Otthon voltam, ahol arra vártam, hogy a szüleim mikor teszik be a lábukat az ajtón. Csináltam vacsit, megterítettem és mindent elő keszítettem. Türelmetlen és ideges voltam, mert fogalmam sem volt róla, hogy miért szerettek volna ennyire közösen vacsorázni, de nem is akartam találgatni, úgy éreztem jobb, amíg nem tudom, és sajnos igazam is volt.

Anyuék nem sokkal azután, hogy kész lettem, meg is érkeztek. Mindketten jól megölelgettek, amit csendben és mosolyogva tűrtam. Segítettem nekik behurcolni a csomagjaikat amiket magukkal vittek a hirtelen felindulásból megszervezett kiruccanásra.

- Minden rendben volt, amíg nem voltunk itthon? - kérdezta apa, miközben az ebédlőben leültünk az asztalhoz.

- Igen, mindent megcsináltam, amire kértetek - biccentettem egyet, de továbbra is rohadt kiváncsi voltam arra, amit valójában mondani akartak - Nektek jó volt a pihenés? - vontam fel szemöldököm, mire a két szülöm sóhajtva összenézett. Na ez nem tetszett.

- Fogjuk rá - túrt anya gondterhelten a hajába.

- Miért? - értetlenkedtem.

- Ez egy elég hosszú történet - köszörülte meg a torkát apu, ahogy az asztalra könyökölt.

- Akkor javaslom kezdjetek bele - doboltam idegesen az aszatlon. 

- Nem lazítani mentünk el - csóválta a fejét anya, én pedig még jobban össze zavarodtam - Ha visszaemlékszel, említettük, hogy jön a városba az alvilág nagyapja - kezdett bele, én pedig bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy rémlik - Szövetségeseket kerestünk és bejártuk az országot. A Farkasok segítségével több embert állítottunk magunk mellé, ezzel biztosítva, hogy nem eshet bajunk sem a találkozón, sem pedig a későbbiekben - vázolta fel a helyzetet anya, de én még továbbra sem értettem.

- Miért esne bármi bajunk is? - tártam szét karjaimat. Nagyon jól tudom, hogy veszélyes életmódot folytatunk, de ha eddig is megtudtuk védeni magunkat, akkor a későbbiekben miért ne tudnánk? 

- Mint azt említettük nagy lesz a tét - vette át apa a szót - Két evente megrendezésre kerül ez az esemény. Eddig még nem vettünk részt rajta, mivel nem kaptunk rá meghívást. Az ország nagy kutyái mérik össze erejüket ebben a pár napban. Olyan, mint az olimpia, csak véres - vont vállat - Arra megy ki a játék, hogy ki lesz az ország vezetője az alvilágban. Mint egy választás. 24 év után ez lesz az első - sóhajtott egy nagyot.

- Miért pont 24 év? - ráztam meg a fejem értetlenül.

- Kim YunHee egy szerződést írt alá 24 éve, amiben megparancsolta minden bandának, hogy ne háborúskodjon egymással. Több-kevesebb sikerrel ezt sikerült is betartani. Nem volt nagy mészárlás, nem volt olyan, amit jelenteni kellett volna neki, ami büntetést vont volna maga után. Mindenki eleget tett a feltételeknek, de mivel ez éven lejár a szerződés, a meghosszabbítása pedig bandaháborúhoz vezetne, muszáj volt ismét bevezetni a Játékokat - mesélte el apu ennek a rendezvénynek a történetét. Nem csoda, hogy még sosem hallottam róla. Még kicsi voltam, amikor megszűnt egy időre.

- Nagyszerű - motyogtam döbbenten.

- Körbe jártuk az országot, felkeresstük a kapcsolatainkat, és egyezséget kötöttünk - folytatta - Mindezek ellenére csak egy bandával sikerült megegyeznünk. A Játékok két hónap múlva esedékes, addig számos találkozót szervezünk, hogy jobban megismerjük egymást és, hogy tudjunk közösen gyakorolni.

- Nem fogunk mindenkit magunkkal vinni, a kicsik és az újak itthon maradnak, csak a legjobb kiképzésben részesülteket és a legjobb képességekkel felruházott tagokat regisztráljuk majd - vette át a szót ismét anya.

- De mit takar ez a rendezvény? Minek kell benevezni és miért több nap? Egyáltalán mit kell csinálni? - kapkodtam a fejem a két szülőm között, mert nagyon sok volt az új és az eddig nem hallott információ.

- Ölni - mondta egyszerűen apa, nekem pedig felszaladt a szemöldököm, nagyjaból úgy a plafonig. Hogy micsoda?

- Egymást? - riadtam meg. Nem, nem okozott gondot egy emberi élet kiontása sem, kivéve ha a családoméról volt szó.

- Minden kategóriában három forduló lesz. A legjobbak mérköznek majd meg egymással, de nem minden banda kerül be...

- Kategóriák... - ismételtem anyu után halkan, inkább csak magamnak.

- Fegyverek, kések segítségével, de olyan is előfordulhat, hogy egyéb eszközök, mint például kézigránát bevetésével. Lesz ökölvívás is, amiben szintén a legerősebb marad talpon, vagy épp a kémiások kedvére a méregkészítés. Három pohárból egyet kell megmérgezni, a másik félnek, pedig ha szerencséje van, túléli, ha nem, akkor elpatkol - vonta meg a vállát apa. 

- De... De mi van ha nem leszünk erősebbek? Ha meghalnak? Ha sokan halnak meg? - néztem rájuk kétségbeesetten, mert kurvára nem tetszett ez az egész.

- Sajnos ez ezzel jár - sóhajtott anya.

- Na és ha én halok meg? - vontam fel fél szemöldököm, afféle ,,na és akkor mi van?" módon.

- Téged nem nevezünk - vágták rá tökéletesen egyszerre.

- Oh, dehogyis nem. Nem fogom végig nézni, ahogy a családomat lemészárolják - csóváltam meg a fejemet automatikusan. 

- ChaeYeon, nem! - szólt rám apa.

- De - szálltam vele vitába - Akkor sem fogom hagyni, hogy nélkülem menjetek - makacsoltam meg magam - Nem egy embert nyírtam már ki...-

- Jól van, értjük - szakított félbe apa, miközben folyamatosan kattogott valamin - Rendben, nem bánom - adta be a derekát. 

- Nem! - vágta rá anya. Ez már el volt döntve, tehát teljesne mindegy mit mondd, már így is úgy is megyek.

- Tudtuk, hogy ennek is eljön majd az ideje - vont vállat apa - Nem tilthatjuk el ettől.

- Már miért ne tehetnénk? Nem fogom végig nézni, ahogy valaki egy másik bandából végez vele.

- Senki nem fog velem végezni - forgattam szemeimet - Majd többet gyakorlok - tártam szát karjaimat.

- Az nem lesz elég. Ez a szerencsén múlik - rázta meg a fejét anyu.

- Meg azért egy kicsit azon is, hogy ki mennyire ügyesen bánik a késsel, nem de? - vontam fel fél szemöldököm, mire anya megrázta a fejét, én pedig ekkor már biztos voltam benne, hogy ő is enged.

- Nem bánom - szűrte ki mérgesen fogai között.

- Nem fogok elpatkolni - mosolyogtam rá, mire apa elnevette magát, de anya szigorú tekintetére azonnal abba is hagyta. 

- Segítsek kicsomagolni? - kérdeztem hirtelen, ezzel témát váltva.

- Nem kell, kincsem - enyhült meg egy kicsit anyu arca, mire bólintottam és az utolsó falatot is a számba téve engedélyt kértem arra, hogy a szobámba mehessek. 

Komolyan mondom, ennél szarabb már nem is lehetne. Játékok? Tényleg? Milyen hatalmas nagy szarság már ez? Csak egy szadista állat élvezi nézni, ahogy sorra peregnek ki az emberek. Nem is értem ebbe mi a jó. Mindenesetre mindent meg kell tennünk, hogy ne mi legyünk az utolsók és hogy minél kevesebb ember haljon meg. Nem indíthatjuk minden kategóriában ugyanazt az egy embert, így sok mindenkinek ki kell majd vennie a részét ebben, ami nagy kockázattal jár. Mindegy, valamit majd csak kitalálunk.

_____________

Hi everyone! ^^ Húúúúhhaa... Pálfordulat. Nagy dolgok következnek itt, annyi biztos 😅
Remélem várjátok már a Játékokat^^

Legyen csuda szép napotok és vigyázzatok magatokra! ^^ 💜

~Zsuni~