- Holnap leteszteljük, hogy mihez van tehetségetek és annak megfelelően kaptok majd a jövőben feladatot - ismertette a dolgokat apu a friss hússal. Még mindig nem értettem, hogy miért nem lehet őket csak szimplán le passzolni, ha már meg ölni nem akarják őket.

- Most mind a ketten kapni fogtok egy-egy mini GPS-t a karotokba. Ha lehet, ne próbáljátok meg semmilyen eszközzel sem eltávolítani - vette a kezébe apu a kis szerkezetet, aminek segítségével bele tudja ültetni a kütyüt a bőrük alá.
HongYun volt az első, aki túl esett rajta. Ketten le fogták, amit jól is tettek, mert eléggé fájt neki, amit teljesen meg is értek. Nekem is iszonyatosan rossz volt. Még nyugtatót is kaptam, mert nem bírtam egy helyben maradni. Jungkook bezzeg fapofával ülte végig az egészet és csak akkor rezzent meg az arca, amikor a kis chip a helyére került. Ha nem a saját szememmel láttam volna, el sem hinném, hogy valaki képes volt ilyenre.

- Most pedig tisztázzuk a szabályokat - ült le velük szemben apu - Csak engedéllyel hagyhatjátok el a helyet, amit a portán tudtok kérni. Nem egy zárka, ki mehettek, de ha lehet jöjjetek is vissza. Nincs veszekedés, verekedés. Az épületben található eszközök magán célra való felhasználása pedig szigorúan tilos.

- Akkor nem használhatom a wc papírt? - próbált humorizálni Jungkook.

- Úgy értem fegyverek és kábítószerek - javította ki magát apám.

- Holnap el döntjük, hogy kaptok e fegyvert, vagy sem. Ha kaptok, az nem azért lesz, hogy feltétlen használjátok, hanem, hogy készenlétben mindenki meg tudja védeni magát és a helyet - folytatta anya.

- Szabadon használhatjátok a kondit, és minden egyéb szolgáltatást. A menzára már holnap reggel lemehettek étkezni, addig is ma ChaeYeon visz majd nektek vacsorát - nézett fel rám apu. Nem akartam kifejezni nem tetszésem, ezért csak bólintottam egyet, pedig legszívesebben tomboltam volna. Miért pont én? Egyáltalán minek nekik kaja? Hagy éhezzenek.

- Most így hirtelen ennyi jut eszembe. Későbbiekben még majd beszélünk. Remélem, hogy be tudtok majd illeszkedni, hogy nem lesznek nézet eltéréseink és hogy egyikőtök sem vág át minket, főleg nem engem. Érezzétek jól magatokat - mosolygott apa a monológja végén.

- Köszönjük, Uram - hajolt meg egy kicsit HongYun. Jungkook csak meg döntötte a fejét, majd mind ketten felálltak és az ajtóhoz indultak.

- Chae, kérlek kísérd vissza őket - tapsolt egyet anyu, mire kelletlenül ugyan, de felkeltem az ülő alkalmatosságról és vissza vezettem a két meglepetést a portáig.

- Holnap reggel kilenckor itt találkozunk. Senki ne késsen el - vetettem egy dühös pillantást a magas férfira utalásképp.

- Rendben. Köszi - intett egyet Hong, majd el is tűnt a sarkon.

- Merre találom a kondi termet? - érdeklődött Jungkook.

- Mutatom - indultam el a földszint folyosóján. Végig mentünk, majd ott balra fordultam. Egy ajtó mellé ki volt írva viszonylag nagy betűkkel, hogy 'Edző terem'. Benyitottam és rögtön megcsapta az orromat az izzadság szaga, ami keveredett a dohánnyal és a férfi parfüm illatával.

- Van két újoncunk, de gondolom hallottál már róluk. Jungkook és HongYun - mondtam a kondi felügyelőjének, aki egy recepciónak el nevezett asztal mögött ült. Hatalmas volt a terem, tele mindenféle gépekkel, amiknek én, személy szerint még csak a negyedét sem használtan.

- Kösz - bólintott Kook, aki mellettem állva nézelődött majd miután jól szemügyre vette a helyet, sarkon fordult és kiment. Furcsa volt, de inkább el hessegettem minden gondolatot ami a fejembe szállt és követtem.

- Fél nyolc környékén jövök a vacsorával - mondtam oda neki a lépcső fordulónál, majd ott hagyva őt, inkább az irodába mentem, ahol ismét neki álltam meggyőzni a szüleimet a két férfi eltüntetéséről. Arra, hogy golyót eresszek a fejükbe, úgy sem kaptam volna engedélyt, ezért csak szimplán arról kezdtem nekik dumálni, hogy mi lenne, ha mi is oda adnánk másnak. Van egy csomó beszállítónk, nekik is biztos kell az ember, azt meg már más kérdés, hogy nem tőlünk van ez a két jó madár.

Természetesen teljesen ellene voltak az ötleteimnek és rögtön a szavamba vágtak, ha új dologba akartan kezdeni, aminek én annyira nem örültem. Kézzel lábbal ellenezték minden mondandómat, így inkább hagytam az egészet a francba és lementem a raktárba, hogy vissza rakjam a mellényemet, ami még mindig rajtam volt. Közben végig azon agyaltam, hogy mi lesz a továbbiakban. Hong valamivel együttműködőbbnek tűnik, mint Jungkook. Igaz, még alig pár órája vannak itt, és tulajdonképpen a nevükön kívűl semmit nem is tudok róluk, még is első benyomásra HongYun nyugodtabb természetűnek látszik. Jungkook-ról még nem tudtam eldönteni, elég fura jellemet birtokol a férfi.

°°°°°°°°°°°

A menzán voltam és az egyik konyhás nénivel vitatkoztam, mivel állítása szerint a két fiúnak nem adhat ki kaját, anélkül, hogy nincsenek fel jegyezve, márpedig csak holnap reggelire vannak felírva.

- Csak van valami megoldás - sóhajtottam sokadjára.

- Nem tudok mit tenni, kedveském - csóválta a fejét sajnálkozva, amikor is nekem be ugrott valami.

- Akkor kiveszem az én kajámat. Jó nagy adagot kérnék, két felé szedve - találtam meg a megoldást. A néni kicsit furán nézett rám, amit meg is értek, hisz én sem értettem saját magamat. Nem is olyan régen még azt akartam, hogy haljanak éhen, most meg inkább én nem eszek, de nekik viszek fel ételt. Most már értem mire mondják azt, hogy női logika.

Fél nyolc múlt, amikor is az 58-as szoba ajtajába hármat bele rúgtam és vártam a válaszra. Mind két kezem tele volt, így drukkoltam, hogy majd a férfi lesz oly kedves és kinyitja nekem, ami szerencsémre így is történt. Mosolyogva tárta ki az ajtót, majd engedett be. Nem szivesen mentem be hozzá, tudván, hogy a Halottak egyik embere volt, de nem okozhattam csalódást anyuéknak, így hát a tőlem telhető legudvariasabban belépkedtem és letettem az asztalra az egyik tálcát.

- Köszönöm - hajolt meg egy kicsit.

- Szívesen - biccentettem - Szükséged van még valamire? - néztem barna szemeibe, melyek mintha titkoltak volna valamit.

- Nincs - rázta meg a fejét.

- Holnap nyolckor van reggeli.

- Rendben.

- Elfelejtettem mondani, de holnap orvosi vizsgálat is lesz nektek - jutott eszembe.

- Mikor?

- Még nem tudok pontos időpontot mondani. Valamikor a felmérés után, de majd szólok - magyaráztam, mire bólogatni kezdett, én pedig az ajtó felé indultam - Jó étvágyat - szóltam vissza, mire HongYun egy 'köszönöm' után bezárta az ajtaját.

A másik tálcával a kezemben tovább mentem a 62-es szobához, ahová szintén bekopogtam, de nem kaptam választ. Második próbálkozásra sem szólt ki senki, én viszont úgy voltam vele, hogy a faszom sem fog kint állni addig, amíg fel nem emeli a seggét, hogy be engedjen. Benyitottam és még arra is fel voltam készülve, hogy majd kiugrik a fürdőből, hogy valami éles tárggyal nekem esve meg tudjon ölni, de a szoba üres volt. A sport táskáján és egy pár szét dobált holmin kívül semmi nem volt ott. A tálcát letettem az asztalra, és már indultam is volna, amikor is valaki hümmögött a hátam mögött. Meg sem kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ez bizony Jungkook vol.

- Nem szép dolog betörni máshoz - ciccegett, miközben lassú léptekkel elém ért. Egy melegítő nadrág volt rajta, egy törülköző a nyaka körül és egy ujjatlan póló, ami szabadon hagyta két izmos karját, melyeken helyenként tetoválások virítottak. Nem volt olyan kigyúrt, mint némelyik férfi, aki itt dolgozik, még is szemre való volt. A pulcsi, amit hordott ebből semmit nem mutatott.

- Nyitva volt az ajtó - fontam kersztbe magam előtt kezeimet - Nem minősül betörésnek. Amúgy is csak kaját hoztam - magyarázkodtam, de azt, hogy minek, én magam sem tudom.

- Ejnye - csóválta fejét, miközben a fekete anyagot levette nyakáról és az ágyra hajította - Még mindig tiszteletlen vagy.

- Engem meg még mindig nem érdekel - hátráltam pár lépést, majd inkább a kijárat felé oldalaztam - Holnap lesz egy ovosi vizsgálat - említettem meg.

- Levágják az egyik ujjamat, hogy megnézzék nem e vagyok fertőző?

- Hidd el, ha lehetne már rég meg tettem volna - motyogtam az orrom alatt.

- Mi? - kapta felém a fejét, miközben levette a cipőjét.

- Semmi - legyintettem - Holnap nyolckor van reggeli.

- Oké.

- Jó étvágyat.

- Kösz - intett egyet, majd már el is tűnt a fürdőben, így hát kénytelen voltam be zárni magam után az ajtót.

A fejemet fogva hagytam el a második emeletet, reménykedve, hogy holnapig reggelig nem is kell ide vissza jönnöm...

_________

Hi everyone! ^^ Itt is lenne a folytatás. Remélem tetszett. Ne aggódjatok, be fog ez indulni, nem lesz mindig ez ilyen uncsi ^^
Írjátok meg kommentben a véleményeiteket ^^

~Zsuni~