Már meg jártuk Jungkook-al a boltot. Két szatyor volt nálunk, de mind a kettőt ő cipelte, ugyanis nekem nem engedte, hogy "megerőltessem" magam. Milyen figyelmes, nem de?

- Akarsz látni valami szépet? – kérdeztem hírtelen mosolyogva, miközben a sötét utcákon sétáltunk.

- Aha – vont vállat.

Számítottam a válaszra, ezért a következő sarkon be fordultunk balra.

- Hova megyünk? El viszel messze, hogy ott aztán végezhess velem? – vonta fel fél szemöldökét szórakozottan. Hangosan felnevettem és megráztam a fejemet.

- Majd meg látod – titokzatoskodtam.

- Messze van még?

- Nem. Mindjárt ott vagyunk – dugtam zsebre kezeimet, mivel kezdtem egy kicsit fázni.

Egy domb tetejére sétáltunk fel, ahol az egyik apartmanház legtetejére mentünk fel; lifttel, természetesen.
Tudtam hol a kulcs, hisz ehhez a helyhez, csak nekünk van hozzáférésünk. Korábban már vett tőlünk drogot a hely tulajdonosa, így evidens volt, hogy belépést kapunk ide, hála gyanánt.

Kinyitottam a tetőre vezető ajtót, majd magunk után be is zártam azt, nehogy valaki kiváncsiskodni kezdjen a lakók közül.

- Azta – biccentett elismerően, majd keresett egy száraz felületet, ahova le tette a szatyrokat. Én addig elő kerestem az oda fent tartott dobozt, amiben rend szerint volt két-három pokróc.

Fentről be lehetett látni majdnem egész Szöult. Az esti fények csak még szebbé tették az amúgy is káprázatos várost. Gyönyörű volt. Ha tehettem volna egész nap ott ültem volna, távol minden gondtól és bámultam volna a tájat.

- Hogy találtál rá erre a helyre? – fordult hátra hozzám, miközben előrébb sétált.

- Bizniszeltünk a tulajjal. Engedélyezte a belépést ide – vontam vállat, amikor oda mentem hozzá. Az egyik pokrócot leterítettem a hideg betonra, a másikat pedig magunkra, miután leültünk.

- Jó üzlet – dőlt hátra megtámaszkodva kezeivel.

- Az – bólintottam.

- Te hogy keveredtél bele a családi melóba? – vonta fel fél szemöldökét kérdőn. Hírtelen ért a kérdés, de miután sóhajtottam egyet, válaszoltam.

- Ebbe születtem – húztam feljebb a cipzárt az államig – Anyuék meg sem próbálták előlem titkolni. Kicsi korom óta benne vagyok. Mindig is így neveltek. Sosem jártam suliba, meg semmi – magyaráztam – És te? – fordítottam felé a fejemet.

Kelletlenül helyezkedni kezdett, miközben kidugta nyelvét, hogy be nedvesítse ajkait.

- Nem muszáj, ha nem akarod – néztem mélyen szemeibe, mire el mosolyodott.

- Nyolc éves voltam, amikor a szüleim oda adtak a Halottaknak. Előtte egy pár héttel lelőttem egy embert. Be pánikoltak, a híradóban a tettest keresték, és fogalmuk sem volt, hogy mit tegyenek. Pár napra rá titokzatos módon megjelent MiRa anyja, aki menedéket és biztonságot ajánlott nekem. A szüleim ezt be kajálták és hagyták, hogy el vigyenek. Csak hát azóta sem találkoztunk – fejezte be.

- Úristen – döbbentem le – Nagyon sajnálom – néztem rá szomorúan.

- Semmi gáz – vont vállat.

- És a bátyád?

- Ő ott maradt velük. Holott ő volt az, aki miatt pisztoly került a kezembe – tette hozzá.

- Nem gondolkodtál rajta, hogy megkeresed őket? – kérdeztem rá.

- De, párszor meg fordult a fejembe. De semmin sem változtatna. Meg tudnák, hogy a fiuk egy hidegvérű gyilkos, aki szemrebbenés nélkül nyír ki bárkit. Össze törnének. Így legalább abban a hitben vannak, hogy jól vagyok, minden rendben van és megneveltek – magyarázta meg.

- Értem – biccentettem.

- Szívás azér' ez az élet – csóválta fejét hátul megtámaszkodva kezein.

- Hát az – értettem egyet.

- Egy csomó mindentől meg foszt.

- A normális élettől.

- A nyugalomtól.

- És attól, hogy igazán élj – dobáltuk fel a dolgokat, amik eszünkbe jutottak.

- Mindig is akartam egy cicát, de nem lenne rá időm – biggyesztettem le a számat, mire halkan el nevette magát.

- Szopás ez az élet – csóválta a fejét.

- Az – sóhajtottam.

Még legalább fél óra hosszát töltöttünk a tetőn, egymás mellett ülve, fagyoskodva, de ahogy el néztem nem bánta. A lábunk össze ért, a könyökünk is súrolta egymást, de így legalább nem fáztunk annyira.
Kook-nak finom illata volt, néha megcsapta az orromat, ahogy a hűvös szellő körbe járt minket. A férfi parfüm keveredett a saját jellegzetes illatával, ami kellemes volt. Minden alkalommal jó érzéssel töltött el, amikor betöltötte tüdőmet.
Nah jó... Orvoshoz kell mennem. 

_____________________

- Rohadt hideg van – jegyeztem meg már amikor beértünk a B szárnyba.

- Az – húzta le kártyáját Jungkook is, majd biccentett egyet a portásnak és fel indult a szobájába, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért csak szimplán követtem.

- Te most fogsz haza menni? – pillantott telefonjára, hogy csekkolja az időt.

- Nem, még most megyek le a kondiba – ültem le az ágyára, miután beértünk a szobájába.

- Minek? – tette le az egyik szatyrot a kezéből, hogy elkezdjen ki pakolni a másikból.

- Hogy gyakoroljak – közöltem vele. Azonban látva összezavarodott arcát, folytattam – Rúd tánc.

- Jaa – esett le neki – Miért most?

- Mert a tanárnak csak most van ideje, hogy foglalkozzon velem.

- És utána fogsz haza menni?

- Nem, szerintem már nem megyek haza. Ez kitart háromig, utána már csak vissza vonulok az irodámba és alszok a kanapén – vontam vállat, miközben magamhoz húztam a földön pihenő szatyrot, hogy ki vegyek belőle egy csomag chipset.

Jungkook csak bólintott egyet, majd miután az utolsó dolgot is a helyére rakta helyet foglalt mellettem. A zacskót felé tartottam, a férfi pedig örömmel nyúlt bele ropogtatnivalóért.

- Mikor mész le? – kérdezte teli szájjal.

- 10 perc – pillantottam a telefonomra.

- Sebed bírni fogja? – vonta fel szemöldökét.

- Már volt próbám, akkor nem volt semmi baja. Egy kicsit még fáj, de ennyi – vontam vállat.

- Ki volt az a csaj egyébként? Ismerted? - utalt arra, aki a vágást ejtette.

- Nem, de valamiért utál. Pedig eddig még nem öltem meg senkijét – tettem egy újabb sós finomságot a számba.

- Ribanc – motyogta.

- Az – értettem egyet.

Hamar elrepült az a pár perc, én pedig nem húzhattam tovább, így kénytelen voltam menni. Elköszöntem Kook-tól, majd vissza menve az irodámba magamhoz vettem az edző cuccomat.

- Szia Lucy – köszöntem mosolyogva a nőnek, aki már várt rám a kondiban. Tükrös terem, és van két rúd, amihez tulajdonképpen senki nem szokott nyúlni, mivel egy; tilos, kettő; senki nem tud rúdtáncolni azon a pár emberen kívül akiknek már kellett előadást tartani.

- Szia ChaeYeon – mosolyodott el – Hogy vagy ma?

- Jól, köszi.

- Meg jött a ruhád, most ezt vedd fel – dobta oda nekem – Meg nézzük hogy áll és hogy hogy tudsz benne mozogni.

- Oké – bólintottam.

Az öltözőben magamra ráncigáltam a két darabból álló rucit, ami így is sokat mutatott, de örültem, hogy nem többet.

Tetszett a színe, és a kis glitterek is csak fel dobták. Azt a fátyolszerűséget inkább nem vettem fel, úgy voltam vele, hogy úgy is bele gabalyodik a lábam a rúdon.

- Nahát – esett le a tánc tanárom álla.

- Ezt a cuccot inkább kihagyom – tettem le a tükör elé azt a lógó szart.

- Az nem is kell – legyintett, majd körözött kettőt az ujjával, ezzel jelezve, hogy forduljak meg.

- Csodás – csapta össze tenyereit.

- Most már le vehetem? - nyafogtam.

- Dehogy veheted. Nyomás bemelegíteni, aztán meg fel a rúdra – adta ki az utasításokat hadarva.

Szerencsére hajlékony vagyok, így a legtöbb dolog nem okozott problémát. 
Már pár mozdulatot a múlt órán be gyakoroltam, így azokat felidézve újra meg tudtam csinálni.

- Nem fáj? – biccentett az oldalamra, ami még mindig be volt ragasztva.

- Nem – ráztam meg a fejemet.

- Jól van. Mutatom a következő elemet – bólintott.

____________

Épp vége volt az öt perces szünetemnek, amikor a tükörből észre vettem egy alakot az ajtóban ácsorogni. Nem tudtam tisztán kivenni, hisz kint a folyosón már sötét volt, az ajtó pedig csak résnyire volt nyitva. A magasságából, a haja színéből és állásából azonban ki tudtam következtetni, hogy ki volt az. Jungkook, természetesen. Mondjuk még mindig jobb, mintha HongYun leskelődne utánam.

Negyed négykor véget ért a próba. Le tusoltam, majd pedig hulla fáradtan estem be az irodám ajtaján. Ledobtam a cuccomat az asztal sarkába, ráfordítottam a kulcsot, majd el terültem a kanapén. Magamra terítettem a karfán lévő pokrócot, és nem sokkal később már álomba is szenderültem.

_________________

Hi everyone! ^^
Meg is hoztam a következő részt. Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeiteket.
Hamarosan érkezem a folytatással ❣️

~Zsuni~