Letudtam minden elintézendő dolgot a hét Farkassal, így utam az ebédlőbe vezetett, ahol miután kikértem a kajámat, leültem a szokásos helyemre, Steve-ékhez.

- Mizu van kicsi gyilkos? - ütött egyet finoman a vállamra Kopasz, mire felnevettem és megráztam a fejem.

- Semmi különös. Veletek? Hogy vagytok? - pillantottam körbe a társaságban.

- Igazából minden fasza. Képzeld, a múltkor lenyomtam szkanderben DongHoo-t - vigyorodott el HyunSi, mire eltátottam a számat. Tudni illik, hogy DongHoo a legerősebb a családban, de persze csak Steve után, így eléggé meglepődtem. Azért HyunSi se piskóta, de úgy látszik az éveken át tartó versengés meghozta a gyümölcsét.

- Komolyan? - kerekedtek el szemeim, majd lepacsiztam a férfival.

- Csak azért, mert hagytam - kezdte védeni magát DonHoo.

- Jaj, persze persze, én is ezt mondanám - röhögött Steve.

- Eskü - folytatta - Pont evés után mertük össze erőinket, és kurvára kajakómás voltam - kereste a kifogásokat, amit én csak röhögve hallgattam.

- Ebből már nem jössz ki jól - csóválta fejét Kopasz.

- Ezt már nem mosod le magadról - helyeseltem én is. DongHoo és Steve is eszméletlen erős és izmos. Egyszer megpróbáltam ellökni őket, de meg sem moccantak, helyette én voltam az, aki elesett. Olyan volt, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Brutális...

- Na és veled mi a helyzet? Nagyon eltűntél - méregetett gyanúsan Steve.

- Ja, egy hétre rám szakadt az irányítás, aztán ez a szigorított órarend - ráztam meg a fejem rosszallóan, majd akaratlanul is a bejárat felé pillantottam. Jungkook akkor lépett be a menzára a haverjaival. A Farkasok női tagjai pedig úgy fordultak utána, mintha a prédájuk lenne, akit pillanatokon belül meg akarnak kaparintani. De ha ez nem lenne elég, egy rohadt csinos csaj, aki körülbelül velem lehet egyidős, nemes egyszerűséggel oda ült hozzájuk... És egyikőjüket sem zavarta. Főleg Kook-ot nem, aki mosolyogva fogadta köszönését és kezdett el vele beszélgetni.

- ChaeYeon - húzta el arcom előtt a kezét Kopasz.

- Tessék? - ráztam meg a fejemet, hogy egy kicsit észhez térjek.

- Fura vagy te nekem - könyökölt fel az asztalra HyunSi.

- Miért? - ráncoltam szemöldököm, hevesen dobogó szívvel, azon gondolkodva, mi van, ha észre vették, hogy Kook-ot bámulom?

- Nem tudom... Olyan más  vagy - folytatta helyette DongHoo.

- Nincs semmi bajom - néztem rájuk értetlenül, mert tényleg nem vágtam mirefel ez a kételkedés.

- Mi van... Ha... - gondolkodott el Steve, majd hirtelen, mint aki rájött valamire, diadalittasan az asztalra csapott - ChaeYeon szerelmes! - állapította meg.

Szemforgatva dőltem hátra a székben, és hitetlenkedve megcsóváltam a fejemet.

- Nneee - szörnyűlködött Kopasz - A mi kis ChaeYeonnienk? - tette a kezét a fejem tetejére, amit mondjuk nem értettem, de hagytam, mivel nem ajánlatos vele kötöszködni.

- Hogy létezik ez? - meredt maga elé DongHoo, úgy, mint akiben egy egész világ tört össze.

- Apád tudja? Elmondtad már neki? Szegény, még jó, hogy van kéznél puska - ciccegett HyunSi.

- Nem vagyok szerelmes - ellenkeztem.

- Legutóbb is pont így kezdődött. És nézd meg mi lett a vége - utalt előző kapcsolatomra Steve, amikor is bele habarodtam egy igazi fasszopóba, aki megerőszakolt. Végül megöltem, szóval az ügy lezárva, de akkor sem volt egy kellemes élmény és az emléke örökre belém égett.

- Tudom, de ez most más... Vagy is - kaptam észbe, de sajnos túl későn - Nem, nincsen semmi - javítottam ki magam, de mindhiába.

- Szóval van valaki - realizálódott Kopaszban.

- El kell mondanod apádnak.

- Ezúttal őt én fogom megölni - jelentette ki büszkén DongHoo.

- Nem, én fogom kinyírni - szállt vitába vele HyunSi.

- Hát ezt beszoptátok, mert én fogom kinyiffantani - emelte fel mutató ujját Steve magabiztosan.

És ezután mind a négyen meg akarták gyilkolni szegény Jungkookiemat, akiről persze nem tudták, hogy tényleg a barátom.

- Fejezzétek be! - szóltam közbe egy idő után - Nem fogja senki megölni, és legfőképp nem mondjátok el apámnak, világos? - néztem rájuk felváltva.

- Jó - forgatták szemüket.

Igazából nem akartam el szólni magamat, senkinek nem akartam mondani. És maximálisan megbízom a fiúkban, szóval nem aggódom, hogy bárkinek is elmondják, de... Őszintén, kicsit félek a reakciójuktól. Mármint Jungkook a Halottak egyik volt embere és ha jobban megismeri az ember (mint például ahogy én), rájön, hogy egyáltalán nem rossz srác. De ezt se a szüleim, se a fiúk nem tudják. És igazából kurvára leszarom az emberek véleményét, mivel ez az én életem; azt teszek, amit akarok, de az övéké nagyon is érdekelt. Születésem óta ugyanúgy itt vannak nekem, mint anyuék, ezáltal fontos szerepet töltenek be az életemben.
Reméltem, hogy majd amikor bejelentem nekik, hogy Jungkook és én együtt vagyunk, el fogjak fogadni és nem akadnak nagyon ki.

Miután befejeztük a kajálást, a kis ablakba tettük a tálcáinkat és csapatostól kivonoltunk, azonban én nem tudtam úgy kimenni, hogy ne vetettem volna egy kósza pillantást Jungkook-ék asztalához. Csak sajnos nem kellett volna. Ők voltak a leghangosabbak, felszabadultan beszélgettek és nevetgéltek és ők voltak az egyetlenek, akik körül hemzsegtek a Farkasok. Szépen össze barátkoztak, mindenki mindnekivel társalgott, jókat röhögtek. Ám ami mégjobban bántott, hogy Kook bal oldalán ott virított az a lány, aki kérdés nélkül oda ment hozzájuk. Laza volt, menő és kurvára csinos. Gyönyörű arca volt, szép szemei, a haja pedig éjfekete, és a háta közepéig ért. Tökéletes volt.

Sóhajtva visszafordítottam a fejemet és kisétáltam a fiúkkal, hogy folytassam a napomat.

_________

- ChaeYeon - szólított meg apa, amikor már Steve-éktől is leszakadtam és az irodám felé tartottam.

- Igen? - fordultam meg hirtelen. Szembe találtam magam apuval és egy számomra ismeretlen férfival, aki velem egykorú lehetett, gondolom Farkas.

- Mindennel végeztél, amire megkértelek? - kérdezte szülőm.

- Igen, meg volt minden - biccentettem.

- Lenne itt még valami - vakarta meg a tarkóját apa kelletlenül - Ő itt MyungHoon, kicsit lemaradt a többiektől, orvosi ellátást kapott, ezért csak mostanra ért ide - magyarázta apu, miközben a fiú mellé lépett, majd illedelmesen meghajolt egy kicsit, amit én is követtem. Arcát helyenként seb fedte, melyeken fehér színű krém díszelgett. Bal karja be volt kötve, és egy kicsit bicegett - Körbe kéne vezetni, meg mutatni neki a dolgokat, elmagyarázni neki néhány dolgot - sorolta apa.

- Szoba? - vontam fel szemöldököm.

- Azt is szerezz neki - bólintott apa.

- Oké - biccentettem, majd MyungHoon felé fordultam - ChaeYeon vagyok, örülük, hogy találkoztunk - mosolyogtam kedvesen.

- Szintén - viszonozta gesztusomat. Jóképű volt, és kedvesnek tűnt.

- Én mentem, van egy rakat dolgom - intett egyet apa, majd ott is hagyott minket. Bólintva a Farkas felé fordultam, majd felnéztem rá.

- Rendben, akkor gyere - indultam el, hogy lemenjünk a csarnokba.

- Bocs, hogy külön kell körbe vezetned - nézett rám elhúzta a száját.

- Ugyan - legyintettem egyet - Ma miattatok laza napom vna, szóval inkább meg kellene köszönnöm. Legalább nem kell órára mennem - tettem hozzá.

- Órára? - ráncolta szemöldökét értetlenül, mire belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam neki, hogy nálunk hogy folynak a dolgok és, hogy amíg itt lesznek, nekik is hasonlóképp fog zajlani egy nap, bár lehet velük némileg kegyesebbek lesznek. 

- Hát ez nem semmi - bólintott egyet elismerően.

- Ja, kicsit húzós. De nem mindig ilyen, most csak a Játákok miatt jött ez a nagy szigorítás - magyaráztam.

- Meg értem - bólintott egyet - Fel kell készülni normálisan.

- Ja, nem árt - mosolyodtam el, de körülbelül azonnal az arcomra is fagyott, ugyanis a velünk szembe jövő Jungkook azzal a lánnyal volt, akivel az ebédlőben is láttam. Elkaptam a fejemet a másik irányba és szó nélkül befordultam a folyosón, hogy átmenjünk a B szárnyba. Szegény Myunghoon hirtelen nem tudta, hogy miven és alig tudott velem lépést tartani.

A portán kikértem neki is egy szobakulcsot és egy papírt, majd elindultunk a harmadikra. Felérve megkerestük a szobáját, majd kinyitva azt én is bementem. Nem volt kedvem még egy kört menni, meg amúgy is kitudja, hogy Kook és az a nő merre lófrál, rohadtul nem akartam velük találkozni. 

MyungHoo ledobta a táskáját az ágyra, majd kutakodni kezdett, míg meg nem talált egy tollat. Leülve elkezdte kitölteni a papírt, ami ahhoz kell, hogy ideiglenes kártyát kaphasson. 

- Bejön? - kérdezte hirtelen a férfi, fel sem nézve a lapból. Nagyokat pislogva, értetlenül meredtem rá. Mivel nem adtam választ, így felnézett és folytatta - Az a srác, akit az előbb láttunk - tette hozzá, nekem pedig Jungkook-ra gondolva megdobbant a szívem.

- Nem - füllentettem egyet.

- Aha - vigyorodott el a férfi, mire megforgattam szemeimet - Akkor csak úgy hobbiból nézted Hyori-t úgy, mint aki fejben a meggyilkolását tervezi - vonta fel fél szemöldökét. Áh, szóval neve is van a ribancnak.

- Nem néztem rá úgy - ellenkeztem.

- Oké, te tudod - tette fel mind két kezét, majd újra írni kezdett.

Sóhajtottam egyet, majd hátra döntöttem a fejemet. Nagyon meg akartam kérdezni, ott motoszkált a fejemben, és nem hagyott nyugodni.

-És ennek a... - kezdtem sóhajtva.

- Hyori - segített ki.

- Szóval neki... van valakije? - szorítottam össze számat, előre félve a választól.

MyungHoon a plafonra nézve elgondolkodott, majd megrázta a fejét. Ahj, a picsába, ettől tartottam.

- Nem tudok róla - vont vállat - De nem hiszem, hogy bármit is akar attól a sráctól - tette hozzá sejtelmesen mosolyogva.

- Oké, nem mintha érdekelne - fontam magam előtt keresztbe karjaimat.

- Persze persze - nevette el magát, mire én is elmosolyodtam.

- Jól van, nagy okos, ha kész vagy, akkor szedd magad, van még néhány dolog, amit meg kell mutatnom - tapsoltam egyet, ezzel sürgetve.

- Oké - biccentett egyet nevetve. 

____________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást! ^^ letudtam a vizsgáimat, szabad vagyok jupiii!^^ egy időre legalábbis 😅
Na és ti hogy vagytok? Minden rendben van? ^^ nagyon szépen köszönöm, hogy ennyire tetszik nektek a történet és hogy már több, mint 10.000 megtekintés van rajta! ^^ ti vagytok a legjobbak!

Legyen csodás napotok és vigyázzatok magatokra! ^^💜

~Zsuni~