"Mit kéne el mondanunk? " kérdezi Harry.
"Tudjátok ti azt." állok arébb a futó padtól.
"Nem tudjuk. " rázzák a fejüket.
"A nagy szar nem tudjátok! " emelem fel a hangom. "De, ha nem tudnátok akkor én egy papírról beszélek ami, az enyém, és neketek ahozz semmi közötök! " indulok meg feléjûk, míg ôk rémült arcal elkezdenek hátrálni.
"M-mi nem tudjuk hol van. " szólalnak meg félôs hangon.
"Tényleg akkor tegnap este miért volt ott, most meg miért nincs ott? " üvôltök.
"Mi tényleg nem tudjuk Elisha." rakta fel a kezét maga elé Louis.
"Tudjátok mit? " állok meg hirtelen. " Ha meg is találtátok azt a papírt,csak az okokat találtátok rajta. Semmi mást. " rántom meg a vállam. "Csak mondjátok el, nem csinálok semmit." mondom nekik teljes nyugodtsággal. Ôk össze néztek, majd rám, és Liam volt aki meg szólalt.
"Bocsás meg Elisha de tényleg, nem akartuk.. " nem is tudta folytatni, mert durranást hallottam fentrôl. Ez most màr, tényleg fegyver volt nem, tányérok csattanása. Ez már éles helyzet.
"Ez mi volt? " kérdezi Harry, síros hangon, a többiek sem néztek ki más képpen.
"Nyugodjatok, le nem lesz bajotok." mondom nyugodtan. "Lent maradtok. " parancsolom meg, majd el indulok fel. De fegyver nincs nálam. Nem lesz szép esemény, az egyszer biztos. A lépcsôn halkan, és gyorsan mentem fel. A nappaliban egy árva lélek sem volt, de a konyhában sem. Ezért meg álltam és hallgatozni kezdtem. Az emeletrôl hangok, zörgések szûrödtek le. El indultam a lépcsô felé, majd fel futottam halkan. A folyóson körül néztem, de nem láttam, senkit. El indultam, a szobámba, s halkan be nyitottam. Ott állt három fickó fekete ruhába. A szekrényemnél kutattak.
"Segíthetek valamiben? " dölök az ajtó fél fának. Hiretelen mindegyik reflexszerûen fordult felém, s a fegyvert rám tartották.
"Nyugodjanak meg! " tartom fel mind a kettô kezemet. Nyugodt vagyok
Teljesen nyugodt. Nem félek semmitôl. Már nagyon, nagyon sokszor mentem ilyen helyzeteken keresztûl. Tudom kezelni.
"Ki maga? " szólal meg az egyik.
"Egy ember vagyok. " mondom komolyan. "Vagy ufónak nézek ki netán " nézek végig magamon.
"Maradjon ott ahol van! " szól a másik.
"Nyugodjanak meg, nincs nálam semmi. " mondom unottan, s fel rakom mind a kettô kezemet, hogy làssák tényleg nincs nálam semmi. Kezd unalmas lenni a helyzet. Az eggyik bólint, majd a màsik kettô ide jön, s el kezdenek végig tapogatni. Ezek tényleg ekkora hülyek?
"Mi ez biólógia óra, ahol fel fedezzük az emberi testet? " forgatom a szemem
"Kérem maradjon csendben! " szólal meg aki ide küldte, hozzám a két fickót, hogy fedezzenek fel.
"60 évesen nézek ki, hogy magázol? Faszfej. " suttogóm az utolsó szót. De meg hallotta.
"Kis lány ha élni akarsz, be fogod a sádat." probál be fenyítení.
"Szerintem, ez fordítva is igaz. " kacsintok.
"Kötekedsz? Nem hiszel nekem? " fogja rám a fegyvert.
"Ezt egy árva szóval sem mondtam. " rántom, meg a vállam, majd folytatom. "Vagy netán téged nem tanítottak meg az iskolába értelmezni a mondatot? " nézel rá pimaszul.
"Utóljára figyelmeztetlek. " szól durvábban. Àucs ez most a lelkemig hatolt.
"Az elôbb is ezt mondtad. " nevetek az arcába. A két fickó ebben a pillanatban lefogott és bólintottak. Ez most komoly?
"Én szóltam. " szólalt meg a fickó majd meg húzta a ravaszt, s el dördült a fegyver. Hirtelen az egész életem le pergett elôttem, s cselekedni kezdtem. A jobb oldalamon álló fickót, magam felé rántottam, így ôt találta el a golyó. Ott helyben össze esett és újra lött a fickó, de most a másik férfit rántottam magam elé, s így ki tudtam szaladni. Be szaladtam a fürdöbe, kinyitottam a rejtek helyet, amit még senki sem látott. A törölközô mögötti részben van. Kinyitottam, de egy fegyver sem volt ott. El kezdett gyorsan verni a szívem, és szédûlni kezdtem. Ki futottam, de a fickó ott állt.
"Csak nem ezeket keresed? " mutatja fel a négy fegyvert. Mi? Az hogy? "Mindent tudok. " fogja rám a fegyvert.
"Tegye le a fegyvert! " üvölt valaki a férfi mögött. Ne! Nee! A férfi háta mögött álltak. Ott álltak. Fegyverrel a kezükbe. A férfi hátra fordult a fegyvert le engedte a földre, majd meglepôdôtten rakta fel mind a kettô kezét.
"Niall? Harry? Louis? Liam? " kérdezi a fiúkat eléggé meg lepödôtt hangon.
"Jame! " mondták komoly hangon. Mi lett ezekkel?
"Mit kerestek itt? Miért rám fogjátok a fegyvert? " kérdezte. Édes a bosszú Jame.
"Van oka! " rántja meg Niall a vállát.
"Még is micsoda? " kérdezi. Mi ez itt ki vallatás?
"Két éve tüntûnk el. Ha annyira meg akartatok minket találni, már sikerûlt volna. " mondja ki akadva Harry. A többiek eggyüt értôen bólogattak.
"Szóval ennek a banyának az oldalán álltok?" mutat felém.
"Okosan a száddal hapsikám! " szólok oda durván.
"Igen. Ennek a banyának az oldalán àllunk, mert ô be fogadott, még ha egy nyálas és beképzelt fiúknak néz minket! " szólal meg Liam. Le fagytam. Halloták?
"É-én nem úgy gondoltam! " jövök zavarba.
"Majd meg beszéljük! " bólintanak. De folytatják. "Szóval Jame mindent köszönünk, de mindenrôl tudunk. A szüleinket terrorba tartodtad. És ezért most meg kell fizetned. " majd a fegyerüket rà írányították, s a fegyverek el sûltek, a férfi össze esett, én meg le fagyva álltam ott, és egy kukkott sem mertem szólni.