Mindenhol Északiak. Idegesítő kis fasszopók, akik ha megtalálják a két újabb hullát, iszonyat mérgesek lesznek. Mint utólag rájöttem a két izompacsirta törleszteni akart, mivel kinyírtam azt az undorító hájpacnit, aki rám izgult a múltkor.

- Erre - suttogta Kook, akivel körülbelül 20 perce azon voltunk, hogy biztonságosan kijussunk.

Egy ajtókkal és elágazásokkal teli folyosón voltunk, de ez még mindig olyan helyen volt, ahol nem volt kamera.

Este volt már. Így kezdtek eltűnni az emberek. Az Északiak haza tolták a biciklit, ami megkönnyebbülés volt számunkra.

Tovább mentünk.

Találtunk egy üvegajtót, amin keresztül már láttuk az utcai fényt. Ez valami hátsó ajtónak minősülhetett. Volt egy portás, egy idősebb férfi, aki egy kis buckában ülve nézte a tévét.

Kook-kal össze néztünk, ez volt az egyetlen esélyünk.
Itt viszont már voltak kamerák, ezért feltettük a maszkot, a kapucnit pedig mélyen az arcunkba húztuk.

Elindultunk, a kijárat fele úgy, mint a normális ott dolgozók. Szívem hevesen dobogott és rettenetesen ideges voltam a lebukás veszélye miatt.

Zárva volt. Baszki.

- Hova hova? - szólított le minket a portás. Egy emberként fordultunk meg.

- Csak ki szeretnénk menni - vékonyítottam el a hangomat egy kicsit.

- Ez esetben használjátok a főbejáratot, a kártyátok segítségével - közölte.

- Még újak vagyunk és nekünk ezt a kijáratot mutatták meg. Azt mondták, hogy amíg nincs kártyánk ezt használjuk - szállt be Jungkook is.

A portás egy ideig gondolkodott, majd sóhajtott egyet és egy gombot lenyomva kinyílt az ajtó.

Megragadtam a kilincset és kiléptem a friss levegőre, Kook pedig követett engem.
Elindultunk balra, majd amikor elhagytuk az épületet, a mellettem sétáló férfi megszólalt.

- Futás - iramodott neki, mire én is megindultam, közben pedig benyomtam a fülemben lévő kütyüt.

- Anya - lihegtem - Itt vagytok?

- Kint jutottatok? - jött is a válasz szinte azonnal.

- Igen. Küldj egy autót értünk, de előbb nézzetek meg, hogy hol biztonságos - rohantunk még mindig.

- Sehol sem biztonságos azon a környéken - vágta rá.

- Akkor is kell valami sikátor, ahol meghúzhatjuk magunkat - vitatkoztam.

- Várj - mondta, majd elhallgatott. Végig tudták követni a mozgásunkat a korunkban lévő nyomkövető segítségével - Forduljatok jobbra a következő sarkon - szólalt meg ismét.

Megragadtam Jungkook kezét, majd magam után húzva arra mentünk, amerre anya mondta.

- Lassítsunk - váltottam vissza lépésre lihegve. Kook is megállt és kérdőn nézett rám. Jól nézett ki, ahogy kapkodta a levegőt, miközben egyik kezével beletúrt kócos hajába.

- Menjetek tovább egyenesen, és a harmadik kereszteződésnél forduljatok balra - utasított tovább anya.

- Vettem.

Egymás mellett lépkedtünk, az üres utcákon pedig visszhangzottak lépteink. Sőtét volt, hideg és egy lélek sem volt sehol. Ijesztő volt, de örültem neki, hogy csak magunk vagyunk.

- Most pedig ha befordultok jobbra, talán túlélitek - gondolkodott el anya.

- Hát kösz - biccentettem nevetve.

- A furgon már úton van értetek. Vigyázzatok magatokra.

- Rendben.

Bevezettem a férfit a szűk sikátorba, ahol miután minden kukát és esedleges búvó helyet átnéztünk, leültünk a földre. Vagy is csak Kook, mivel nekem túl hideg volt, így én a falának támasztottam a hátamat.

- Bocs, hogy belerángattalak ebbe - néztem a férfira.

- Ugyan - legyintett - Én kevertem bele saját magamat.

- Jövök neked még egyel - mosolyogtam.

- Én azzal is megelégszem, ha eljössz velem egy randira - vigyorodott el, mire csak sóhajtva neki döntöttem a fejemet a tégla falnak.
Már szóra nyitottam a számat, de lépteket hallottunk. Jungkook megragadta a kezemet és lehúzott magához. Kezét számra tapasztotta és úgy hallgattuk tovább a történéseket. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy szinte éreztem arca melegét. Folyamatosan nagy, barna szemeibe néztem, mert volt bennük valami, ami megnyugtatott és teljesen biztonságban éreztem magam, annak ellenére is, hogy egy veszélyes környéken üldögéltünk, a tudattal, hogy az Északiak irtó dühösek ránk.

- Igen, bazdmeg, tisztában vagyok vele - hallottunk közeledni egy ismeretlen hangot.

- Akkor meg? Mondtam, hogy fejezd be - szólalt meg egy nő is.

Mind a ketten felénk tartottak. Mi egy nagy kuka takarásában voltunk, így nem hiszem, hogy látszódtunk.

Azt hittem, hogy tudják, hogy ott vagyunk, vagy megláttak minket, de mint kiderült, csak a sikátorban lévő egyik ajtóhoz mentek, amin kettő kopogás után be is léptek.

Kook megkönnyebbülten engedte le kezét és lazult el teste.

- Kicsim, ott vagy? - hallottam meg anya hangját a fülemben.

- Igen, itt - álltam fel.

- Most kanyarodik be értetek a kocsi.

- Vettem - biccentettem, majd Kook-ra néztem.

- Menjünk - sóhajtottam.

Nem sokkal később már a furgonban ültünk, egymás mellett.
Kényelembe helyeztem magam és betakartam magam a hátsó ülésen heverő takaróval.

- Te nem fázol? - fordítottam felé a fejemet.

- Nem - rázta meg fejét.

- Akkor az enyém - húztam fel a pokrócot egészen az államig.

Addig észre sem vettem, hogy mennyire fájnak a testrészeim. Sajgott mindenem és ha tehettem volna vettem volna egy jéghideg zuhanyt.
Lehunytam szemeimet, és csak hagytam, hogy elnyomjon az álom.

_____________

Amikor felébredtem, nem tudtam hol vagyok. Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek; az irodámban fekszem.

Kinyújtóztam, majd lassan felálltam. A pokrócot magam köré csavarva felkapcsoltam a villanyt.
Hunyorogva néztem szét a helyiségben. A késeim, a golyóálló mellényemmel együtt az asztalon hevertek, a csizmám pedig a kanapé mellett.

Összeszedtem a holmimat és valamelyest magamat is, majd elindultam lefelé.
A dolgokat a raktárban elpakoltam, a pokrócot pedig végül az irodámban hagytam.

Haza mentem és a mai napot egy szabad napnak nyílvánítottam.
Bezártam mindent, bekapcsoltam a hangfalakat és szinte azonnal a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam, megmostam a hajamat és tartottam egy jó nagy "én időt".

Tisztának és frissnek éreztem magam.
Törülközővel a hajamon és a testemen léptem ki a helyiségből.

A zene még mindig szólt, én pedig a szobám felé vettem az irányt, azonban valami furcsa volt. Én nem kapcsoltam  fel a villanyt a nappaliban.

Le kaptam a késem a konyha pultról és lábujjhegyen indultam meg.
Azon nem lepődtem meg, hogy ül valaki a kanapémon, hisz magától nem kapcsol fel a lámpa, azon viszont már igen, amikor megláttam, hogy ki az.

- Jungkook? - néztem kérdőn a férfira, aki rámvezette tekintetét.

- Most már tudod milyen érzés, amikor kérdés nélkül rontanak rád - vont vállat.

- Hogy jutottál egyáltalán be? - értetlenkedtem.

- Az legyen az én titkom - legyintett.

- Ugye nem törtél be egy ablakot sem? - ijedtem meg.

- Nem - kicsit félre döntve fejét végig nézett rajtam - Hú, de letepernélek - harapta be a száját összeráncolt szemöldökkel.

- Addig élsz - közöltem vele élesen, majd a szobámba érve bezártam magam után az ajtót, hogy át tudjak öltözni.
A kinti időjárással ellentétben, bent meleg volt, így egy rövid ujjú és egy short volt a szettem. Na meg persze azért, hogy húzzam egy kicsit Kook agyát.
Hajamon továbbra is rajta hagytam a törülközőt, majd a telefonommal a kezemben léptem ki.

- Rendeljünk pizzát? - pillantottam rá Kook-ra, aki kényelmesen elterült a kanapén.

- Ja - biccentett, miközben a tévét nézte.

A telefonomon egy appon keresztül meg is rendeltem az extra húsos pizzánkat, két kólával társítva.

- Honnan tudtad, hogy itt lakom? - kérdeztem, mielőtt a konyhába mentem volna.

- Titok - hallottam hangját.

- Kérsz valamit inni? - emeltem fel ismét hangomat, majd kinyitottam a hűtőt.

- Vizet - válaszolt.

Kivettem a szénsavmentes ásványvizet a helyéről és töltöttem belőle két pohárba, majd visszaegyensúlyoztam a nappaliba.
Oda nyújtottam neki az egyiket, amit el is vett tőlem...

_________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást, ami remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket.

Itt is kihasználom az alkalmat, hogy saját magamat és az új könyv sorozatomat reklámozzam 😂

Két egymást követő könyv, amiknek a részei egymás után kerülnek fel, éppen ezért (szerintem) felváltva van értelme olvasni. Kezdve a letters; from him-mel, aztán a letters; for him-mel folytatva, és így tovább. Remélem érthetően magyaráztam ><
Köszönöm annak, aki bele olvas ♡

Vigyázzatok magatokra és legyen csoda szép napotok! ^^

~Zsuni~