Felix terhességének nyolcadik hónapjára úgy döntött, hogy megszervez egy tipikus "Baby Showert".

Több családját, barátját meghívta, szendvicseket készített, és remélte, hogy minden rendben lesz. Soha nem volt még, nemhogy nem szervezett egyet, de a tőle telhető legjobbat megtette. Röviden szólva minden jól alakult. Látta néhány barátját és az egyik rokonát, több ajándékot kapott magának és babájának, sőt Buddhának érezte magát mindentől, ami a hasát érintette.

A kimerült omega szerencséjére az esemény véget ért, és végre ki tudott pihenni a reflektorfényből. A nap végén a párnak fel kellett szednie a "buli" maradványait. Changbin a konyhában szorgoskodott, és valami könnyű vacsorát készített, míg Felix az ajándékokkal volt elfoglalva, amelyeket hoztak neki.

Changbin kijött a konyhából, mindkét kezében egy csészével. Kávét neki , teát Felixnek. Megállt, amikor látta, hogy Felix gondosan figyel valami olyan apróságot, hogy az elfért a kezében.

–Mi van ott? -kérdezte, és közelebb ment hozzá. Kezében egy apró szövetcipő volt.  Világos rózsaszínűek voltak, közepén egy kis masnival. Felix tágra nyílt szemekkel nézte őket, mintha most látna először ilyesmit. 

–Nem hiszem el, hogy valami ilyen kicsi! -emelte fel a cipőt, hogy Changbin jobban lássa. Mosolya olyan szélesre tárult, amennyire csak tudott, szeme félholdká változott, és édesen nevetett. Changbin érezte, hogy szíve elolvad az édességtől. 

Közeledett az omegához, finoman megfogta az állánál, és tiszta csókot hagyott az ajkán. Visszamosolygott, leereszkedett, amíg az arca egy szintre nem került Felix hasával, és gyengéden megcsókolta a hasát, csiklandozva. –Szeretlek -suttogta. –És téged is!