Miután MiRa és a bandája elhagyta az épületet azonnal elindultam, hogy le ellenőrizzem mi van Kook-kal. Mindenkit félre lökve rohantam fel a lépcsőn, a szüleimmel a nyomomban.
Szerencsére semmi komolyabb baja nem lett, hála a reflexének és a golyóálló mellénynek.
Park doktor is megvizsgálta, keletkezett egy véraláfutás a mellkasán, amire adott egy kenőcsöt, de semmi több.

- Kurva jó - járkáltam fel s alá egyfolytában Kook szobájában.

- Nyugodj már le. Elfáradok, ha rád nézek - csóválta a fejét a férfi.

- Mi a faszt képzel magáról? Ide jön és csak úgy rád lő. Ki ő, hogy mindezt megteheti? Legszívesebben addig ütném amíg mozog - fortyogtam egyfolytában.

- De nincs semmi bajom - sóhajtott.

- És ha fejen lő? Na akkor mi van? - emeltem fel szemöldököm.

- Hát valószínűleg szétloccsan az agyam és...

- Nem vicces - forgattam szemeimet.

- Jól van na - röhögte el magát, majd kinyújtotta felém a kezét, ezzel jelezve, hogy menjek oda hozzá.
Mellé ültem, majd félig felé fordulva össze fontam magam előtt a karjaimat. Kook elmosolyodott és oda hajolva megcsókolt. Lehunyt szemekkel adtam át magam az érzésnek, ami minden alkalommal bizsergetően hatott rám. Villámcsapásként végig futott egész lényemen és libabőröket hagyott maga után. Imádtam...

- Szerinted... - kezdtem újból, miután elszakadtunk egymástól - Miért csak téged keresett MiRa? - kattogott továbbra is az agyam.

- A fasz tudja - vont vállat unottan - Nála nem lehet tudni. Egy pszichopata.

- Igen, tudom - értettem egyet - Nekem ez még is furcsa...

- Túl sokat aggódsz - kezdte el simogatni az arcomat.

- Nem, tényleg gyanús nekem ez a nő - ráztam meg a fejemet.

- Szerintem ezt most hagyd. Majd később pattogsz rajta, viszont... - nézett rám pimasz mosollyal - A sebet le kell kezelni - játszotta el a hattyúk halálát - De nem tudom bekenni - tartotta felém a tubust, amit nevetve elvettem. Kook elterült az ágyon, felhúzta a pólóját, én pedig mosolyogva beharapva a számat, csípőjére ültem. Jungkook automatikusan a fenekemre vezette kezeit, amit egyáltalán nem bántam.
Nyomtam egy adag krémet a kezemre, majd a lilás területet beterítettem vele. Látványos eredménye van annak, hogy Jungkook gyakran jár le az edzőterembe. Kidolgozott felső testét kedvem lett volna mondjuk a nyelvemmel is felfedezni, de egyelőre beértem azzal, hogy kedvemre tapizhatom.
Tetszett a sok tetkó, amik kockás hasát, oldalát és mellkasát borították be.

- Bejön, mi? - vigyorodott el a férfi elégedetten.

- Nulla huszonnégyben el lennék így - vágtam rá bólogatva, mire felnevetett.

- Én benne vagyok - vont vállat.

- Ja, jó is lenne. De segítenem kell anyáéknak - mondtam.

- Faszomba - csettintett egyet bosszúsan Kook.

- De majd még visszajövök és leápollak - hajoltam előre, vigyázva, hogy ne érjek a sebhez, majd mosolyogva nyomtam egy gyors csókot a szájára.

- El is várom - biccentett, majd államat mutató és nagyujja közé fogva közelebb húzott magához és adott egy hosszabb csókot.

_____

Megmosva kezeimet anyáék irodájába mentem, ahol a teendőkről szóló tájékoztatót hallgattam amit ahogy általában, most is a kis főnököknek és egyéb fontosabb személyeknek tartottak.

- Új beosztást csinálok az elkövetkezendő hetekre, ami sokkal szigorúbb és keményebb lesz, de ha túl akarjuk élni, akkor muszáj lesz felkészülnünk a Játékokra. Nem ígérek semmit, de holnapra megpróbálom össze hozni, amit mindneki meg fog kapni emailben, illetve ki is lesz téve szerte az épületben. Sokkal több dolgotok lesz - nézett apa a "tanárokra". Azaz a kémikusra, a mesterlővészre, az idős, ám bölcs öreg emberre, aki a reflexeink kifejlesztésében áll a szolgálatunkra, a mellettem ülő nőre, aki a késekkel foglalkozik, a tűzszerészünkre, a harcművészeti oktatóra és egyéb személyekre, akik más dolgokban próbálják megosztani tehetségeiket velünk - Ennek ellenére is elvárom tőletek, hogy ahogy eddig mindig, most is száz százalékosan teljesítsetek. Nagy szükségünk van most rátok - bólintott egyet apa.

- Sok gyakorlatot vigyetek bele az óráitokba és próbáljatok meg minden szükséges információt továbbítani az embereinknek. Gyakran kérjétek őket számon és vigyétek véghez a feladatokat fizikailag is - folytatta anya.

- Nem szeretnénk embereket veszteni a Játékokon, de sajnos ez a múltból kiindulva elkerülhetetlen. A meggyilkoltak számát természetesen sok gyakorlással csökkenteni lehet, amit ha kérhetem próbáljatok meg véghez vinni - sóhajtott a végére egyet apa.

- Köszönjük a figyelmeteket, bővebbi információkrol a jövőben tájékoztatunk majd - mosolyodott el anya, majd egy biccentéssel jelezte, hogy mindenki mehet a faszba.

Megvártam, amíg az emberek elhayják az irodát, majd a szüleimhez fordultam.

- Szerintetek mennyire fogunk elbukni? - vontam fel fél szemöldököm.

- Nem tudom, és nagyon aggaszt - csóválta a fejét anya.

- Engem is - ült le gondterhelten apu a székébe, a felesége pedig mögé lépve masszírozni kezdte a vállát, amin akaratlanul is elmosolyodtam.

- Ezért akarunk több kiképzést, mivel úgy gondoljuk, hogy azok segíteni fognak. Mindenkinek ott kell lennie mind szellemileg, mind pedig fizikailag, úgyhogy holnapra veszek neked C-vitamint, ChaeYeon - nézett rám anya, én pedig egy összezavarodott tekintettel ajándékoztam meg.

- Miért kell C-vitamint szednem? - ráztam meg a fejemet.

- Megerősítjük az immunrendszeredet, hogy nehogy elkapj valami nyavaját, ami legyengítene - magyarázta meg, majd hirtelen apához fordult - Szólni kéne a konyhára, hogy több zöldséget és gyümölcsöt hozassanak - vetette fel az ötletet anya.

- Nem rossz elgondolás - bólintott apa - Akkor szólj nekik - biccentett, mire anyu kikerülve mindkettőnket kisétált az ajtón és sietve elment.

- Biztos, hogy szeretél részt venni? - nézett rám fürkészően apu.

- Természetesen - vágtam rá azonnal - Alapvető, hogyha valamiben része van a családnak, akkor én sem maradok ki. Még ha ezzel az életemet is kockáztatom. Legalább kiélhetem az öldöklési vágyamat - mosolyodtam.

- Őszinte leszek veled - nézett mélyen szemeimbe, figyelmen kívül hagyva előbbi mondatomat - Nem szeretném, ha részt vennél ezen. Igen, ha így jobb, kivételezek veled, és azért, mert a lányom vagy és mert nam akarlak elveszíteni egy ilyen hülyeség miatt - fogalmazta meg a benne lévő érzéseket. Nagyot sóhajtva néztem rá, mert tényleg nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ha jelentkezek, azzal neki okozok csalódást és még tőbb stresszt, viszont ha nem, azzal pedig a csapatomnak.

- Apa - hajoltam előrébb - Nem fogsz elveszíteni - ráztam meg a fejemet - Senki nem fog megölni, senki nem fog bántani, nem foglak itt hagyni - mosolyodtam el - Nem mondhatom azt, hogy nem indulok egyik ágban sem. Nem nézhetem tétlenül, ahogy a többiek kidolgozzák a belüket is. Legalább egy kategóriában hagy induljak - kérleltem. Apu megdörzsölta halántékát, majd újra rám vezette tekintetét.

- Nem bánom, de csak egyben - emelte fel mutató ujját, ezzel jelezve, hogy ne nagyon örüljek. Pedig nagyon is boldog voltam. Igen tudom, fura vagyok, a normális korombelieket az teszi boldoggá, ha kapnak egy kocsit, lesz munjájuk, vagy beköltöznek egy új kecóba, errefel itt vagyok én, aki akkor lesz örömteli, ha jelentkezhet egy vérfürdőre. Igen, nem hiába nem való mindenkinek ez a meló...

- Köszönöm - boxoltm bele egyet a levegőbe.

- A késsel való ölésben vehetsz csak részt - bólintott, mire én is biccentetteme gyet. Ez egyértelmű, hisz abban vagyok a legjobb.

___________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást.
Ha tetszett akkor jelezzétek nekem ezt valamilyen formában.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! ^^ 💜

~Zsuni~