A fiúkkal együtt sütni, nem unalmas dolog. Mindig valami baromságot ki találtak, amiken jót nevettem. A süti 4 óra alatt készûlt el, ami igazából 2 óra az el készülési idô, de úgy gondolom, finom lett ahoz képest, hogy ôk nem tudnak sütni. Niall állandóan el bambult rajtam, ami kicsit kezdett már idegesíteni. De úgy alapjàraton jó volt velük sütni. Miután kész lettünk , a fiúk ki akartak menni az udvarra. Nem voltam ellébe, csak hát majdnem le szakadt az ég.
"Gyere ki Elisha! Nem fogsz el olvadni egy kis esôtôl, ha véletlenül el kezdene esni. " kérleltek a fiúk. Végülis igazuk volt. Nem fogok el olvadni. Bizonytalanul, de bólintottam, s el indultam. A fiúk csak éjenezve el is indultak, kifelé. Mindenki beleült a hinta ágyba csak én nem, mert nem volt akkora a hinta hogy 5-en el férjünk benne. Le ültem a velük szembe lévô padra, amit ôk furcsáltak.
"Miért nem ülsz ide hozzánk? " néztek rám értetlenül.
"Minek nyomorogjunk? Legalàbb kényelmesen el fér mindenki. " mondom el az okot mosolyogva. De ôk még mindig értetlenûl néztek rám.
"Akkor gyere ülj valamelyikünk ölébe. " mosolyogtak ártatlanul.
"Álmodban sem. " ráztam a fejem, majd hátra dôltem kényelmesen a székben.
"Hát ahogy akarod. " dôltek ôk is hátra. Kínos csend telepedett közénk. Ôk is el merengtek, ahogy én is. Minden újra eszembe jutott. Anyáék, a volt életem, a családom. A mostani életem, mely rohadtul veszélyes. Életeket veszek el. S családokat rontok meg. Vagyis nem én, de én is benne vagyok. Életemben egy fiú volt akit szerettem. Teljes szivembôl, de mint sokszor mondani szokták, minden jónak van egy àrny oldala. Nekem sem volt màs kép. Mint majdnem minden kapcsolatban, meg csalásokkal végzôdik az egész szitu. Itt is így történt. És itt nem én voltam a ludas hanem a fiú. Azóta is àllitólag eggyütt van a lànnyal, és van egy lányuk, de nem is nagyon érdekel. Ô neki nem volt elég amit én adtam. Neki több kellett. Akkor tudtam meg az egészet, mikor a csaj be állított 6 hónapos terhesen, hogy meniük kéne ultra hangra.
*Vissza emlékezés. *
A buszt vártam mely hamar meg is érkezett, mert egy kicsit késett, így sietôsre vette a tempót. A buszon ülve el gondolkodtam, az életemen. Jelenleg egyetemre járok, mely eléggé nehéz, de ki kell bírnom. A busz meg állt én meg a buszsofôrt néztem értetlenül.
"Le robbant a busz emberek. " közölte velünk a tényt. Sóhajtva fel álltam, s meg indultam az ajtó felé. Azonban meg kellett álnom mert valami barom rá csapott a seggemre. Hátra fordultam és egy velem egy idôs körül belül srác vigyorgott rám. Kék szemek , szôke haj. Hmm nem is rossz. De az elôbbire vissza gondolva egy nagy pofont adtam neki mire mindenki jujogni kezdett. Én meg fordultam, s amilyen lendülettel meg indultam mikor fel álltam, avval a lendülettel száltam le a buszról. A sráccal nem tudom mi lett én csak siettem haza. Otthon az ajtó nyitva volt. Szóval Will itthon van. Mosolyogva mentem be a házba, ahol ott állt Will és mosolyogva telefonált. Mikor észre vett, fel mutatta a mutató ujját, hogy várjak. Én megértôen bólintottam. A konyhába le raktam a szatyrokat, s el kezdtem ki pakolni. Már rég el pakoltam, mikor Will jött be mosolyogva.
"Szia. " hajolok oda hozzá, egy csók ért, de el hajol. "Valami baj van Will? " nézek rá értetlenûl.
"Nem nincs semmi baj. " Ironia.
"Akkor miért nem engeded, hogy meg csókóljalak? " megyek hozzá közelebb.
"Mert. " veti nekem flegmán. A sírás határán voltam de nem engedtem, hogy lássa, mennyire meg sértett. Veszekedésûnket, a csengô zavarta meg. Will egybôl el indult az ajtóhoz, de én vissza rántottam a kezénél fogva, s így én mentem idegesen ajtót nyitni, de ô is a nyomomban volt. Az ajtó elôtt egy lány állt elég nagy pocakkal.
"Szia. Segíthetek valamiben? " mosolygok kedvesen.
"Hali. Will-t keresem csak. " mosolyog vissza rám.
"Miért?" Mosolygok még mindig.
"Ultra hangra kell mennünk , a babával. " mosolyog. "Várj te vagy az az Ella? Vagy ki? " nézz rám.
"Elisha vagyok. " bólogatok. "De te honnan ismersz es milyen ultra hangra? Miköze van Will-nek ehez a vizsgálathoz? " vágok értetlen fejet. De jobb lett volna, ha nem kérdezem meg és hallgatok. A vàlasz le sokkolt.
"Ô a gyerekem apja. " mosolyog büszkén. "De téged még nem dobott? "
"Mi az hogy még nem dobott? " emelem fel a hangomat. Megcsalt, meg-csalt. Ez járt csak a fejemben. Evvel a lendülettel az ajtót kivágtam, hàtra fordultam, de nem kellett messze mennem, mert Will ott állt. Az összes harag össze gyûlt bennem. Akkora pofont kevertem le neki hogy el esett.
"Te meg mertél csalni? Mikor én végig hû voltam hozzád? Pedig lett volna kire le cserélnek. De nem tettem, mert én téged szerettelek. " üvöltök teli torokból. Vettem egy mély levegôt, majd újra meg szólaltam, de most teljes nyugodtsággal. "Össze lehet pakolni. Egy cuccodat sem akarom bárhol meg látni. " válszolok higgadtan, majd a lány felé fordultam. " Sok egészséget. " mosolyogtam. Még ha az a mosoly nem is volt ôszinte. Egy köszönjüköt el motyogot a lány , de a többit nem is hallottam, mert a szobámba mentem fel hívni anyáékat.

/Másnap reggel/
Will-nek a cuccait eltüntettem. Az eltüntettem szó alatt azt értem, hogy ki raktam a kapu elé a böröndjeibe, és még én voltam most is a rendes. Este anyáékkal beszélgettem. És el döntöttem, hogy oda költözök a nagyiékhoz. A cuccaim már készen voltak, de már csak a taxit vártam, mely pár percen belûl itt is volt. Az ajtót be zàrtam, majd csak egy bucsú pillantàst vetettem a házamra, melyben benne van a sok boldog, romantikus, rossz pillanatok melyet át éltünk. A reptéren, el mentem a büfébe, majd a mellék helyiségbe. A repülön egy ismerôs arcot láttam meg az ülésem mögött. Ô volt az aki rà csapott a fenekemre tegnap a buszon. Fintorogva le ültem a helyemre, de észre vett, s át ült egy pillanatra mellém.
"Ohh te is itt vagy a repülön? A sors nem véletlenül hozott minket össze. " kacsintott.
"Jajj húzz már vissza a helyedre. Màs ül itt. Különben is nem vagyok jó paszban. " förmedek rá.
"Niall Horan. " mosolyog kedvesen.
" Senki nem kérdezte. " vetem oda. Lehet bunkó voltam, de most mindenki hagyjon békén.
"Ohh hát bocsánat. Nem akartalak meg bántani. Szia. További jó útat. " mosolyog csalódottan.
"Elisha Kerin vagyok! " szólalok fel hirtelen. Magam sem tudom miért. Csak úgy hirtelen jött magától.
"Örültem a találkozásnak Elisha. " mosolyog, majd vissza ült a helyére. Én csak egy halvány mosollyal kötöttem be magamat, mert szálltunk fel. Egy idôs hölgy ûlt mellém, aki nagyon kedves volt. A múltam hátra hagytam. A jôvö a fontos.
*Vissza emlékezés vége*