"Te voltál ott!" Pattanok fel és mutatok Niall-re.
"Hol?" néz rám. A fiúk is értetlenül néztek rám.
"Pàr éve." hadonászok össze vissza a kezemmel. Majd meg álltam és rà néztem. "Te csaptál rà a fenekemre!" magyarázok de még mindig nem esett le neki."Ahjj tudod pàr éve a buszon." ekkor az összes fiú jujjogni kezdett.
"Niall màr akkor be jött a csaj mi?" röhögtek. Azonban nem jutottam túl ezen az egy mondaton.
"Vàrj,vàrj,vàrj!" teszem fel a mutató ujjamat. "Mi az,hogy màr AKKOR?" emelem ki,azt az egy szócskàt.
"Hàt tudod...mikor,vagyis,érted." hebegtek,habogtak össze vissza. Nem tudtam,hova rakni ezt a dolgot,de nem is izgatott annyira.
"És ez most miért fontos?" nézett rám.
"Hàt csak mondtam." rántottam meg a vállamat,majd be indultam. Fàradt vagyok. Aludni akarok. Fel mentem a szobámba,s el mentem fürdeni. Utàna fel húztam a pizsomàmat,ami egy rövid gatya és egy hosszú póló volt. Semmi extra. Be feküdtem az àgyba, és probàltam el aludni,de nem ment. Az agyam nem akarja el felejteni azt az egy mondatot. Ott motoszkált a fejemben. Közben nem is érdekel. Vagy még is? Nem. Biztos,hogy nem. Nem akarok semmi ilyenre gondolni. Nem érdekel. Ezekkel a gondolatokkal valamilyen módon sikerült el aludnom. Éjfélkor eléggé rosszul éreztem magam, mikor fel keltem. Szédültem,vert a víz, görcsölt a hasam,és hányingerem volt. Fel ültem szépen lassan. De egyből ki is ugrottam az ágyamból,s futottam a WC-hez. Ami este be ment vissza is jött. Kicsaptam,az ajtót és rohantam,hogy minél előbb ki tudjam adni magamból. Miután mindent ki adtam magamból,kiöblítettem a számat. És szépen lassan vissza kullogtam az ágyamhoz. Ezekből meg állapítottam,hogy el kaptam valamilyen vírust. Most annyira örülök,hogy rajtam kívül nincs boldogabb ember jelen pillanatban. Amikor le feküdtem az ágyamra szédülni kezdtem. Elképzelhetetlen amit, most érzek. Miért? Miért? Nem akarok beteg lenni. A fiúk is itt vannak. Nem mutathatom,hogy gyenge vagyok,mert akkor meg sajnálnak. Erősnek kell lennem.
Vízre van szükségem. Az ágyból ki keltem,kicsit un-instabil voltam,de meg tudtam állni...kapaszkodással. Ez így nem lesz jó. Észre fogják venni,hogy nincs minden rendben. Eszembe jutott,hogy bent a fürdőmben is van egy pohár,így oda mentem. Vizet töltöttem magamnak,így meg tudtam az inni. Vissza battyogtam az ágyamhoz,és le feküdtem. Az álom hamar el nyomott,s így nem kellett küzdenem.

*/Reggel/*
Fáradtan,és nem jól keltem fel. Az éjjel folyamán még körülbelül 3x voltam hányni. Az ajtómat be zártam,hogy a fiúk ne tudjanak be jönni. Pizsamában,indultam meg a földszint felé. Un-instabil volt,így meg álltam.Azonban hamar rá jöttem,hogy nem szabadott volna ki kelnem az ágyból.El sötétedett minden, az erőm el hagyott,s már csak arra emlékszek,hogy gurulok le a lépcsőn.

Hangokat,klóros szagot éreztem,de ezt egyből el is felejtettem, mikor meg éreztem hogy majd szét hasad a fejem.A lábam,nem tudom mozgatni, mert az is nagyon fáj, a kezemről,meg más végtagomról ne is beszéljünk. A szemeimet próbáltam ki nyitni, de mintha ólom lenne rajta, nem tudtam ki nyitni. Hallgatózni kezdtem, és hát tudtam meg pár információt.

"Ti mit csináltatok amikor rosszul lett Eli?"

"Mi lent ültünk a konyhába és reggeliztünk. És csak annyit hallottunk, hogy gurul le valami és huppan egyet."

"Annyira remélem, hogy túl éli."

"Elisha nagyon erős! Nem lesz semmi baja."

"Remélem. Nagyon remélem."

Amikor ezeket a mondatokat, hallottam, nagyon jól estek. A szívem dobogása egy kicsit fel is gyorsult, és ezt a gép is mutatta. Ó ne.

"Mindent hallott, úgy gondolom." szólat meg Liam. Mindenki el kezdett nevetni.

"Akkor nem most kéne ki beszélni." szólalt meg Harry. És itt is mindenki el kezdett nevetni.

Egy kis idő után,megint próbáltam kinyitni a szememet, és sikerrel is jártam. A falak fehérek voltak,és egyedül voltam bent a szobában. Fél óra után,már nem egyedül voltam, hanem egy orvossal,és egy nővérrel,aki segített mindenben.
"Jó napot kívánok kisasszony! Hogy tetszik lenni? Én Elis Obson vagyok,az orvosa!" mutatkozott be.
"Nem vagyok a legfényesebben! De túl élem." mosolygok rá,majd ülök fel.
"Egy pár vizsgálatot el kell végeznünk,mert ez nem kicsi esés volt!" mosolyog majd kimegy a kórteremből. A nővér nagyon barátságos volt, így el tudtam vele beszélgetni. Kiderült,hogy elég sokat hallott rólam,mivel ez egy magán kórház a maffia csoportnak. Van egy kislánya és egy kisfia. És ez a kórház olyan,mint egy normális rendes csak itt nem hétköznapi emberek vannak. Aznap a fiúk is még bent voltak és nagyon aranyosan viselkedtek,hoztak nekem még virágot is. Ez számomra még furcsa volt hisz,nem szoktam meg az ilyesmi gesztusokat. De el kell fogadnom,hogy egyszer nekem is lesz családom,és akkor már felkészültnek kell lennem. Ez az élet rendje. Az én életem.