Snow

Ideges voltam.
-Hogy nézek ki?-fordultam Henry felé.

-Ha azt mondom, hogy szarul akkor hazaszaladsz átöltözni?-vigyorgott rám.

-Seggfej.-csaptam a vállára. Lassan mindenki megérkezett az éves karácsonyi fogadásunkra. A fiúk nem aprózták el: a nemtudomilyen Hotel rohadt drága termében voltunk, mindenből sugárzott az elegancia.

-Nyugi, Snow. Gyönyörű vagy.-suttogta, majd puszit nyomott az arcomra. Láttam a szemében, hogy büszke rám.

-Csodálatos lány vagy, szívből kívánom, hogy végre minden összejöjjön.-mondta komolyan a szemembe nézve.

Henry volt a legjobb barátom. Szinte mindent tudott rólam. Mindenben támogatott, amióta csak ismerem próbál segíteni. Elmondhatatlanul sokat jelent nekem. Egy másik világban, egy másik életben talán többek is lehettünk volna egymásnak. De én én vagyok, és jelenleg egy fiatal tehetséges zenész jelent nekem a világnál is többet.

-Szeretlek, ugye tudod?-boxoltam a vállába, és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

-Tudom, kicsi. Én is szeretlek.-mondta mosolyogva. Elképzelni sem tudtam volna nála jobb barátot. Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szurkol nekem, de be kell vallanom, hogy rettegtem.

-Mi van ha nem jön el?-kérdeztem félve.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan.

-De mi van ha...

-Snow...

-De ha...

-Snow...

-De...

-Kedves Hóvirág, lenne szíves elragadó  tekintetét a bejárati ajtó felé fordítani?

És ott ált. Fekete öltönyben, zakója lazán a vállára dobva, fehér ingje utolsó gombja nem volt begombolva. Szinte sokkos állapotba kerültem. Még mindig, hónapok után is meg tud döbbenteni a szépsége, na meg az a tény is, hogy ez a csoda fiú bizony engem akar.

-Esetleg befejeznéd a nyáladzást és odamennél végre?- tolt arrébb bosszúsan Henry.

-Nem akarok. Hazamegyek.-indultam el a másik irányba.

-Te oszoba nőszemély. Most azonnal odamész, és végre megkapod azt a happy endet amit kurvára megérdemelsz. Gyerünk csajszi!

Ati
Ideges voltam. Ahogy ott álltam a hülye zakómban amit a szekrény ajjából bányásztam ki, már nem voltam benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.

Nem tudtam, hogy mire számítsak. A "van öltönyöd?" sms nem adott elég okot az örömre. Most mi a gyász van?

Ha az lenne a 10 millió forintos kérdés, hogy Snow mit akar, hogy mi játszódik le abban a csodálatos fejében... ha meghalnék se tudnék rá válaszolni.

De csak nem fog kikosarazni 50 ember előtt egy kibaszott karacsonyi buliban!

-Ati!-hirtelen Barni állt meg mellettem, vigyorogva mint a tök.

-Szia, nem láttad...-és akkor észrevettem. Ha lett volna valami víz a számban most tuti kiköptem volna.

Basszameg. Fekete pánt nélküli ruhát viselt, ami földig ért, és úgy nézett ki mint valami meseszép gonosz hercegnő. A sminkje is fekete volt, vörös rúzzsal és a haját egy fekete szalaggal kötötte konytba. Szinte allig kaptam levegőt. Eszméletlenül szép volt.

-Bocs de...- néztem továbbra is Snow irányába, mire Barni nevetve bólintott.

-Hajrá!- remegő lábakkal indultam el felé. Most vagy soha.

Snow
Észrevett. Éppen Barnival beszélgetett, mikor hirtelen rám kapta a tekintetét. Lassan megindultunk egymás felé.
Most vagy soha.

Ati
-Szia, gyönyörűm!-suttogtam mikor végre egymáshoz értünk.

-Szia!-mondta mosolyogva. Kezemet lassan a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.

-Ati, van egy fiam.-mondta komolyan. Mintha egy utolsó esélyt akarna adni a menekülésre. De én kurvára nem megyek sehová.

-Tudom Snow. De nem érdekel.-tapasztottam az ajkamat az ajkára.

Snow
A csók mámorító volt. Szinte teljesen beleszédültem.Beletúrtam Ati hajába, mire felmordult. Hirtelen felforrósodott körülöttünk a levegő.

-Most mi lesz?-suttogtam, mikor pár pillanat múlva szétválltak ajkaink.

-Most? Most felkérlek táncolni.-mosolyodott el Ati, majd megragadta a kezemet és a parkettra vezetett.

-Akkor most mi járunk?-fintorogtam el magam, miközben lassan elkezdtünk a zene ütemére ringatózni.

Idegennek hatott ez a szó. Én nem szoktam "járni" senkivel. Norbin kívül még sosem volt senkim. Nem voltam már kislány. Egy igazi felnőtt kapcsolatot akartam, vele. A járás tiniknek való.

-Szeretlek Snow. Veled akarok lenni. Meg akarlak ismerni. Minden apró dolgot tudni szeretnék rólad. Hogy milyen zenéket hallgatsz, mik a hobbijaid, minek örülsz, min sírod el magad. Hol a kedvenc kávézód, mi a kedvenc másnapos kajád. Veled akarlok lenni, mikor reggel kócosan felébredsz, mikor iskolába viszed a fiadat. Volt időm gondolkozni. Szeretnék az életetek része lenni. A Csongoré is. Hidd el nekem, ha azt mondom, soha nem éreztem még így egy lány iránt sem. Szóval ha ez bele tartozik a járás fogalmába, akkor igen, nagyon szeretném, hogy járjunk.-mondta komolyan. Nem tehetek róla, de a szavai annyira meghatottak, hogy kicsordultak a könnyeim.

-Ne sírj, pöttöm.-ölelt szorosan magához a barátom (!!!). Nem hazudok, ha azt mondom, hogy soha életemben nem voltam még ilyen boldog. Hirtelen úgy éreztem minden a helyére került. Hogy a sok év szenvedés mind csak azért történt velem, hogy most itt lehessek. Belefeledkezve ebbe a pillanatba, Atival. Ha 3 éve valaki azt mondja nekem, hogy ez lehetséges, szimplán beleröhögök a képébe.

-Anyám találkozni akar veled.-mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Szinte azonnal meg is bántam. Egy ilyen megható pillanatban m, ki a frász gondol a házsártos anyjára?

-Nem fogod elhinni, de az enyém is veled.-nevette el magát.

-Szerintem valami baj lehet velünk.-mondtam ki hangosan.-Mikor anyám megtudta, hogy beleszerettem valakibe, majdnem szívrohamot kapott. Ritka jelenség ez nálam.

-Pont ugyanez volt velem is. Jól egymásra találtunk mi?-kacsintott, majd lazán megpörgetett és megint megcsókolt.

Annyi ígéret volt abban a csókban, hogy már egyáltalán nem féltem semmitől.

~
-Anyaaa! Hol a hús?-ordítottam el magam.
Augusztus közepe volt és baromi nagy forróság.

-Viszem már, csak ne vonyíts!-hallottam anyám zsörtölődését, majd pár pillanat múlva megjelent, egy hatalmas tállal a kezében.

-Jézusom, egy egész országot szeretnél megetetni?-hülledeztem.

-Láttad már, Henry mennyit eszik?!-mondjuk ebben van valami. Mióta elkezdett boxolni, annyit eszik mint egy jól kifejlett vaddisznó.

-Jól hallom Gertrúd, hogy sértegetsz?-lépett be az említett egy szál fürdőgatyában, csuronvizesen.

-Soha, kedvesem. De most azonnal menj ki, mert mindent összevizezel!-csapkodott felé egy konyharuhával mérgesen.

-Nagyiii!-Csongor ugyanolyan vizesen robbant be az étkezőbe, mögötte Ati futott egy törölközővel. Szinte allig bírtam visszatartani a nevetésem. Anyám feje lassan kezdett el kékülni, és tudtam, hogy ha még valaki bemászik a házba annak annyi. A tökéletes konyhát nem lehet csak úgy elrondítani, holmi vizes lábnyomokkal!

-A másik nagyi azt monta, hogy kész a zsemle!-állt meg előttünk, fekete hajából mindenfelé vízcseppek hullottak anyám méregdrága parkettájára.

Még mindig megmosolyogtat, hogy Ati anyukáját "másik nagyinak" hívja.

-Csongor!-sipánkodott anyám, miközben Ati elkapta és bebugyolálta a törölközőbe.

-Vidd ki ezt az átkozott köjköt!-mondta szigorúan, de a szemén láttam, hogy mosolyog.

-Igenis!-nyomott egy puszit Ati a számra, majd felkapta a vállára a fiamat és együtt léptek ki a kerti tolóajtón.

-Hol a hús? Éhes vagyok, Snow. Igyekezz már! -Barni nem merte megkockáztatni, hogy belép a házba vizesen, inkább csak az ajtóból dirigált.
Nekem. Amit kurvára nem nézek jó szemmel.

-Tessék Abosi, szolgáld ki magad!-nyomtam a kezébe a tál nyers fasírthúst, mire elhúzta a száját.

-Ezt nem tudom megenni.

-Szívás.

-Ne legyél már ennyire szerencsétlen Barni!-jelent meg mellette Ábel, kikapta a kezéből a tálat, és elindult a grill felé.

Nevetne néztem a srácokat, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy anyám áll mellettem. Sokkal masabb volt nálam, nem tudom kitől örököltem a törpeségemet.

-Nem semmi banda!-mondta elgondolkozva, majd a átadta a sátástálat, és visszament a konyhába.

-Az tuti.-suttogtam, majd kiléptem a tolóajtón.

-Anya gyere, már sül a hús!-integetett Csongor. Ati mellém lépett, kivette a tálat a kezemből, lerakta az asztalra, és hátulról átölelt.

-Mi az, Virág?-suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.Végignéztem a kertten.

Csongor Ati anyukájának az ölében ült és valamit nagyon magyarázott neki. Henry a húsokat forgatta, miközben arra panaszkodott, hogy ő nem házimunkáta van kitalálva, sajog a dereka. Ábel fasírtokat gyártott az asztalnál, közben Henryvel veszekedett, hogy fogja már be. Barni éppen fejest ugrott a medencében. Anyám abban a pillanatban lépett ki az ajtón, és leült Csongorék mellé. A két nő mosolyogva kezdett el beszélgetni, miközben Csongor megkaparintott egy adag színes ceruzát.

-Boldog vagyok.-mondtam ki őszintén, majd hátra fordulva megcsókoltam életem szerelmét.

Mindenkinek jár a Happy End, még az olyan elcseszett embereknek is, mint nekem.