Snow
-Nem anya. Nem. Igen. Nem. Nem. Mondom nem. N.E.M. Mennem kell.-még csak reggel hét óra volt de anyám már az őrületbe kergetett.

Egész éjjel egy reklámfilmet vágtam. Mikor végre befejeztem kaptam egy sms-t, hogy be kell mennem egy  forgatásra mert jön valami influencer és hű meg hú meg wáw.

Kb. annyi kedvem volt hozzá mint levágni a kisujjamat, de hát a munka az munka. 0 alvással, 3 kávéval és egy szál cigivel estem be a szerkesztőségbe, ahonnan fordulhattam is ki mert már megint elfelejtettem, hogy Barni mennyire haragszik ha bent gyújtok rá. Dávid még azelőtt elkezdte rázni a fejét, hogy egyáltalán a gyújtómért nyúlhattam volna.

-Egészséges életmód, Snow.-csentingetett Barni, mire hozzávágtam egy tollat.

-Dugd fel.

-Bájos vagy reggelente.

Még gyorsan felmutattam neki a középső ujjam majd kioldalaztam az irodából.

Régebben egy pöcsfejnek tartottam Barnit, de amióta irodát nyitott és felvett gyakornoknak 3 éve, teljesen megváltozott róla és a srácokról is a véleményem.

És hogy milyen a Nagy trióval dolgozni?
Legtöbbször fárasztó.

Mind a hárman megragadtak a pubertás szinten, de eszméletlen tehetségesek.
Én pedig azóta az egyik reggeli podcastjuk műsorvezetője lettem.

Mikor kiértem az egyik sikátorba ami az épület mellett volt, végre nyugodtan rágyújthattam.
Oldalra sandítva láttam, hogy nem vagyok egyedül.

A srác aki mellettem állt és meredtem bámulta a telefonját egyáltalán nem tűnt ismerősnek.

De rohadt jól nézett ki.

Sötét, kócos, göndör haj, fejpánt. Sárga pufi kabát, fekete csőgatya.
2-3 fejjel biztos magasabb volt nálam, ami mondjuk nem nehéz tekinte hogy magassarkúban is allig vagyok 160 cm.

A nagy bámulásom közepette azt vettem észre, hogy ő is felém pillantgat. Nem rosszallóan, vagy flörtölősen, inkább csak kiváncsian.

-Hát helló.-mosolyogtam rá.

-Szia.-a hangja annyira aranyos volt, hogy azonnal elolvadtam tőle.

-Mi jót csinálsz errefelé?-nézett rám mogyoróbarna szemeivel, amik barátságosan méregettek.

Felmordultam. A cigis incidens el is feledtette velem, hogy valami debil instagram sztár miatt kellett bejönnöm.

A srác kuncogott.

-Egész éjjel vágtam, most meg valami pöcsfej önjelölt "inflüenször" miatt lett elcseszve a reggelem.-mondtam idegbetegen.

Erre a srác olyan széles vigyorra húzta a száját, hogy elővillantak a gödröcskéi.

-Az gáz lehet.-mondta komolynak tűnő hangon, de a szemém láttam, hogy jól szórakozik rajtam.

-Nem elég nekem a golden trió,  még valami nyomorult beképzelt akárki miatt is fájhat a fejem. Már csak azt hiányzik, hogy kitalálják, hogy podcastolnom is kéne vel...

-Ááá Snow hát itt vagy.-nyitotta ki Henry hirtelen az ajtót aminek támaszkodtam, mire majdnem eltaknyoltam. Ez a reggel csodálatos.

-Mit akarsz Kettner?- vicsorogtam és nem túl barátságos pillantással illettem a tőlem minimum 50 cm-vel magasabb barátomat.

-Barni elfelejtette mondani, hogy le kéne tolnod egy podcast adást. Aha látom már ismerkedtek, nagyszerű, fél óra múlva kezdhetünk is.-ismerkedek? Mégis kivel? Aztán leesett.

-Bazdmeg.-bámultam tátott szájjal a srácra. Ő volt a vendég. Az influenszet. Akit az elmúlt 10 percben megállás nélkül szidtam.

-Te vagy a vendég?-húztam el a számat.

-Te vagy Snow?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

Ettől kicsit összezavarodtam. Persze elég híres a rovatom, de nem sokan szoktak rajongani értem.

-Hallgatod a műsoromat?

-Imádom a műsorodat.-mosolygott rám.

-Jó de te ki vagy?-néztem rá totál értetlenül. Nem akartam seggfej lenni, de fogalmam se volt róla.

-Attila.-nyújtotta a kezét.

-Snow.-ráztam meg. Bár gondolom rájött már, de hát illem vagymi.

-Ez a rendes neved?-húzta fel a szemöldökét.

-Nemár, az emberek miért ilyen kíváncsiak? Snow vagyok és kész.-fintorogtam. Senkinek se szeretem elmondani az igazi nevem.

-Hol vagy Hóvirágom?-kurjantotta el magát Barni az emeleti ablakból, én meg éreztem, hogy mindjárt lesül a bőr a képemről.

-Barna, te seggfej!-ordítottam fel.

-Igyekez Snow, 2 perc és kezdődik a forgatás, neked meg az asztalodon van az anyag az interjúhoz.-küldött egy csókot, majd eltűnt a feje az ablakból.

-Szóval Hóvirág.-vigyorgott Attila, és kinyitta előttem az ajtót.

-Jaj fogd már be. Abosi Barni egy halott ember.-morogtam az orrom alatt.

Attila nevetése bezengte az egész folyosót.

Ati
Az ébresztőm hangja annyira váratlanul csendült fel azon a reggelen, hogy kiestem az ágyamból.

Szinte fel sem fogtam, hogy hol vagyok.

-A jó büdös kurva életbe...-káromkodtam, miközben próbáltam feltápászkodni a padlóról.

Mi a gecim van? A szabadnapjaimon álltalában délig alszok, ezért nem értettem, hogy most miért szólalt meg az a szar ilyen istentelenül korán.

Aztán leesett.

-Bazdmeg, bazdmeg a forgatás!-motyogtam majd miután sikeresen bevertem a lábam a székembe, villámgyorsan elkezdtem magamra kapkodni a ruháimat.

Nem nagyon szoktam sehonnan sem elkésni, de ha ilyen szerencsétlen leszek muszáj lesz írnom Henrynek, hogy kezdjünk fél órával később.

Éppen fél lábon ugrálva próbáltam magamra erőltetni a zoknimat, a másik kezemben pedig az iqos-omat próbáltam rádugni a töltőre. Ez a reggel csodálatos.

Miközben kávét főztem és idegbetegen vártam, hogy végre feltöltsön a cigim megszólalt a telefonom.

A nővérem mindig a legjobb időpontokra időzíti a hívásait.

-Igen?-szóltam bele olyan hangon ami simán elment volna egy "dögölj meg"-nek is.

-Szia drága! Csak sok szerencsét akartam kívánni!-csacsogta Friderika.

-Figyi most baromira nem alkalmas, de kösz, hogy gondtál rám cuki vagy...-hadartam és ezzel szépen le is akartam zárni a beszélgetést, de hát ő csak folytatta.

-Remélem nem vagy ideges, tudod Snow meg minden...- majdnem leejtettem a kávét a kezemből.

Snow teljesen kiment a fejemből. Az ő műsora volt az egyetlen amit mindig meghallgattam. Imádtam azt a lányt. A zenei ízlését, a világlátását, az egyedi, kissé bunkó stílusát. Igazából csak miatta fogadtam el a felkérést. Snow műsorában szerepelni felért egy előkarácsonyi ajándékkal.

-Kösz, hogy eszembe juttattad, eddig nem voltam ideges.-mordultam fel, miközben végre rá tudtam gyújtani egy heatsre.

Igenbetegen fújtam ki a füstöt, miközben a nővérem még mindig vonalban volt.

-Ati le fogod őt nyűgözni. Ne stresszelj!-mondta kedvesen.

-Akár igazad is lehetne, de ha nem hagysz készülődni, baszhatom mert elkések.-mikor Fridus letetette a telefont végre el tudtam indulni.

Mikor a stúdióhoz értem éreztem, hogy most nem lesz elég egy iqos, most rendes cigire kell rágyújtanom.

Alig tettem a számba a cigimet egy lányviharzott ki az ajtón, kezében egy doboz piros marlboróval.

Öregem az a csaj!

Rövid, tépett fekete haja volt, ezüst keretes szemüvege és csak fekete ruhákat viselt.
Olyan apró volt, hogy simán elfért volna a zsebemben, pedig magassarkú bokacsizma volt rajta.

Nem tudtam nem bámulni. Gyönyörű volt.

Miközben a szájához emelte a szál cigijét láttam, hogy ő is felém pillantgat.

-Hát helló!-mosolygott rám. A hangja nagyon ismerősen csengett, de olyan zavarban voltam, hogy nem foglalkoztam vele.

-Szia!-éreztem, hogy megremeg a hangom. Chill Ati. Nem szarunk be egy szép lánytól.

-Mi jót csinálsz errefelé?-próbáltam normálisan beszélni, nem úgy mint egy hülyegyerek.

A gyönyörű lány felmordult.
Ettől kuncognom kellett. Nagyon abszurd volt, hogy ez a pöttöm szépség ennyire ideges hangokat ad ki magából.

-Egész éjjel vágtam, most meg valami pöcsfej önjelölt "inflüenször" miatt lett elcseszve a reggelem.- mondta szinte vicsorogva, amitől megint mosolyognom kellett.

Főleg mert tudtam, hogy valószínűleg rólam beszél. De neki ezekszerint fogalma sem volt arról, hogy én ki vagyok. Valószínűleg valami hangmérnök csaj lehetett. Kicsit sajnáltam, hogy miattam baszódott el a reggele. De azért vicces volt.

-Az gáz lehet.-én igazán megpróbáltam együttérzőnek tűnni, de túl cuki volt a morcos feje ahhoz, hogy komolyan vegyem.

-Nem elég nekem a golden trió,  még valami nyomorult beképzelt akárki miatt is fájhat a fejem. Már csak azt hiányzik, hogy kitalálják, hogy podcastolnom is kéne vel...

-Ááá Snow hát itt vagy.- Henry Kenttner halál nyugalommal és egy hatalmas mosollyal az arcán nyitotta ki az ajtót, aminek a lány támaszkodott. Szegény csaj, majdnem akkorát borult, hogy tuti tiszta kék zöld folt lett volna.

Persze, mikor meghallottam, hogy Henry hogy szólítja, minden vér kifutott az arcomból. Ez nem lehet igaz...

-Mit akarsz Kettner?-nem fogok hazudni, ha szemmel lehetne gyilkolni Henry már rég hullazsákban lenne.

-Barni elfelejtette mondani, hogy le kéne tolnod egy podcast adást. Aha látom más ismerkedtek, nagyszerű, fél óra múlva kezdhetünk is.- hiába Snow fenyegető tekintete, Henry még mindig töretlen vigyorral bámult minket, szerintem csak azért, hogy idegesítse.

-Bazdmeg.- A magasság és az ártatlan tekintet igazán megtévesztő lehet. Snow olyan volt mint egy tigris egy édes kiscica testébe zárva. Láttam rajta, hogy rájött. Tudta, hogy én leszek az a csodálatos influenszer akit az elmúlt 10 percben össze vissza szidott.

-Te vagy a vendég?-húzta el a száját.

-Te vagy Snow?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Csak ez a kérdés zakatolt a fejemben már percek óta. Nyilvánvaló volt, de muszáj volt tőle hallanom.

Ettől mintha kicsit összezavarodott volna. Gyönyörű kék szemeivel annyira esetlenül bámult rám, hogy kedvem lett volna megölelgetni. Mintha nem hinné el, hogy van bárki aki hallgatja a podcastjét.

Pedig hahó, én vagyok rá az elő példa. Ha esik, ha fúj, ha vágnom kell, ha buliban vagyok... akármikor meglátom az új adást spottin egyből kattintok is rá.

-Hallgatod a műsoromat?

-Imádom a műsorodat.-mondtam ki köntörfalazás nélkül.

-Jó de te ki vagy?- annyira üdítő néha belebotlani olyan emberekbe akiknek fogalma sincs róla, hogy ki a gyász vagyok. Olyan ez mintha hirtelen megint kapnék levegőt. Nem nehezedik rám a "juujimádlakpaulstreet" súlya. Persze, imádom a nézőimet, nem arról van szó.

Mégis az, hogy ez a lány nem tudja ki vagyok, nagyon nagy megkönnyebbüléssel töltött el.
-Attila.-nyújtottam a kezem.

-Snow.-rázta meg. Ja mintha nem tudnám.

-Ez a rendes neved?-húztam fel a szemöldökömet. Mindig is érdekelt, hogy mi lehet a valódi neve. Elhúzta a száját.

-Nemár, az emberek miért ilyen kíváncsiak? Snow vagyok és kész.-mondta rosszallóan. Már épp azon gondolkoztam, hogy nembaj, majd megkérdezem Henrytől, de szerencsére az információ házhoz jött pár pillanat múlva.

-Hol vagy Hóvirágom?-ordította el magát Barni, majd pár pillanat múlva megjelent a vigyorgó feje a fenti ablakban.

-Barna, te seggfej!- Snow olyan mérgesnek tűnt, hogy abban a pillanatban őszintén sajnáltam minden embert aki valaha keresztbe tett neki. Nem lehet túl kellemes élmény. Nem semmi ez a csaj.

-Igyekez Snow, 2 perc és kezdődik a forgatás, neked meg az asztalodon van az anyag az interjúhoz.-küldött neki egy csókot, majd eltűnt a feje az ablakból.

-Szóval Hóvirág.- mosolyogtam rá. Illett hozzá. Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak. Én meg egy nyálas geci vagyok.

-Jaj fogd már be. Abosi Barni egy halott ember.-motyogta és látszott , hogy Barni ezért kurva nagyot fog kapni.

Nem tehettem róla, de ezen muszáj volt felnevetnem.

Eddig is kedveltem Snowt, mint műsorvezetőt, de ezek után elég nehéz lesz rá úgy gondolnom mint a jófej csajra a mikrofon mögött.
Már az első pillanattól kezdve különlegesnek tűnt, és szinte bármit megtettem volna, hogy jobban megismerjem.