyszerűen nem tudtam betelni vele.

_______________________________________
Hi everyone! ^^ hát megint jó régen volt rész... Ne haragudjatok
Le foglal a jelentkezés, az érettségire való készülődés, és igazából a Netflix 😂

Remélem tetszett a rész. Hamarosan vége.. Ennek az évadnak! De jön a folytatás ^^

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 🥰

~Zsuni~