Changbin kórházban van, vár. Szüntelen „tick tock” hangot hall, de nem lát órát.  Inkább a fejéből fakadt. Környezete fehér, és észreveszi, hogy nyílik egy ajtó, feléje néz, kijön néhány fehér köpenyes ember, de arcot nem ismer fel. –És Lixie? Hogy van? Hogy vannak a babáim?  -tette fel a csomó kérdést. Senki nem válaszol neki. Egy hordágy is kijön az ajtón, és Changbin odarohan, felismerve az omega testét.

Látja: szeme csukva van, arca nyugodt kifejezést mutat. Ettől egy kicsit ellazul, míg fel nem fedezi a karjában a takaróköteget. –Lixie? -mondja.

Szeretne közelebb menni, hogy jobban lásson, de a fehér köpenyesek megakadályozzák. Az orvosok durván lökdösik, mintha bántani akarnák.  Mögöttük látja, ahogy egy nővér fedi a hordágyon a testet fehér takaróval, szemei ​​megtelnek pániktól, és ugyanazzal az ellenállással próbálja eltolni az orvosokat, mint ők. Két másik ember elkezdi cipelni a hordágyat, és Changbin alig bírja magát tartani.

–Nem!  Nem !  Nem !  Nem !  Nem !  Lixie!  Nem, Felix!  -addig sikoltozik, amíg meg nem ég a torka, és érzi, hogy elfogy a hangja.

Liternyi könnycsepp hullik ki a szeméből, amelyek úgy tűnik, elönthetik a szobát. Mielőtt ez megtörténne, a dolgok kezdenek eltűnni: sem az orvosok, sem a párja nincsenek ott, és a falak fehérje sötétedni kezd.

De Changbin ezt szinte észre sem veszi, valami ég benne, és ettől még egyszer felsikolt. Engedd el a szívszorító nyögéseket, mint egy haldokló farkasé, vagy a fájdalomtól szenvedő lélek jajveszékeléseit. Ez aligha hangzik emberinek. Hamarosan utoléri a sötétség, és egy pillanat alatt eltűnik. 

–FELIX! -Changbin majdnem talpra ugrott. A szíve őrülten kalapált, a mellkasa pedig szabálytalan ritmusban emelkedett és süllyedt. Megérintette az arcát, és megállapította, hogy az nedves, valószínűleg a sírástól.

belégzés, kilégzés

Megpróbálta elhitetni magával, hogy mindez csak egy rossz álom volt. A rettegéstől megfordult, és Felix békésen aludt, akárcsak álmában. Végre megnyugodott, amikor megérezte az omega édes illatát, valami ironikusat, hiszen szinte mindig fordítva volt.

–Hmm... Bin... -mormolta Felix rekedten, és csak az egyik szemét nyitotta ki. –Mi a baj?

–Semmi, jól vagyok. -miután lefeküdt Changbin, hozzábújt, és Felix vállára hajtotta a fejét, miközben a pocakját kezdte el simogatni. – Bocsánat, felébresztettelek, aludj vissza! -Felix egy kicsit kinyújtotta a nyakát, és röviden megcsókolta az alfa ajkát.

–Jó éjt!

–Jó éjt, szeretlek. 

–Én is szeretlek. -lehunyta a szemét, mert tudta, hogy mindez csak egy rossz álom volt.