–Biztos vagy ebben, Bin? 

–Nagyon biztos!

–Akkor menj először te!

–Persze, hogy nem, az omega először!

–Oh, kérlek, ragaszkodom hozzá!

–Én is ragaszkodom hozzá. Menj, édesem. 

–Mi ez a botrány? Lépjetek be egyszerre!  -az alfa és az omega is összerándult Mr. Seo parancsoló hangjának hallatán. 

Mindketten átléptek a kapun, amitől annyira féltek átmenni, és bementek a házba, ahol szüleik nyugodtan várták őket, összegyűlve a Lee házban.

A szobában enyhe nyüzsgés volt, furcsán hangulatos. Mrs. Lee, a fáradt szemű, barátságos mosolyú béta Mrs. Seo-val beszélgetett, aki kora ellenére elegáns viselkedésű omega.

Mr. Lee, egy másik béta, figyelmesen hallgatott, miközben időnként megjegyzéseket tett. Mindkét család jól érezte magát együtt, hiszen régóta barátok voltak.

–Khm... -Changbin megköszörülte a torkát, amitől minden szem ráakadt. –Biztosan kíváncsiak vagytok miért vagyunk itt...

–A lényeget, Changbin -mondta türelmetlenül az anyja. 

–Én... -Felix hangja tele volt bizonytalansággal. Changbin titokban megfogta a kezét, és bátorította a folytatásra. –Terhes vagyok Changbintól! -volt egy pillanat, amikor mindkét család arcán a meglepetés volt az egyetlen, amit megkülönböztetni lehetett. Felix és Changbin a legrosszabbtól tartottak.  –

–Fiam -szólalt meg az apja szigorú hangon. Ettől az öreg, ősz hajú alfatól még mindig megborzongott. –Gratulálunk!

–M..mi? -Changbin mindent elvárt az apjától, kivéve a gratulációt.

–Apa leszel és ezt ünnepelni kell! 

–Szülők lesznek! -javította ki Mrs. Lee.  –Bár szerintem még egy kicsit fiatalok. 

–Nyugi, Jae, már mindketten felnőttek! -a béta megsimogatta férje vállát. –Most huszonnégy évesek, most már lehetnek felelősségeik.

–Nem haragszotok? Vagy csalódottak vagytok?  -Felixnek  könnyek szöktek a szemébe.

–Egyáltalán nem -felelte Seo úr, aki megfogta fia vállát, és odasúgott neki. –Ha őszinte vagyok, anyukádat teherbe ejtettem, amikor olyan idős voltam mint te! -a következő néhány percben a szülők gratuláltak, és tanácsokat adtak a párnak, milyen lenne egy kisbaba. Végül Felix édesanyja meghívta mindannyiukat, hogy egyenek, amit órákkal azelőtt elkészített. Mindenki tudta, hogy finomat főzött, ezért nem utasították el. Az asztalnál ültek, és egy családként élvezték Mrs. Lee remek vacsoráját.

És bizonyos értelemben azok is voltak.