A plázában hamar végeztünk, Kook úgy ment ki, mintha az élete múlna rajta, amin én jót szórakoztam. 
A nap zárásaként pedig Kook kocsijában beszélgettünk... Vagy is hát ezt nem teljesen lehet így elmondani, de fogjuk rá, hogy csak dumáltunk.

Otthon a szüleim csak megkérdezték, hogy milyen volt, és, hogy jól éreztük e magunkat, én pedig nagyokat bólogatva helyeseltem és meséltem nekik kicsit a filmről, amiről ők is ugyanazt gondolták, mint mi, Kook-kal.

A harmadik és egyben utolsó szabad napomat szintén csak pihenéssel töltöttem, úgyhogy semmi érdekes nem történt.

Ma viszont vissza kellett menni dolgozni, és folytatni a már megszokott hétköznapjainkat. Legalábbis én azt hittem...

Reggel a szüleim rendkívüli gyűlést rendeltek el, ami mindenkiben kérdéseket vetett fel, és még én is kiváncsian álldogáltam a már megszokott helyemen a srácokkal.
Anyu és apa nem sokkal később be is vonultak a csarnokba, ám döbbenten konstaláltam, hogy mögöttük legalább száz ember sorakozik. Összeráncolt szemöldökkel néztem végig rajtuk, de ha akartam volna sem tudtam volna rájönni, hogy kik ők. 

- Szép napot kívánunk mindenkinek - biccentett egyet anya, miközben körbe fordult - Köszönöm, hogy mindannyian megjelentetek ma és reméljük, hogy sokat pihentetek a három napos szünetben - folytatta - Ma viszont bevezetünk néhány fontos újítást - kezdte. Mindenki súgdolózni kezdett, még én is összenéztem a fiúkkal.

- Ők itt mellettem a Farkasok emberei. A legjobbak vannak most itt, azok, akik a Játékokra is nevezni fognak. A maradék egy hónapot, ami maradt a megmérettetésig, együtt fogjuk tölteni. A vezetőjük, Hyoo Seo... - mutatott egy nőre apa, aki kilépett az ember tömegből - Is nálunk fog vendégeskedni erre az időre. Részt fognak venni az órákon, ugyanolyan kiképzésben fognak részesülni, mint ti. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy fogadjátok jól őket. A szövetségeseinkről; a "rokonainkról" van szó. Nem szeretnék senkit sem megbüntetni rossz magatartásért - nézett végig a társaságunkon, ezzel egy kis szünetet tartva - Segítsetek nekik beilleszkedni, igazítsátok el őket, és kössetek barátságokat - bólintott egyet apa.

- Ma mindenkit arra kérnék, hogy ebédidőben próbáljon meg vegyesen ülni a Farkasokkal - mosolyodott el bátorítóan anyu - A kis főnökök maradjanak még egy szóra, a többieknek köszönöm a figyelmet - biccentett.

Sóhajtva elköszöntem a srácoktól, majd kerülgetve a család tagjait, oda sétáltam anyuékhoz.

Irritált az idegen banda, mert bár ugyan találkoztam velük korábban is, még soha nem osztoztunk az "otthonunkon" másokkal. Furcsa volt és kurvára szokatlan.

- Csak egy gyors megbeszélés - kezdett is neki apa, miután mindenki oda ért, akinek kellett. Gondterhelt volt és látszólag ideges, pedig tegnap semmi nyomás nem volt rajta. Gátlástalan volt és nem volt feszült - Mindegyikőtöknek adunk egy kisebb csapatot, akiket körbe kell vezetnetek. Ezen kívül kérjetek nekik szobákat a B szárny portáján. Intézzetek nekik ideiglenes kártyákat, irassátok fel őket kajára - sorolta fel a teendőinket - Oh, és legyetek velük kedvesek - tette hozzá gyorsan.

Mindenki bólintott, ezzel jelezve, hogy megértette. Én is biccentettem egyet és összeszorított fogakkal vártam, hogy végre elindulhassak a nekem kiosztott emberekkel és minél előbb túl legyek rajta.

- ChaeYeon - szólított meg anya, mire felveszmélve gondolatmenetemből oda lépkedtem hozzá - Engedd meg, hogy bemutassam a lányom - tette vállamra a kezét, miközben a Farkasok vezetőjére nézett.

- Nagyon örülök - hajoltam meg egy kicsit, de nem nagyon, még a végén beáll a derekam.

- Szintúgy - biccentett egyet a nő - Sokat hallottam már rólad, és ha nem okozna gondot, egyszer szeretném megnézni, hogy hogyan bánsz a késekkel - vezette rám tekintetét Seo.

- Persze - bólintottam egyet.

- Köszönjük ezt a szívéjes fogadtatást - fordult ismét anyuhoz, aki csak legyintett egyet.

- ChaeYeon - szólt nekem most ezúttal apa.

- Igen? - fordultam hozzá.

- Itt van hét fiatalember, kérlek végezd el velük a szükséges lépéseket - terelgetett elém hét férfit apa. Nagyszerű... Miért mindig én kapom a hímneműeket?

- Jól van - fordultam feléjük - ChaeYeon vagyok, örülök a találkozásnak. Induljunk - tudtam is le gyorsan a bemutatkozást, majd már meg is fordultam, hogy meg kezdjem a körbe vezetést.

Végig sétáltunk a csarnokon, én pedig közben folyamatosan magyaráztam, hogy mi hol van, és, hogy mit hol találnak. Mind rendesen követtek, bár szinte biztos voltam benne, hogy ez nem azért van, mert kurvára érdekelné őket a hely, szimplán csak mert jó nőnek tartottak. Természetesen én voltam olyan hülye, hogy pont mára vettem fel feszülős bőr nadrágot, egy ujjatlan trikóval. Mind jól kiemelték alakomat, így nem csodálom, hogy minden szavamat parancsnak tekintették, de egy idő után kezdtem unni.

Jungkook-on pedig láttam, hogy majd fel robban. Ahogy elnéztem rohadtul nem tetszett neki, hogy ennyi férfi van körülöttem, akiket ráadásul nem is ismer. Szinte szikrákat szórt a szeme és körülbelül arra várt, hogy valamelyik hozzám érjen, hogy legyen oka megölni őket.

__________

- Szép napot. Hét férfira szeretnék szobákat kérni - néztem a nőre a B szárnyban, aki a portán volt. Kutakodott egy ideig, leellenőrizte a gépben, hogy mennyi üres szoba van, majd a kezembe nyomott két kulcsot - Kártya igénylő lapokat is kérnék - tettem hozzá gyorsan. A nőci morgott egyet, majd hét darab papírt nyomott a kezembe. Elvettem őket, majd szó nélkül megindultam, de hallottam, ahogy a mini csoportom követni kezd.

Felértünk a harmadik emeletre, ami tulajdonképpen majdhogynem üres volt. Itt tényleg kevesen laktak, ez csendes volt, ide az idősebb családtag kerültek anno.

- Itt van két szoba, osszátok el - tartottam feléjük a kulcsokat - Ezeket pedig töltsétek ki, hamarosan jövök értük - nyújtottam oda nekik a lapokat is.

A büfében felírattam őket kajára, majd anyuék irodájába menve megkérdeztem tőlük, hogy milyen feladatom van még. Kiderült, hogy a mai nap a kis főnököknek nem kell bemenniük órákra, mivel segítenünk kell a Farkasoknak beilleszkedni. Én ennek kibaszottul örültem, legalább volt egy plusz lazulós napom.

Épp a hét vendéghez tartottam, amikor is jelzett a zsebemben lévő telefonom, hogy üzenetem érkezett.
Kezembe véve ellenőriztem le, hogy kitől jött.
Jungkook írt, azt kérdezte, hogy merre vagyok. Vissza írtam neki, hogy megyek a harmadikra, hogy segítsek a Farkasoknak. Errefel azt válaszolta, hogy azonnal menjek a szobájába. Összeráncolt szemöldökkel váltottam irányt és gyorsítottam lépteimen.

Szokásomhoz híven kopogás nélkül rontottam be a 62-es szoba ajtaján.

- Baj van? - kérdeztem azonnal, miután beértem. Jungkook a helyiség közepén állt, miközben idegesen bámult maga elé.

- Nincs - mondta viszonylag nyugodt hangsúllyal.

- Akkor? - értetlenkedtem, próbálva elkapni tekintetét.

Kook sóhajtott egyet, majd oda sétálva az ablakhoz, a párkánynak döntötte csípőjét, majd széttárt karokkal rám nézett.

- Mit keresnek itt? - rázta meg a fejét.

- Ők a szövetségeseink - vontam vállat.

- Jó, de miért pont ők?

- Ezt a szüleimtől kérdezd - tettem fel kezeimet védekezésképp - De ha már itt tartunk, ez téged miért zavar? - ráncoltam szemöldököm.

- Én csak azt mondom... - kezdett volna magyarázkodni.

- Kookie - sétáltam elé mosolyogva - Ugye nem vagy féltékeny arra a hét pasasra, akikkel ma foglalkozom? - vezettem nyaka köré karjaimat.

- Mi? Dehogy - forgatta szemeit, elég szarul hazudva - De úgy bámultak rád, mint a felizgult tinik, és rohadtul nem szeretem, ha valaki így néz rád. Egyedül nekem van jogom megbámulni a testedet - mondta fortyogva a dühtől.

- Ne aggódj már annyit - túrtam bele hajába.

- De, igen is aggódom, mert... - kezdett volna el megint hadarni, ám nem hagytam, hogy befejezze. Lábujjhegyre állva adtam neki egy hosszú, nyelves csókot, abban reménykedve, hogy megnyugszik. Ráadásként egyik kezét fenekemre vezettem, amit szinte azonnal markolászni kezdett. Belemosolyogtam csókunkba, és hasamban ismét felébredtek a kis gyilkosok, akik belülről akartak szétcincálni.

- Mennem kell - váltam el Kook-tól nagy nehezen.

- Nem maradhatsz még egy kicsit? - tért át nyakamra Jungkook. Automatikusan hátra döntöttem fejemet, ezzel szabad utat engedve neki. Szemeimet lehunytam az élvezetre, alsó ajkamba pedig erősen beleharaptam.

- Nem nagyon - sóhajtottam egyet a mondat végére - Tényleg sietek - léptem egyet hátrébb, mert féltem, hogy elvesztem az eszem.

- Picsába - motyogta bosszúsan orra alatt.

- Majd jövök - adtam neki egy gyors csókot - Jó legyél - intettem neki egyet.

- Vigyázz magadra, kislány - ajándékozott meg egy féloldalas mosollyal - És ha bárki ferdeszemmel néz rád, szólj és szétverem - tette hozzá gyorsan, mire nevetve bólintottam egyet, majd kiléptem az ajtón, hogy folytassam utamat...

___________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást, remélem tetszett^^ lassan beindulnak az események és az élet is :D
Végeztem a vizsgáimmal, többségében jól sikerült, remélem az a maradék egy is jó lesz :'D

Vigyázzatok magatokra és egymásra! 💜 legyen csodálatos napotok ^^

~Zsuni~