Már több, mint egy hete itt vannak a Halottak volt tagjai, akik legnagyobb meglepetésemre semmi rosszat nem csináltak még. Azt hittem, hogy már az első pár napban össze kapnak valamin, de egyelőre még tartják magukat, aminek örülök. A szüleim termesztésen nem gondolták meg magukat, a két férfi továbbra is marad nálunk, ami viszont annyira már nem vidámít.

Senkivel nem kerültek össze tűzésbe, mivel nem nagyon beszélgetnek egy itt dolgozóval sem. Étkezéseknél is külön ülnek, de egymástól persze olyan távol, amilyen távol csak lehet.

Én pedig örültem neki, hogy semmilyen feladatom nem volt már velük és még csak véletlenül sem futottunk össze a folyosón, annak ellenére sem, hogy sokat járkáltam át a B szárnyba.
Azonban egy ilyen szerencse nem tart örökké, nem de? Hát persze, hogy nem.

Épp a heti menü sort vittem a kezemben, amikor szembe jött velem HongYun. A férfi kedvesen elmosolyodott és láttam rajta, hogy esze ágában sincs tovább menni, anélkül, hogy ne váltana velem egy pár szót.

- Hogy, s mint ChaeYeon? – kérdezte zsebre vágva mind két kezét.

- Meg vagyok. Na és te? Sikerült már valamennyire beilleszkedni? – érdeklődtem.

- Igen, fogjuk rá – bólintott.

- Jungkook-ról tudsz valamit? Egy ideje már nem láttam.

- Nem. Valószínűleg a szobájában van, vagy lent az edző teremben – vont vállat.

- Értem. Te körül néztél már?

- Igen, már a közösségi szobában is voltam. Jó fejek az itt dolgozók – mosolygott.

- Igen, azok – értettem egyet.

- Holnap szeretnék ki menni, de nem tudom, hogy szabad e, illetve, hogy kell e engedélyt kérnem – gondolkodott.

- Természetesen szabad – bólintottam - Nem nevezném engedélynek, de ha el szeretnéd hagyni az épületet, akkor a portán fel kell írnod a nevedet egy füzetbe és fel kell mutatnod a kártyádat. Fel lesz jegyezve a távozásod és a vissza érkezésed időpontja is - magyaráztam el neki a dolgokat.

- Áhh, értem – világosodott meg - Köszönöm - mosolyodott el.

- Szívesen – bólintottam egyet, majd egy kicsit meghajoltam és indultam is tovább a dolgomra.

Az irodámba lépve ledobtam azt a pár darab papírt az asztalra, amit a menzáról hoztam, majd le véve a mellényemet, helyet foglaltam a székemben.
El kéne vinnem a belépő kártyákat a két ajándéknak, csak hát HongYun valószínűleg eszik, Jungkook pedig Isten tudja merre járkál.
Anyáékkal is beszélnem kéne és a dokit is meg kéne látogatnom.

Felálltam és elindultam, hogy ebben a sorrendben el tudjam intézni a dolgaimat.
A B szárnyba érve a portán magamhoz vettem a kitöltendő paksamétát és a két kártyát, majd az emeletre indultam, hogy oda tudjam adni nekik.

HongYun-t nem találtam a szobájában, Jungkook viszont három kopogás után egy 'mi a faszt akarsz?' fejjel ki is nyitotta az ajtót.

- Meg jöttek a belépő kártyák – léptem be mellette a szobába, majd, mintha otthon lennék le ültem az asztal szélére és hanyagul az ágyra dobtam két darab papírt és egy tollat.

A férfi legalább úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Végül is nagyot nem tévedett, de neki személy szerint senkijét nem öltem meg.

- Először is az asztalon nem szokás ülni. Másodszor pedig még mindig idősebb vagyok – forgatta meg szemiet, majd le dobta magát a puha matracra, kezébe fogta a lapokat és össze ráncolt szemöldökkel el kezdte olvasni.

- És ezt mi a szarér' kell ki töltenem? – sóhajtott.

- Mindenkinek muszáj – vágtam rá.

- És ha nem fogom? – nevette el magát hitetlenül.

- Nem hagyhatod el az épületet felügyelet nélkül és a fő épületbe is elég nehéz lenne át jutnod – magyaráztam meg a dolgot egy váll rándítással kísérve.

A férfinak látszólag nem tetszett a dolog, hisz olyan adatokat is kértek róla, amiket eddig még nem volt hajlandó meg adni. Mint például a születési helye, és információk a családjáról.

- Nem fogom le írni hogy hívják anyámat – nézett fel rám, mire kínomban csak hátra döntöttem a fejemet. Miért kell állandóan ellenkeznie?

A szobájában viszonylag rend volt. A sport táskája a földön hevert, immár üresen. A szekrény félig nyitva volt, az egyik szék karfáján egy vizes törülköző pihent, az ablak bukóra volt téve és a fürdő szoba ajtaja sem volt teljesen be zárva. Egy nadrág a padlón hevert és egy felső is helyet kapott nem sokkal messzebb tőle.

- Kész – dobta le a tollat a paplanra, miután alá írta.
Elő szedtem a belépő kártyát és oda tettem elé.

- Kösz – biccentett.

- Ha el hagyod, vagy el töröd, a portán jelenteni tudod. Készítenek egy másikat és 5200₩ az ára.

Biccentett, majd felállt, mire én is követtem a példáját. Nem szándékoztam sokáig maradni, hisz még hátra volt a másik ajándék is, meg hát minek is maradnék?

- Valamelyik nap nem tudnál körbe vezetni a környéken? – kérdezte semleges hangszínnel és arc kifejezéssel. Kicsit nagyon meglepődtem. Na most ez vagy meg akar ölni vagy meg akar ölni.

- Miért is kéne? – kérdeztem rá a tőlem telhető legfinomabban.

- Mivel még azt sem tudom, hogy hol van egy rohadt kisbolt. A Halottaktól jöttem, semmit nem ismerek itt, rémlik? – emelte fel fél szemöldökét afelé 'hülye vagy?' stílusban.
Oh, persze, hogy rémlik, hogyan is felejtettem volna el?

- Csak, hogy tudd, ha meg akarsz ölni...

- Hagyjuk már ezt a hülyeséget – feküdt hanyat fájdalmas arccal - Ha az lenne a célom már rég meg tehettem volna. Hidd el, számos alkalom lett volna rá - magyarázta.

- Holnap délután hatkor a portánál – vettem el mellőle a papírokat, majd köszönés nélkül el is jöttem.

Na persze. Én pedig higgyem is el neki, nem? Még mindig nem bízom se benne, sem pedig a másik férfiban. Gyanúsak és furcsák. Több kell ahhoz, hogy legalább egy hangyányit is biztos legyek abban, hogy nem akarnak mindenkit kinyírni a francba.

HongYun-t nem találtam a szobájába, úgyhogy mentem anyáékhoz.

- Az egyiknek leadtam a kártyát, a másikkal még nem találkoztam, úgyhogy azt majd később meg ejtem – magyaráztam, miután be zártam magam után az ajtót.

- Köszönjük – biccentett apa.

- Azonban lesz még egy köröd ma náluk – közölte velem anya.

- Miért? – ráncoltam szemöldökömet, hisz sejtettem, hogy nem fogok örülni a dolognak.

- Jungkook-nak meg kellene mondanod, hogy holnap várja őt a mesterlövészünk, HongYun-nak pedig, hogy a kémikusunk.

- Tessék? – akadtam ki.

- Szeretnénk őket be vonni egy kicsit jobban az itt történő dolgokba.

- Akkor inkább adjatok a kezükbe egy lapátot, meg egy seprűt, hogy takarítsanak ki a három szárnyban, úgyis nagy a kosz – tartam szét a karomat.

- HongYun újabb dolgokat tanulhat meg, sőt, lehet, hogy ő oszt meg velünk új recepteket. Sosem lehet tudni.

- És ha készít egy csinos kis bombát, ami majd szépen lerepíti a tetőt a fejünk felől a mi koponyánkkal együtt? Na akkor mi van? – ráztam meg a fejemet.

- Ne butáskodj, ChaeYeon – forgatta szemeit apu.

- Na és Jungkook-al mi a tervetek? Fegyvert adtok neki, vagy mi? – kérdeztem szarkasztikusan.

- Igen – bólintott anya.

- Ezt nem mondhatod komolyan – háborodtam fel még jobban.

- Pedig de. Kiválóan céloz, ügyes érzéke van, hasznunkra lehet.

- Hát ilyen nincs – temettem az arcomat a tenyereimbe.

- Nem lesz velük semmi gond.

- Ezt nem tudhatod. Ha nem rémlene, ők a Halottaknak dolgoztak, tudja a fene hány évig. Mi a legnagyobb ellenségeik vagyunk, ráadásul ha úgy vesszük még nagyjából fogva is tartjuk őket. Nem fognak nekünk dolgozni egy csettintésre és a jó oldalra állni – néztem rájuk hitetlenkedve.

- Chae, igazad van, de muszáj legalább megpróbálnunk.

- Ezen nincs mit megpróbálni – csóváltam a fejemet.

- Meg kell értened a mi helyzetünket is, kicsim. Nem ölhetjük csak úgy meg őket. Kénytelenek vagyunk adni nekik egy esélyt.

- Bármelyik pillanatban meg támadhatnak minket. Ide hívhatják a Halottakat, el árulhatják nekik, hogy mit hogyan csinálunk és hogy mit hol tartunk, hogy mennyi emberük van és...

- ChaeYeon – szakított félbe apa ingerülten – Most már elég lesz.

- Apa én csak segíteni próbálok.

- Tudjuk kincsem, és köszönjük, el is várjuk, de most csak meg vagy ijedve, ami érthető. Nem látod át látni teljesen a helyzetet.

Egy nagyot sóhajtottam és inkább rájuk hagytam az egészet. Hiába hajtogatom már egy hete, hogy mi is a helyzet itt valójában, nem hallgatnak meg, és nem is fogadják el a tanácsaimat. Pedig tényleg ez az igazság. Nem is tudom, hogy hogy lehettek ilyen felelőtlenek a szüleim és hogy engedhettek be a rendszerünkbe két ilyen veszélyes embert, mint ők.

____________________________

Hi everyone! ^^ Itt is lenne a folytatás ^^ Ha tetszett, szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeiteket ^^ 😘😘

~Zsuni~