Sajnos messze attól, aminek látszik, nem volt minden rózsás a terhessége alatt.  Mindig voltak bizonyos "apróságok", amelyek emlékeztették rá, milyen nehéz egy babát magadban tartani.

Először például ott voltak a vágyak. Van, aki szerint egy kismama minden táplálkozási vágya nem teljesülhet, mások szerint ez nem számít.  Mindenesetre ez nem akadályozta meg őket.  –Binnie! Changbinnie!  -nyafogott Felix –Adj fagyit!

–Felix, éjfél van! -morogta oda neki.

–De hyuung...!  -duzzogott.

–Aish, jó. Megnézem, van-e a hűtőben! -mondta legyőzve. Felix hálásan megcsókolta az arcát.

–Te vagy a legjobb!

Aztán ott voltak a kellemetlenségek: szédülés, hányás, fájdalom és így tovább.  Changbin egész éjszakákat töltött Felixel, amikor hajnalban arra ébredt, hogy a WC-ben hányt.  –Most, most engedd ki -mondta az alfa, és megveregette a hátát.

–Azt hiszem, jól vagyok -amint felemelte az arcát, Felix ismét hányingert érzett, és ismét hányt.

–Nyugodj meg, drágám! -mondta az alfa alig megdöbbenve. –Itt vagyok, ne aggódj. -az alfa minden tőle telhetőt próbált megnyugtatni az illatával, míg végül Felix kidugta a fejét a wcből, és fáradtan elmosolyodott, egyértelművé téve, hogy máris jobban érzi magát.

Az omega azzal a szándékkal közeledett felé, hogy megcsókolja, de Changbin kissé eltúlzott mozdulattal megállította.  –Eh, nagyon szeretlek, de mosd ki a szád. -Felix csak nevetett.

De nem volt minden rossz. Néhány dolog szórakoztató volt, például nevet választottak a gyerekeiknek. –Hmm... Jennie, mindig is kedves névnek tűnt számomra -mondta Felix. –De Yeji is nagyon jól hangzik! -duzzogta. 

–Igen, úgy fogják hívni, hogy Egyes és Kettő, a probléma megoldva – morogta az alfa álmosan.

–Binnie! -nyöszörgött.

–Komoly vagyok! -mormolta

–Ezek a babáink nevei! -nézett rá Felix karba tett kézzel.

–És nem tudnak várni holnapig?

–Nem! A babaszobát is meg kell csinálni! -hamarosan Changbin régi stúdiója színes szobává vált, tele játékokkal és rajzfilmekkel. Kifestették, díszítették és végül szép lett. Felix enyhén ringatta a bölcsőt, mosolygott, és elképzelte, hogy ott vannak a kölykök.

Hirtelen más fájdalmat érzett, mint a többiek, és szemei ​​elkerekedtek a meglepetéstől. –Changbin! Gyere ide! 

–Mi történt?! -kérdezte idegesen az alfa. 

–Érintsd meg! -erősen megfogta a kezét, és a hasára tette. Teljes csendben vártak néhány másodpercet, Changbin még mindig nem értette Felix érzelmeinek okát, mígnem egy könnyű ütést érzett a keze közelében, valamint egy enyhe morgást az omega felől.  Ők voltak, a babáik rúgásai.

–Ez...

–Gyönyörű, tudom. -végül is Felix terhessége mindennel és "apró részleteivel" együtt is valami csodálatos volt.