Végre eljutottam odáig, hogy újra pókerezhessek a fiúkkal. Hiányzott már ez, hisz már az idejét sem tudom, hogy mikor játszottunk ilyen jót.
Nyertem, így mindent vittem a végén, ami hatalmas felháborodást keltett a kis csapat között.

- Gyengék vagytok - közöltem vigyorogva az amúgy rohadt izmos férfiakkal.

- Csak szerencséd volt, kicsi lány - mosolyodott el egyikük.

Én persze örültem neki, mint majom a farkának és úgy kuncogtam, mint egy ötéves, aki cukrot kapott.

————

Épp a kondi terembe készültem, amikor össze futottam HongYun-nal.

- Szia ChaeYeon - köszönt nekem vidáman.

- Szia - biccentettem neki.

- Miújság van veled mostanság?

- Semmi különös, sok a meló - vontam vállat.

- Hát igen - bólintott egyet - Minden rendben veled? - kérdezte hirtelen.

- Igen, miért? - ráncoltam szemöldököm értetlenül.

- Csak úgy kérdeztem - vont vállat - Jungkook nem zaklat? - nézett mélyen szemeimbe. Tekintete hirtelen megváltozott, olyan volt, mintha valami átvette volna az irányítást egész lénye fölött. Cseppet sem volt kedves, vagy ártatlan, inkább gonosz és ördögi.

- Már mondtam  hogy semmi közöd ahhoz, hogy Jungkook-al milyen a kapcsolatunk - csóváltam fejemet egyre idegesebben.

A férfi állkapcsa megfeszült és mozdulatlanul meredt rám. Pár másodpercig azt hittem, hogy lefagyott és úgy fog maradni, de hirtelen lehunyta szemeit.

- ChaeYeon, ChaeYeon, ChaeYeon - csóválta a fejét - Nem tudod mibe ütöd a csinos kis orrodat. Én figyelmeztettelek, az már nem az én hibám lesz, ha makacsságod miatt nem hallgatsz rám - közölte velem komoly formában.

- Csak keresztbe akarsz nekem tenni - ráztam meg a fejem szemforgatva.

- Ugyan miért tenném? Semmi okom nincs rá. Teljes mértékben jót akarok neked. Jungkook viszont nem olyan ember, aki kapcsolatban megállja a helyét. Tönkre fog tenni - sóhajtott drámaian, majd megfordult és ott hagyott engem.

Ezt az egészet most komolyan be kéne kajálnom? Ne röhögtessen már... Ennél azért valamivel több kell, hogy higyjek neki. Nagy lány vagyok már, tudom, hogy hogy kell kezelni egy olyan fajtát, mint Kook. Vagy is nagyon remélem.

- ChaeYeon-nie - szólított le Park bácsi.

- Jó napot - mosolyodtam el hamisan, ugyanis elég ideges voltam HongYun idióta eszme futtatása miatt.

- Nagyon remélem, hogy ráérsz most, ugyanis elég rég voltál már kivizsgáláson - nézett rám morcosan.

- Tudom és sajnálom, de sok dolgom volt, közbe jött néhány...

- Megértem - szakított félbe - Csak az egészséged miatt aggódom.

- Tudom - túrtam hajamba gondterhelten.

- Szóval? Ráérsz most? - vonta fel szemöldökét.

Nem tudtam mit mondani, hisz igaza volt. Mindig kerülöm a vizsgálatokat, ami nem fog jót tenni és nem húzhattam a végsőkig.

- Igen - biccentettem.

Egy elégedett görbület jelezte arcán, hogy elérte, amit akart, így hát megindult az átjáróhoz, nekem pedig nem volt más választásom; követtem.

A rendelőjébe érve minden szükséges dolgot elvégzett rajtam. Vérvétel, vérnyomás mérés, testsúly, magasság, szívverés, légzés.
Kicsit izgultam, hisz régen voltam és nem tudtam mit várjak az eredménytől.

- Nos - köszörülte meg a torkát Park doktor - Mindent rendben találtam, a vérmintát még ma elküldöm a laborba és egy pár nap múlva már eredménnyel is tudok szolgálni - mosolygott kedvesen. Egy hangyányit azért megnyugodtam. Jó volt hallani, hogy az eddigi eredmények átlagosak és nem térnek el a korábbiaktól.

- Köszönöm - bólintottam.

- Apropó, mi van mostanában az ájulással? - érdeklődött.

- Az elmúlt pár napban egyáltalán nem jelentkezett. Úgy tűnik, használ az a gyógyszer, amit legutoljára írt fel - ecseteltem a jó hírt.

- Ezt örömmel hallom. Ez esetben végeztünk, el mehetsz. Értesítelek a fejleményekről - intett egyet, én pedig megköszöntem, majd a sport táskámmal együtt kiléptem az ajtón, hogy végre ténylegesen elinduljak a kondiba. 

Azonban úgy tűnt, hogy ez nem az én napom, mivel ismét megállítottak, nem más, mint anya. 

- ChaeYeon - nézett rám idegesen.

- Igen? - ráncoltam szemöldököm értetlenül.

- Szólj Jungkook-nak és HongYun-nak, 10 perc múlva legyetek a csarnokba - hadarta el, majd már ott is hagyott a folyosón. 

Totál nem értettem a helyzetet, azt meg plána nem, hogy miért kell lemennünk. Mérges voltam, és dühösen trappoltam vissza az irodámba, ahol ledobtam az edző cuccom és elindultam a B épület irányába.

Először az 52-es szobába mentem, mivel az közelebb volt. A férfival már volt korábban egy beszélgetésem, ami nem volt valami kellemes, ezért ha tehettem volna inkább elkerülöm, de a munkám a kötelességem.

Hármat kopogtam, majd miután meghallottam a varázsszót, benyitottam.

- Igen? - nézett rám cseppet sem kedvesen.

- 10 percen belül lent kell lennünk a csarnokban - közöltem vele kifejezéstelen arccal, mire bólintott egyet, kikapcsolta a tévét, a telefonját a zsebébe dugta, majd kikerüve engem kiment a szobából és hátat fordítva nekem elindult a lépcsőhöz. Nagyot sóhajtva vágtam be magam mögött az ajtót, majd mentem át a másik oldalra, ahol viszont már kopogás nélkül rontottam be a szobába.

- Mi van? - nézett rám unottan Jungkook, aki az ágyban feküdt, de érkezésemre felkapta a fejét.

- Öt perced van, hogy össze szedd magad - mentem az ablakhoz, hogy kinyissam egy kicsit.

- Minek? - nyafogott.

- Anya mondta, hogy húzzunk le a csarnokba, nekem sem mondta, hogy miért, de elég idegesnek tűnt - túrtam hajamba.

- Oké - biccentett, majd egyet nyújtózva kikászálódott az ágyból. A változatosság kedvéért ismét csak egy nadrág volt rajta, a mellkasa pedig megint szabadon volt, hormonjaim legnagyobb örömére. Megforgattam szemeimet és inkább az ablak felé fordultam, hogy leellenőrizzem a kinti időjárást, ami elég hidegnek bizonyult.

- Mehetünk - szólalt meg Jungkook, mire megfordultam.

Némán elindultam az ajtó felé, Kook pedig szófogadóan követett, miután a cipőjét is magára operálta. 

- Na végre - csapta össze tenyereit anya, amikor mind a ketten megjelentünk. Viszonylag sokan voltak már lent, egy kis kupacban állták körbe apát, aki a jelek szerint folyamatosan törte valamin a fejét.

- Most, hogy mindenki itt van, akit szerettem volna, hogy megjelenjen - nézett körbe apa - Bele is kezdek, hogy miért rángattalak titeket ide. Az egyik beszállítónktól fogunk csomagot felvenni, akitől körülbelül egy fél órája kaptunk üzenetet. Elmegyünk oda, és mindenkitől a lehető legnagyobb fegyelmet és odafigyelést szeretném kérni. HongYun, Jungkook - vezetette tekintetét a két említettre apa - Nektek ez lesz az első bevetésetek, ezért kérem tőletek, hogy amennyiben lehetséges húzzátok meg magatokat - tette fel mutató ujját -  Két furgonnal megyünk, de előtte vegyetek magatokra mellényt és fegyverkezzetek fel - biccentett a raktár felé. 

- ChaeYeon - szólított le anya, mire oda mentem hozzá. Miután már csak hárman maradtunk a csarnokba apa is odajött hozzánk.

- Igen? 

- Lehet, hogy csapda - sóhajtott anya a szája szélét rágva.

- Miért lenne az? A beszállítóink, örülniük kéne, hogy még nem öltük meg őket - vontam vállat.

- Lehet, hogy az Északiak is ott vannak - utalt arra a bandára, aki nem is olyan régen egész egyszerűen csak letámadott minket. Nem mellesleg meg is öltem egy emberüket, úgy, ahogy Jungkook is.

- Miért lennének? - ráztam meg a fejemet.

- Számítanunk kell rá, hogy elterjedt a hír az alvilágban - tárta szét karjait - Menj, szedd össze a cuccaidat - hessegetett el.

A raktárba lépve rögtön a késekhez vettem az irányt, ahol legnagyobb meglepetésemre ott volt HaJun is. Már volt bevetésen és nem lesz neki új a dolog, de nem kellett volna most is magunkkal rángatni, mert egyébként semmi haszna sincs. 

- Azok az én dobó késeim - tettem csípőre kezeimet, amint mellé értem és megláttam, hogy tenyerei között forgatja az én kicsikéimet.

- Nincs rá írva a neved - ráncolta szemöldökét, miközben úgy tett, mintha keresné a monogrammomat a tárgyakon.

- Nincs, viszont szivesen bele vésem a hátadba - néztem rá unottan, mire rám emelte tekintetét és el vigyorodott. Nem, valószínűleg nem normális.

- ChaeYeon van ott másik is, hagyd már a lányt - hallottam meg apa hangját a hátam mögül. Élesen beszívtam a levegőt és dühösen lekaptam a helyéről négy darab kisebb kést, amit az övemen lévő karikára csatoltam, majd ott hagytam a kis robancot, had örüljön a fejének. Egyáltalán nem tud a késekkel bánni, és tisztában voltam vele, hogy csak azért választotta azokat, hogy kicsesszen velem. 
Magamra vettem egy golyóálló mellényt, majd pedig leellenőriztem, hogy a késem a csizmám szárában van e, és kimentem a csarnokba.

Pár perc mulva mindenki kint állt a hatalmas épület előtt, arra várva, hogy megérkezzen a két furgon. Már kezdett sötétedni, és egész hideg volt kint, tökéletes idő a gyilkoláshoz. 

_________

Hi everyone! ^^ megérkeztem a folytatással. Ha tetszett, akkor azt kérlek jelezzétek valamilyen formában :3
Hogy vagytok? Remélem mindenki rendben van^^
Legyen nagyon szép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~