Most, hogy visszajöttek anyáék, az álvakációról, minden visszaállt a normális kerégvágásba. Rendkívüli gyűlést hívtak össze a közös vacsoránk utáni napon, ahol mindenkit tájékoztattak a dolgokról. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire ki volt akadva a társaság, a legtöbben az életüket féltették, de voltak akik a téma megszállottjaivá váltak és azon nyomban el akartak kezdeni tréningelni, hogy minél több embert nyírhassanak ki. 

Anyáék büszkék voltak rám, amiért sikerült kézben tartanom a melót, amíg ők távol voltak, és azt mondták, hogy többször is rám fogják hagyni az irányítást. Itt egy hangosat nevettem és közöltem velük, hogy eszükbe ne jusson, mert felgyújtom a helyet.

A mai nap azonban elég szarul sikeredett. Kezdve mondjuk ott, hogy mivel a Jungkook-kal való kapcsolatom még nem lett nyílvánosságra hozva, így nem üthettem le minden Kook-hoz közeledő cafkát. Nem, soha nem kedveltem a család női tagjait, valamiért nem jövök ki jól velük, de most, hogy olyat akarnak, ami az enyém, így még jobban tikkelek rájuk. Néha csak úgy oda sétáltam volna és mosolyogva belevertem volna a fejüket az asztalba, hogy egy életre felfogják, hogy Jungkook tiltott préda. Ott van HongYun, jó lesz nekik ő is. 
De ezeket természetesen nem tehettem, legelső sorban azért nem, mert súlyos büntetést kap az, aki ezt valamilyen okból kifolyólag még is csak megkisérli véghez vinni, másodszor pedig mert elég hülyén és indokolatlanul nézett volna ki, hogy ha ezt ténylegesen meg is teszem. 

Így hát eléggé feszülten telt a napom, annak ellenére is, hogy lett volna alkalmam levezetni, ugyanis fegyvergyakorlat volt, de most nem nagyon tudtam rá figyelni.

- Szóval akkor jönnek a Halottak? - ráncolta szemöldökét Kook, amikor az emlegetett látogatás előtt a szobájában voltunk, végre csak ketten. 

- Igen - biccentettem egyet, miközben kinéztem az ablakon. 

- Fasza - sóhajtott.

- Miért? - kérdeztem.

- Azt  hittem, nem látom többet MiRa önelégült pofáját - forgatta szemeit.

- Sajnos fogod. Nagyjából három havonta visszajárnak - magyaráztam.

- Igen, tudom, egy ideig még én is mindig velük voltam - emlékeztetett rá.

- Na hát akkor meg? - értetlenkedtem.

- Kurvára nincs kedvem velük találkozni - kezdett el nyafogni.

- Ez nem akarás kérdése - közöltem vele mosolyogva, mert rohadt vicces volt, ahogy szenvedve levágta magát az ágyra.

- Legalább olyan helyre állítsatok, ahol nem szúr ki - kérlelt.

- Jó - egyeztem bele nevetve, majd tekintetemet ismét a kinti világra vezettem.

- Mi van veled? - kérdezte egy kis idő elteltével.

- Semmi - vontam vállat - Mi lenne? - pislogtam nagyokat.

- Fura vagy - méregetett össze húzott szemekkel.

- Nincs semmi bajom - ráztam meg a fejemet.

- Egész nap ideges vagy - folytatta tovább a találgatást.

- Nem vagyok ideges - csóváltam a fejemet, mert ugyan tényleg nem voltam az, de Kook kezdett az agyamra menni.

- Láttam, amit láttam - mosolyodott el pimaszul.

- Mit láttál? - forgattam szemeimet.

- Minden emberre, aki a közelemben ólálkodott úgy néztél, mint akit nyomban ki akarsz nyírni. Értem én, hogy féltékeny vagy...

- Nem vagyok féltékeny! - vágtam azonnal közbe, mire hangosan felnevetett.

- Persze, hogy nem - bólogatott még mindig vigyoogova.

- Mondom, hogy nem - sóhajtottam egyet.

- Pedig de, szerintem az vagy - szívta tovább a vérem.

- Ezt ösztönnek hívják. Nem tetszik, ha az kell nekik, ami az enyém - közöltem vele egyszerűen, mire Jungkook elismerően biccentett egyet, majd felállt és odajött hozzám. Karját megtámasztotta mellettem a falon, és közelebb lépett hozzám.

- Aha... Szóval ösztön - nyalta meg alsó ajkát mosolyogva, én meg kezdtem zavarban érezni magam.

- Ja... Lehet te is fogod érezni, ha majd engem látsz egy csapat férfival - vetettem oda neki, mire arcáról lehervadt a mosoly, állkapcsa megfeszült, íriszeivel pedig mélyen szemeimbe nézett. Eltoltam magamtól, majd kikerülve őt az ágyra huppantam.

- Most haragszol? - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Nem - vágtam rá.

- Akkor? - tárta szét karjait, miközben leült mellém.

- Semmi - forgattam szemeimet.

- Zavar - folytatta az elkezdett témát, de ezúttal komolyan.

- Nem fogom megszabni, hogy kivel barátkozhatsz és kivel nem, de tudd, hogy kurvára irritálnak azok a csitrik - csóváltam a fejemet, a plafont bámulva, mire Kook halkan felnevetett.

- Lehet, hogy néha ott vannak körölüttem, de velük soha nem fogom ezt csinálni - hajolt felém, majd nemes egyszerűséggel ajkaimra tapadt és eldöntött az ágyon. Oké, ehhez még hozzá kell szoknom, mert egyelőre új az érzés. 
Bal kezével arcomra simított, jobbjával pedig mellettem támaszkodott. Nyaka köré fontam karjaimat, és próbáltam magamhoz minnél közelebb húzni. Csókunkat elmélyítve elfordítottam a fejemet és nyelvemmel is behatolást kértem szájába, amit meg is adott. Érzékszerveink találkozása kellemes érzéssel töltött el, ami végig járta egész testemet. 

Egy idő után meguntam azt, hogy ő van felül, ezért gyorsan fordítottam a helyzeten. Kook-ot látszólag meglepte a csere, de nem zavarta, főleg, mert ágyéka környékén foglaltam helyet. 
Beletúrtam hajába, majd nyakához hajoltam és mohón szívni kezdtem a bőr felületet.
Kook sóhajaiból és apró morgásiból ítélve tetszett neki.

- ChaeYeon - nyögött fel Kook, és megpróbált eltolni magától, de nem érdekelt.

- Csak nyomot hagyok - szakadtam el egy pillanatra, majd már folytattam is bőrének szívását.

Amikorra már szép nagy piros foltok éktelenkedtek Kook nyakán, abbahagytam tevékenységemet és felültem.

Jungkook rámnézett, hitetlenül mosolyogva megcsóválta a fejét, majd rácsapott egyet a fenekemre, amitől ugrottam egyet.

- Hihetetlen vagy - nyomott egy gyors csókot a számra, amitől akaratlanul is elmosolyodtam.

_________

Nem sokkal később már mindannyian a csarnokban voltunk, készen arra, hogy a Halottak megérkezzenek.
Nem kellett sokat várni, ugyanis pár perccel később a bejárat mellett villogni kezdett a piros lámpa, ezzel jelezve; látogatónk érkezett.

A hatalmas ,,kapun" beléptek ők. Az ősi ellenségeink, a Halottak. Élükön MiRa-val, arcán sok-sok sebhellyel, övén egy fegyverrel és egy késsel, fején pedig a levakarhatatlan pszichopata vigyorral.

- Rendes kis kutyák vagytok ti - nézett körbe a helyiségben, majd csettintve egyet, oda intett a kocsiknál ácsorgóknak, hogy pakolják fel az árut.

- Reméljük elégedett leszel - hajtotta meg egy kicsit a fejét anya.

- Hat én is - közölte flegma, lekezelő hangnemben ez a kurva.

Körbenézett, járkált egy kicsit, és tekintete végül megállapodott... Rajtam. A szívem a torkomban dobogott, minden izmom megfeszült, még a lélegzetemet is vissza folytottam. Álltam tekintetét, hisz már máskor is kiszúrt, de... Most másképp csillogott a szeme. Még őrültebb, még elmebetegebb módon fürkészett engem.
Aztán hirtelen elkapta fejét és a szüleimhez fordult.

- Merre van Jungkook? - kérdezte mosolyogva, nekem pedig egy pillantig elfelejtette a szívem, hogy hogyan kell vért juttatni a testembe.

Apa felemelve a kezét felmutatott a fenti folyosóra, ahol a korlát mögött ott állt Kook

- Drágám - csapta össze tenyereit MiRa - Hogy s mint? - vigyorgott - Jól érzed itt magad?

- Ja - felelte cseppet sem kedvesen.

A nő arca egy pillanat alatt eltorzult, és hátrább lépve egy pár lépést egy magabiztos mozdulattal előrántotta a fegyverét és... És lelőtte Kook-ot.
A férfi jó reflexeinek köszönhetően a golyó nem a húsát, csak a golyóálló mellényét találta el, de így is a földre esett.

Apa feltéve a kezét jelezte minden Vadásznak (azaz nekünk), hogy eszünkbe se jusson kibisztosítani a fegyvereinket.

- MiRa - lépett hozzá közelebb apa - Értékeljük a jelenlétedet és a fizettséget is - biccentett a bőröndre, amiben a Halottak által felkínált minimális pénzösszeg lapult - De úgy, ahogy mi sem tesszük, neked sem kellene lelőni ok nélkül az embereinket - nézett rá szigorúan.

MiRa egy pár másodpercig csendben meredt apura, még a szeme is elkezdett tikkelni, majd hirtelen ugrott egyet és odaszökkenve apuhoz, a következőket mondta:

- Jó, ez igaz. De a Játékokon nem fogom hagyni, hogy ti nyerjetek. És miután én lettem az alvilág vezetője, egytől egyig kinyírlak titeket - közölte szárazon, majd sarkon fordulva kiment, beszállt az autóba, és a csatlósaival együtt elhajtottak.

_________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást ^^ remélem tetszett. Ha igen, akkor jelezzétek ezt nekem valamilyen formában.

Legyen csodálatosan szép napotok es kitartást kívánok Mindenkinek ebben a nehéz helyzetben is! 🥰💜

~Zsuni~