Nagyon nehéz elhinni, de már csak egy hónap maradt a Játékokig. Nekünk pedig rettenetesen sok és fárasztó dolgunk volt. A szigorú beosztás maradt és ha lehetett, a főnökség (tehát a szüleim) javaslatára mindenki gyakorolt valamelyik délután plusszban. Ez azt eredményezte, hogy nagyjából egész álló nap a teremben voltunk, gyakoroltunk, harcoltunk egymással, ami néha súlyosabb balesetekkel is járt, de ennek ez volt a rendje. Én például megzúztam a bal karomat, mert harcművészeti órán rosszul landoltam a matracon, miután családunk egyik női tagja átdobott a válla fölött. Van ez így. 

Mindenki fáradt volt, és ezt anyáék is észre vették. Nem hajthattak minket a végsőkig, mivel az sem nekünk nem tesz jót, sem pedig a Jákékokon való teljesítésünknek. Így hát újra gondolták a dolgokat és adtak a csapatnak három napos pihenőt. Szabadon mehettünk oda, ahova akartunk, nem kellett bent maradni, nem kellett gyakorolni. Ennek az egész család nagyon örült és amint végzett apa a kihírdetéssel, mentek is összepakolni, hogy ezt a pár napot a Vadászok otthonától távol töltsék. Nem tudom ki hova ment, csak azt tudom, hogy én azonnal az irodámba mentem, hogy felkapva a táksámat haza menjek.

Már az ajtót zártam be, amikor valaki hirtelen mellettem termett. 

- Szia ChaeYeon - mosolygott rám HongYun. Őszintén nem tudom néha hova tenni ezt a gyereket. Hetekig nem hallok róla, aztán meg csak úgy felbukkan. Pedig én jól elvoltam nélküle is.

- Szia - biccentettem egyet, miközben mit sem törődve azzal, hogy ő tulajdonképpen hozzám jött, elindultam a folyosón.

- Miujság van veled mostanság? Minden rendben van a karoddal? Láttam az esést - húzta el a száját, és tényleg úgy tűnt, mint akit érdekel és csak azért kérdezi, hogy jó fej legyen, de én rohadtul nem bíztam ebben az ürgében.

- Semmi komoly, majd helyre jön - vontam vállat, de próbáltam kerülni a szemkontaktust vele. Nem akartam szemeibe nézni, mert olyan eszelős és titokzatos tekintete volt, hogy még rám is a frászt hozta. 

- Akkor jó - bólintott egyet. Folyamatosan mellettem sétált, olyan volt, mint egy pincsi kutya, aki kíséri a gazdáját, ahova akarja, csak hogy én kurvára nem akartam, hogy ott legyen - Izgulsz a Játékok miatt? - kérdezgetett tovább.

- Nem izgulok, inkább csak várom - válaszoltam viszonylag normálisan, bár még mindig nem néztem még csak felé sem.

- Igen, nagyon jó buli lesz. Vagy is, megkérdeztem a többieket, ők pedig azt mondták, hogy mindig nagy mészárlás van - javította ki magát gyorsan. Erre már felé kaptam a fejemet, de HongYun csak egy ártatlan mosollyal az arcán pislogott rám. Igen, kétség kívűl született Halott - Na és mit fogsz csinálni a szünetben? Ha szabad kérdeznem - tette hozzá.

- Szerintem pihenek - gondolkodtam el - Te? - vontam fel fél szemöldököm, mert bár kurvára leszartam, hogy merre veri a faszát, mélyen ott motoszkált bennem, hogy jobb tudni, és rajta tartanom a szemem.

- Én valószínűleg kibérlek egy hotelt, és ott fogok lazítani - vont vállat, ami kicsit szaggatottra sikeredett, de betudtam annak, hogy biztosan stresszel.

- Helyes, mindenkinek szüksége van a pihenésre - bólintottam helyeslően - Sikerült már beilleszkedni? - kérdeztem rá.

- Igen, teljes mértékben. Imádok itt lenni, sokkal jobb, mint a Halottaknál - biccentett egyet kedvesen.

- Örülök - erőltettem egy hamis mosolyt az arcomra.

- Ja, én is - értett egyet - Hagylak, menj nyugodtan - lépett egyet hátrébb. Hirtelen nem tudtam mirefel ez a távolságtartás, de egyáltalán nem bántam.

- Majd találkozunk - intettem egyet neki, majd már mentem is, hogy beköszönjek a szüleimnek. 

- Szia - követte példámat, majd hátat fordítva nekem elindult a B szárny felé. 

Nagyot sóhajtva nyugtáztam, hogy végre elment és nem fáraszt tovább a hülyeségeivel. 
Kopogás nélkül rontottam be az irodába, hogy most is hű maradjak jó szokásaimhoz. Ám legnagyobb meglepetésemre a szüleimen kívül bent volt még Jungkook is. Értetlenül pislogva álltam meg, és néztem felválta hármójukra. Kook hátra fordult, amikor beléptem és elmosolyodva rám nézett. 

- Sziasztok - léptem végül beljebb - Nem akarok zavarni, csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, jöttök e haza? - néztem anyura és apura, de közben kurvára irritáló volt, hogy Kook folyamatosan bámult. Tudtam, hogy direkt csinálja, hisz a szüleim nem tudták, hogy mi tulajdonképpen együtt vagyunk. Bár ezt még én sem nagyon fogtam fel.

- Még maradunk egy kicsit, menj nyugodtan, otthon találkozunk - mosolygott rám kedvesen anya.

- Oké - biccentettem egyet, majd óvatosan Kook-ra pillantottam, aki még mindig rajtam legeltette tekintetét. Kezemet a fülemhez emeltem, és hátra tűrtem egy tincset, ezzel óvatosan jelezve neki, hogy majd hívjon. Alig láthatóan bólintott egyet, én pedig tudomásul vettem, hogy megértette a titkos üzenetem. Ez az.

Kimentem az irodából, majd el is indultam, hogy három napig mást se csináljak, csak otthon feküdjek, lustálkodjak és lábatlankodjak. Már alig vártam.

Haza érve azzal a lendülettel be is nyomtam a hangfalakat, és elindítottam rajta az aktuális kedvenc zenéimből összeállított lejátszási listát. Felkötöttem a hajamat egy laza, kócos kontyba, lerúgtam a cipőimet, és a konyhában csináltam magamnak egy egészségtelen szendvicset, amit jóízűen megeszegedtem a kanapén ülve. Nem szabad a nappaliban enni, de mivel egyik szülőm sem volt otthon, így hát nem nagyon érdekelt. 

Vettem egy meleg zuhanyt és egyenesen pizsamába öltöztem, mert lusta voltam annyit mozogni. Iszonyúan el voltam fáradva és csak arra vártam, hogy lefeküdhessek aludni és másnap délig fel se keljek. 
Illetve volt még egy dolog, amire vágytam. De amint rágondoltam, azonnal meg is szólalt a telefonom, amit nem hallottam volna a hangos zenétől, de a kijelzője kivilágosodott. Lehalkítottam a bömbölő muzsikát, majd magamra borítva a takarót, mosolyogva a fülemhez emeltem a telefont.

- Cseles volt ez a jelzés, mázlid, hogy felfogtam - szólt bele Kook szórakozottan, mire elnevettem magam.

- Miért, egyébként nem hívtál volna? - vontam fel fél szemöldököm.

- De, akartalak - vallotta be, mire csak még nagyobb lett a mosoly az arcomon.

- Helyes - bólintottam egyet - Mit fogsz csinálni a szabadnapokban? - kérdeztem.

- Tulajdonképp erről is szerettem volna veled beszélni - váltott át hangja kissé izgatottra - Lehet, hogy szarság, meg totál hülyeség, meg nem is tetszene... - kezdte.

- Jaj már - szakítottm félbe most már kiváncsian - Micsoda? - ültem fel hirtelen.

- Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba, vagy elviszlek vásárolni, vagy... - kezdte sorolni a dolgokat, mire akaratlanul is elnevettem magam - Gondoltam, hogy nem fog tetszeni - motyogta magában, és szinte biztos voltam benne, hogy elvörösödött. Sajnáltam, hogy nem láthatom.

- Nem, szó sincs róla - csóváltam fejem automatikusan - Nagyon aranyos vagy - mosolyodtam el, mert tényleg az volt.

- Akkor most bejön az ötlet, vagy felejtős? - zavarodott össze.

- Bejön - bólintottam egyet, visszatartott vigyorral - Folytatsd.

- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk normális dolgokat. Tudod, mit a normális emberek - tette hozzá.

- Normális akarsz lenni? - kérdeztem tőle fura grimasszal.

- Isten ments - ijedt meg ő is - De kipróbálhatnánk, legalább egy napra. Meg tapasztaljuk, hogy másnak milyen szokványos és unalmas életük van - sóhajtott egyet, mire felnevettem - Vagy akár ki is röhöghetnénk őket - jutott eszébe hirtelen, mire már annyira nevettem, hogy elterültem az ágyon. Ezután Jungkook is elkezdett röhögni, szóval a végére már egymáson vihogtunk, és alig kaptunk levegőt.

Negyed óra múlva, miután mindketten abba tudtuk hagyni és enyhült a nevetőgörcs, sikerült megbeszélni, hogy a három napos szabiból egyet együtt töltünk. Elmegyünk valamelyik plázába, beülünk megnézni egy filmet, eszünk valamit és szét nézünk a boltokban. Nem tudom milyen lesz, hisz egyikünk se jártas ebben. De megegyeztünk, ha nagyon szar lesz, akkor ott hagyjuk a picsába és elmegyünk valamerre, ami "nekünk" való.

___________________

Hi everyone! ^^ ne haragudjatok, hogy ennyire sokáig tartott, hogy új részt hozzak, csak kicsit el vagyok havazva. Még hátra van egy angol emelt érettségi szóbelim és egy töri próba érettségi szóbelim, de ha azt letudtam, egymás után két részt is hozok, csak legyen már vége :'D

Hogy vagytok? Mindenki jól van? Vigyázzatok magatokra!
November 20-án comeback ^^ juhú^^ én már rettentően várom.

Puszilok mindenkit! 💜

~Zsuni~