Nem mondom, elég nehéz volt mindent megcsinálni, amit kitűztam, de így kevesebb lesz a teendő holnap és a hét többi napjára. Alig volt időm leülni, és enni. Mindössze kétszer tartottam egy tíz perces szünetet. Az egyikben elszaladtam a mosdóba, a másodikban pedig megettem egy almát, mert már majd' éhen haltam.

Miután eljöttem Kook-tól az első utam a kémikusokhoz vezetett. Én szart sem értettem hozzá, de az elején ott kellett lennem, hogy meggyőződjek róla, hogy minden rendben van. Az oktatóval is váltottam néhány szót, mielőtt az első óra kezdetét vette volna. Az újoncok még tanulnak némi kémiát az erőnlét, mesterlövészet és egyéb általunk létrehozott "tantárgyak" mellet. Ez szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben könnyebb legyen mindannyiunk számára. 

Ezután a mesterlövészünkkel váltottam néhány szót. Nem régiben eltörte a lábát, így már két hete nem tudott bejönni, de mivel járó gipszet kapott, már nem volt ilyen probléma. Vele is egyeztettem mindent, elmagyaráztam neki, hogy ismét vannak újak, akikkel külön sem ártana foglalkozni. Na igen, ezzel már csak az volt a baj, hogy mindegyikük adatlapját oda kellett adnom neki, hogy tanulmányozni tudja. 18 ember papírjairól csináltam fénymásolatot, amit külön szortírozva adtam neki oda. Természetesen nem felelt volna meg neki, ha e-mail-ben küldöm át. Nehogy már megkönnyítse a dolgomat. 

A takarítókkal is dumáltam, a karbantartókkal is, a technikusokkal is, az őrökkel is, és a nővérekkel is. Szó szerint mindenkivel váltottam néhány szót.

Hulla fáradt voltam és semmihez nem volt kedvem, csak hogy otthon bedőljek az ágyamba és reggelig aludjak.

Az irodámban pakolásztam, készen arra, hogy végre lelépjek. Fél hét volt, de legalább olyan álmos voltam, mintha két napja semmit nem aludtam volna.

Valaki kopogott.
Lehunytam a szemem és gondolatban megkéseltem az ajtó előtt állót, de egy "gyere" elmormogása után felegyenesedve figyeltem, hogy ki a zaklatóm.

Jungkook lépett be egy halvány mosollyal az arcán, miközben bejött, elém sétált és velem szemben fenekével az asztalnak támaszkodott.

- Na milyen napod volt, kislány? - fonta keresztbe maga előtt tetovált kezeit, amit tökéletesen látni hagyott a fekete rövid ujjú póló, amit viselt.

- Kurva szar - sóhajtottam egyet, miközben hátra döntöttem a fejemet - Iszonyatosan sok dolgom volt és alig álltam meg. Azt se tudtam hol áll a fejem - panaszkodtam.

- Holnap segítek, ha gondolod - ajánlotta fel, mire szívem nagyot dobbanva jelezte, hogy az állatkert felébredt a gyomromban.

- Nem szükséges, de azért köszönöm - simítottam rá puha arcára.

- Te tudod - vont vállat, miközben futólagosan megsimította a karomat - Na - tapsolt egyet - Szedd össze magad, aztán menjünk - állt fel az asztalról.

- Hova? - értetlenkedtem őt bámulva.

Szemeiben láttam a csalódottságot és egy kicsi dühöt is, és nekem csak ekkor esett le, hogy miről beszélt... A randiról.
Kikerekedtek a szemeim és a szám elé kaptam a kezem.

- Bassza meg, kiment a fejemből - néztem rá kétségbe esetten - Ne haragudj - léptem hozzá közelebb.

- Nem gond, majd akkor elmegyünk máskor - legyintett lemondóan, rám sem nézve.

- Nem, nem, nem - vágtam közbe - Szeretnék elmenni most - csillogtak szemeim.

- De azt mondtad fáradt vagy...

- Már elmúlt, nem érdekes, csak menjünk - csapkodtam izgatottan, mint egy kisgyerek.

- Jól van - vidult fel egy kicsit Jungkook is.

Magamhoz vettem a kabátomat és a táskámat a vállamra téve indultam meg az ajtó irányába.

-És szabad tudnom, hogy hová viszel? - fordultam felé félig, miközben már elindultunk.

- Majd meglátod - pillantott rám sejtelmesen.

Kook a garázs felé vette az irányt, amit hirtelen nem értettem.

- Kocsival megyünk? - érdeklődtem.

- Igen - vette elő a kulcsát.

A garázs az alagsorban volt, telis-tele szebbnél szebb és erősebbnél erősebb autókkal. Akárki bérelhetett parkoló helyet a saját járgányának és feltételezem Kook is ezt tette.
Egy gyönyörű éjfekete Mercedeshez vezetett, ahová beülve csak mégjobban elfogott a luxus érzet. Kényelmes bőr ülés, sehol egy porszem, tiszta ablakok. Rettentő jól nézett ki, pont a tulajdonosát tükrözte. Át is futott az agyamon, hogy milyen lehet benne szexelni. Simán kipróbálnám Kook-al. Hmm...

- Jól néz ki - simítottam rá az ülésre, miután bekötöttem a biztonsági övemet.

- Kösz - biccentett, miközben lassan kigurultunk a helyiségből.

- Nagyon kíváncsi vagyok - dörzsöltem össze tenyereimet, miközben bámultam kifelé az ablakon.

- Remélem tetszeni fog - húzta egy halvány mosolyra ajkait.

- Biztos vagyok benne - nyugtattam meg, bár még akkor nem tudtam hová visz.

Nagyjából negyed órás volt az út. Csendben telt, csak néha szólaltunk meg, akkor sem volt semmi érdekesről szó. Már sötét volt, a város szépen ki volt világítva, rengeteg ember járkált az utcákon. Mindenkin meleg kabát és sapka pihent, ugyanis a hőmérséklet jócskán lecsökkent az elmúlt néhány napban, amit mondjuk én nem bántam. Imádtam a telet, a havat, a hideget. Valamiért jó érzéssel töltött el a hűvös levegő, az, hogy hamar sötétedik és hogy látom a lehelletem. Mindig az jut erről eszembe, amikor kiontok egy emberi életet és szinte látom, ahogy kiszáll belőle a lelke. Fel, a fellegekbe, hogy eggyé válljon a levegővel és a fehér pamacs felhőkkel.

- Megjöttünk - fordult felém a férfi, miután leállította a motort.

Kikapcsoltam az övemet és példáját követve kiszálltam a kocsiból. Nagyot sóhajtottam és ki nyújtózkodtam, mert el zsibbadtak a végtagjaim.

- Mehetünk? - jött oda hozzám Kook a bőr dzsekijében, amin magamban jót mosolyogtam, hisz én is bőr kabátban voltam, csak úgy, mint ő. 

- Igen - bólintottam egyet, majd kezeimet a zsebembe dugtam, mert kezdtek hidegek lenni ujjvégeim - Most már elárulod hova viszel? - fordultam enyhén felé séta közben.

- Nem sokára meglátod - nevette el magát halkan, miközben a sapkáját megigazította magán, ami hozzá kell, hogy tegyem, iszonyatosan jól festett rajta. Meg úgy nagyjából minden, de az már mellékes információ - Szereted a vizet? - kérdezte hirtelen, én pedig tényleg nem tudtam ezt hova tenni.

- Öhm - pillantottam rá furcsán, ő pedig csak sejtelmesen bazsajgott - Megiszom - vontam vállat, mire hangosan felnevetett.

- Nem úgy gondoltam - rázta meg a fejét hatalmas mosollyal ar arcán, ami látni hagyta aranyos nyuszi fogait.

- Hanem? - húztam fel szemöldököm.

- Tudsz úszni? - folytatta tovább.

- Úszni megyünk? - döbbentem le. Ha ez az elmebeteg idióta tényleg úszni hozott, valószínűleg hideg vérrel meggyilkolom, aztán pedig a lenyúzott bőrével tapétázom ki az irodám falait.

- Dehogy is - csóválta fejét, miközben roppant jót szórakozott azon, hogy csak találgatok - Tdusz, vagy sem? - tért a lényegre ismét.

- Tudok - biccentettem - Pancsizni megyünk? - kérdeztem flegmán.

- Nem, de ha szeretnéd bele fojtalak a folyóba - vágta rá csípőből.

- Én meg kibelezlek - forgattam szemeimet.

- Megbeszéltük - biccentett komoly fejjel, én pedig nem bírtam tovább, elnevettem magam és hitetlenül megráztam a fejemet.

- Bolond vagy - közöltem vele szimplán.

- Tudom - sóhajtott egyet büszkén, miközben hirtelen megtorpant. Kérdőn fordultam vissza, hogy ellenőrizzem mi késztette a lecövekelésre. 

Egy halvány mosollyal szemeimbe nézett, majd lazán kivette jobbját kabátja zsebéből és felém tartotta tenyerét. Hirtelen nem értettem mit akar, de aztán leesett. Oda sétáltam hozzá, majd beharapott ajakkal a kezemet az övébe csúsztattam, ő pedig azonnal rákulcsolta ujjait. Automatikusan is elkezdtek tombolni a hormonjaim és felébredtek a kis gyilkosok a gyomromban és belülről próbáltak szétszedni...

_________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem tetszett. Ha így van, akkor ezt valamilyen formában jelezzétek nekem.
Hamarosan jön az "izgibb" rész is, úgyhogy ne aggódjatok ^^

Legyen napsugarasan gyönyörű napotok! ☀️💜

~Zsuni~