"Ez a hely már nem biztonságos el kell innen vinnünk a fiúkat."
"Jó de hova?"
"Hát...igazából a nagy főnök a te házadra gondolt!"
"Hogy tessék?" Viszem fel a hangsúlyt.
"Ott biztonságos! Bármikor ott vagy velük! És nem is tudnak hozzád be törni,és a fiúk sem tudnak meg szökni!"
"Nem eggyezek bele!" Jelentem ki egyszerűen. A fiúk "szobája" felé közeledtünk,és így szerintem mindent hallotak.
"El te is tudod,hogy nem szereti a nagy főnök ha nem-et mondanak neki. Kérlek. Én kapok ha te nem eggyezel bele." Néz rám könyörgöen. Hallottakból tudom csak,hogy ha valaki nem-et mond a nagy főnöknek nem lesz valami fényes élete. És John azt érdemel.
"El. Kérlek!" Néz rám.
"Jó benne vagyok." Nézek rá. "De csak egy feltétellel." Állok meg.
"És mi az?"
"Hogy én döntöm el,hogy ki merre alszik,meg a többi!"
"Ez már a te döntésed!" Tette fel a kezét.
"Oké!" Bólintok. Az ajtót ki nyitottuk ahol,a fiúk ácsorogtak.
"Hátrébb két lépéssel fiúk! " szól oda John. A fiúk két lépéssel hátrébb mentek. Azt hiszem jól ismerik John-t. Tudják,hogy mire képes.
"Szóval! " kezd bele. "Most nem akarom úgy kezdeni mint múltkor! " Emeli fel a fegyverét. Mindent értek.
" Ő itt Elisha. Nála fogtok lakni. Ő sem fog azon gondolkodni,ha olyat csináltok,hogy meg öl-e titeket. Lányból van,de nem olyan mint a többi. " Néz felém,mire én csak bólintok. Az összes fiú felém nézett amolyan ""Ez komoly? Egy lány"" fejjel.
"Akkor most légyszíves szedjétek össze magatokat és induljunk." Nézek rájuk a reakciójukat figyelmen kivűl hagyva.
"John kisérd ki légyszíves őket ide állok a kocsimmal." Ő csak bólintott jó,majd amit láttam ,hogy fegyverrel a kezébe állította a fiúkat eggyes sorba. Kint a kocsival be álltam közvetlen az ajtó elé így a fiúk gyorsan be tudtak szállni.
"Ez a legújabb BMW 7-es?" Ámultak a fiúk.
"Igen. John te mivel vagy?" Fordulok oda az ajtóhoz ahol állt,a fiúk kérdését nagyrészben figyelmen kivűl hagyva.
"Kocsival. Csak kicsit távolabb. Menjetek csak. Nagyon vigyázz mindenre. " zárta be az ajtót majd indult el a kocsijához. Gyorsan be szálltam a kocsimba,ahol a fiúk ültek csendben. Egy göndör hajú ült mellettem,aki rám se mert nézni.
"Attól,hogy ilyenekre vagyok képes lehet beszélgetni. Nem kell félni. Csak tudjátok hol a határ. " Mosolygok rájuk,hogy lássák van jó oldalam. Be indítottam a kocsit evvel el indult halkan a zene is. Az út csendben telt így csak a halk zene szólt. Otthon én száltam ki előbb, így gyorsan ki tudtam nyitni a kaput ahol a fiúkat be tudom sietettni. Az ajtót is gyorsan ki nyitottam. Ami be telt egy kis időbe. Kódok, kulcsal ki nyitni. Biztonsági rendszer. Vissza futottam a srácokhoz be terelve őket. A kocsit be zártam majd a fiúk után mentem. Az ajtót be csuktam és amikor meg fordultam, a srácok ott álltak megszeppenve. Ez aranyos.
"Gyertek enni!" Szóltam oda majd magam után hívtam őket a konyhába. A spagettiből mindenkinek szedtem egy normál adaggal. A fiúk le ûltek az asztalhoz és így mindenki elé tudtam rakni. Italt is raktam eléjük és ők udvariasan meg köszönték.
Le űltem az asztal végébe így mindenkit be láttam.
"Szóval most hogy itt vagyunk 5-en nyugodtan." Kezdek bele majd minden szem rám szegeződött. "Be mutatkoznátok?" Mosolygok rájuk biztatás képpen. Kezdetét vette hát egy újabb élet, folytatva.