•Harmincadik•

- Valóban? Na és akkor mi van az alpakkákkal? - emeltem fel szemöldököm kérdőn, miközben az autóhoz sétáltunk visszafelé, hozzáteszem; összekulcsolt kézzel.
Épp az állatok aranyossági szintjeit vizsgáltuk. Számomra mindegyik cuki volt, szerinte viszont csak a kutyát lehetne "cukinak" nevezni.

- Gubancos a szőrük és úgy néznek ki, mintha folyamatosan le akarnának köpni - rázta meg a fejét enyhe undorral az arcán, mire hangosan elnevettem magam.

- Nem is igaz - ellenkeztem - Édes kis teremtmények. És olyan puhák - tettem hozzá izgatottan.

- Ja, nagyon - forgatta szemeit Kook.

- Szerintem azok - vontam vállat.

- Hiszek neked - hagyta inkább rám.

- Helyes - bólintottam halkan kuncogva. Fingom nincs mi volt olyan vicces, de én jól szórakoztam.

- Többet nem adok neked alkoholt - közölte velem Jungkook, amikor odaértünk a kocsijához és mindketten beszálltunk.

- Most miért? - szontyolodtam el.

- Azért mert körülbelül négy korty bor olyan hatással van rád, mint másra egy fél üveg - magyarázta meg egyszerűen, miközben elindította a kocsit, én pedig hangosan felnevettem, miközben tapsoltam egyet. 

- Erről beszélek - motyogta mosolyogva.

- Nincsen semmi bajom - győzködtem.

- Látom - sóhajtott egyet.

- Mellesleg - váltottam komolyabbra - Köszönöm a mai napot - néztem rá hálásan.

- Még nincs vége - közölte velem egyszerűen én pedig hirtelen nem tudtam mi van.

- Mi? - pislogtam nagyokat nőiesen.

- Még elviszlek valahova - pillantott rám egy másodperc erejéig.

- Hű - bólintottam egyet elismerően, hisz tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent megtesz értem. 

_____________

Kicsit azért meglepődtem amikor visszaértünk a csarnokhoz, mert azt reméltem a mai nap már nem kell ezt a helyet látnom, de ezek szerint nem úszom meg.

- Öhm - gondolkodtam hangosan, amikor kiszálltunk a kocsiból - Miért is vagyunk mi itt? - tettem egy kör körös mozdulatot az ujjammal, ezzel a helyre utalva.

- Majd meglátod - biccentett a fejével a lift felé, ezzel jelezve nekem; induljunk meg.

- Hú, valakit meg kínzunk? - csillant fel hirtelen a szemem.

- Miért van az, hogy minden alkalommal, amikor alkohol kerül a szervezetedbe, te rögtön ölni akarsz? - vonta fel fél szemöldökét lazán rágozva.

- Passz - vontam vállat, majd kezemet Jungkook mancsába simítottam, aki válaszképp rászorított kis kacsómra.

Felértünk a földszintre, Kook pedig megtorpant.

- Oké, most pedig megint bekötöm a szemed - vette elő ismét a már ismerős anyagot a zsebéből.

- Minek? - forgattam szemeimet - Mintha nem tudnám hol vagyunk - mosolyogtam.

- Nem baj - tette is szemeim elé a sálat, majd megkötve azt finoman vállaimra téve kezét megfordított. Egyik kezét ismét derekamra vezette, amitől nyelnem kellett egyet, majd egy kicsit megtolt, ezzel jelezve, hogy induljak el. 

Kezeimet magam elé téve próbáltam nem neki menni a falaknak, ami szerencsére sikerült is, Kook elég jól irányított. 

- Várj  - parancsolta nekem, én pedig szófogadóan megálltam. A férfi kikerülve engem kinyitott valamit, majd nem sokkal később kezeimet megfogva húzni kezdett. Óvatos léptekkel haladtam abba az irányba, amelyikbe ő akarta.

- Leveheted - mondta, majd elengedte kezeimet, én pedig azonnal a kendőért nyúltam.

Hirtelen ismét nem tudtam, hogy hova nézzek először. A gyakorló teremben voltunk, aminek az egyik sarkában egy kis otthonos és jó pofa "kuckó" volt össze dobva. Néhány párna, egy takaró a földön és egy égősor volt rádobva, ami csak mégjobban feldobta az egészet. A gyakorló falra rószaszín lufik voltak felfüggesztve, összesen 12 darab. A padlón pedig fekete és szintén pink légballonok hevertek. A kedvenc színeim a kék mellett.
Kicsit össze voltam zavarodva ezért Jungkook-ra néztem választ várva.

- Nem tudok főzni, maximum egy rántottát tudok összeodbni, meg egy instant tésztát, de mivel az nem olyan romantikus, így rendeltem kaját - sétált oda az asztalhoz, amin ott hevertek a kajás dobozok - Ne kérdezd, hogy hogyan kerültek ide, mert az egy elég bonyolult folyamat volt - nevette el magát kínosan - Mindenesetre remélem, hogy ízleni fog - pillantott rám, majd folytatta a körbevezető túrát. 

- Oda egy kis ilyen... Hát hogy is mondjam...? - nézett a cuki sarokra, mivel nem tudta elmagyarázni - Ott fogunk enni. Mivel nem csináltam kaját úgy voltam vele legalább a hely legyen romantikus - vakarta meg tarkóját zavarában, amin csak még jobban elmosolyodtam - Azok pedig - biccentett a falra - Mindegyikben van egy kis cetli, amire van valami írva. Ki kell lyukasztanod négyet és ami bele van írva, meg fogod kapni - vázolta fel a dolgokat, én pedig még mindig nem jutottam szóhoz.

- M-mármint dolgok, vagy... - kérdeztem volna, ezzel a kis papír darabokra utalva, de Kook félbe szakított.

- Nem, tettek - nézett mélyen szemeimbe egy pimasz mosollyal az arcán. Egy ideig álltam tekintetét, de hamar elkaptam fejemet, mert kezdtem zavarba jönni.

- Éhes vagy? - ragadta meg hirtelen a kajás dobozokat, amiket a sarokba vitt, és egy kis faasztalt oda húzva rá pakolta őket.

- Mint egy farkas - biccentettem. 

Leültem mellé a puha pokrócra, majd az egyik párnát az ölembe véve rákönyököltem.

- Honnan szerezted ezeket? - utaltam a púder színű cuccokra, amik körülöttünk voltak, hisz feltételeztem, nem neki voltak ilyenjei.

- Az legyen az én titkom - tolt elém egy tányér rament, ami még meleg volt. Na hogy ezt hogy csinálta nem tudom, de lehet, hogy kettő van belőle.

- Minden a te titkod - forgattam szemeimet, miközben kezembe vettem az evőpálcikákat és a kanalat.

- Nem kell mindenről tudnod - hajolt oda, hogy adjon egy puszit a fejemre, ami ismét egy görbületet csalt ajkaimra és inkább nem mondtam semmit.

______________

- Milyen tizenkét dolgot írtál fel azokra a lapokra? - pásztáztam a lufikat, mikután már csak a kólámat iszogattam. Jungkook hamarabb befejezte az evést, mint én, és fél kézzel a háta mögött megtámaszkodva figyelte, ahogy falatozom, ami be kell, hogy valljam kicsit idegesített, de nem szóltam neki, hagy élvezze. 

- Túl kiváncsi vagy - nevette el magát hitetlenül.

- Persze, hogy - vontam vállat, miközben ismét számhoz emeltem poharamat.

- Négy dolgot megtudhatsz - közölte.

- Nem lehet inkább öt? - kérleltem.

- Nem - rázta meg a fejét határozottan.

- Na - szomorodtam el.

- Nem - ismételte meg magát.

-Légyszi - hajoltam közelebb hozzá.

- Mondom, hogy nem - mosolyodott el.

Nem? Hm... Lássuk csak, mivel győzhetném meg.

Sóhajtottam egyet, majd lassan ölébe mászva nyaka köré fontam kezeimet. Jungkook felült és automatikusam derekamra vezette tenyereit. Válaszképp hajába túrtam és adtam egy gyors puszit a szájára, ám Jungkook mohón ajkaim után kapott. Nem bántam, inkább viszonoztam puha és finom párnácskái által nyújtott élvezetet. Hamar találkoztak érzékszerveink is, ami csak még több hormont szabadított fel testemben és csak még hevesebben kezdett el dobogni a szívem is. 
Lehunyt szemeim alatt több ezer kis csillag képe ragyogott, melyek fényesebbek voltak, mint valaha.

Jungkook lejjebb vezette balját és belemarkolt fenekembe, én pedig válaszul alsó ajkába haraptam, amitől morgott egyet.

Elszakadtam tőle és füléhez hajoltam. Füle tövéhez egy apró puszit leheltem, aminek útját folytattam is. Puha bőréhez érve egyre több kis gyilkos ébredt fel a gyomromban.
Végig haladtam nyakán, nyálas csókokkal behintve a hibátlan felületet. Kook-nak tetszett, amit csináltam, legalábbis sóhajai erről árulkodtak. 
Az egyik területen gondoltam egyet és erőteljesen szívni kezdtem a bőrét, ami egy morgásra késztette. Egy piros foltot hagytam ott neki, amibe munkám végén bele is haraptam, Jungkook pedig meglepődöttségében nyögött egy aprót.

- Szóval - köszörültem meg torkomat, miután felegyenesedtem - Hányat lyukaszthatok ki? - pislogtam nagyokat mosolyogva.

Jungkook sóhajtott egyet, majd alsó ajkát benyálazva sóhajtott egyet és megforgatva szemeit válaszolt.

- Ötöt - morogta.

- Köszi - nyomtam egy gyors puszit arcára, majd fel is pattantam, hogy kedvenc késeimet magamhoz véve neki is kezdjek a kipukkasztásnak...

_________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Ha tetszett, jelezzétek nekem valamilyen formában. Köszönöm, hogy elolvastátok^^

Legyen fényesen csodás napotok! ☀️💜

~Zsuni~

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top