[Reader]

Nem tudtam rá haragudni, egyszerűen képtelen voltam rá. Ahogyan azokkal a szemekkel rám nézett, amik fáradságot és önmarcangolást sugároztak, a maradék harag is elpárolgott belőlem.

-Sajnálom, hogy téged is bajba sodortalak. Én csak erre vagyok "jó"...-Suttogta nyakamba, mire gyengéden meghúztam egy hajtincsét.

-Hülye. Miközben "bajba sodortál" kétszer is megmentetted az életemet.-Mosolyodtam el halványan, bíztatóan, mire végre az ő ajkai is kicsit felfelé görbültek.

-Oi,szarosok,végeztetek már a lelkizéssel?-Rontott be hirtelen, erősen becsapva maga mögött az ajtót, látszólag ideges volt valamiért. - Itt vannak Erwinék, gondolom a kibaszott farkaskkölykök árultak be titeket.

A szívem gyorsabban kezdett dobogni, éreztem hogy újból élet s halál között fog forogni az életünk, mint eddig oly' sokszor. De nem érdekelt addig, amíg Erennel lehettem.

Ő felült, megfogta a kezemet, majd egy váratlan mozdulattal lehuppant az asztalról, amit én fájdalmas tekintettel néztem végig.

-Nem hiszem el, hogy egyetlen egy napig nincsen nyugtunk.-Pillantott rám.

-Nem fáj, ahogy mozogsz?

-Nem, gyorsan gyógyulok.-Vigyorodott el, mire én is megejtettem egy halvány mosolyt, és megráztam a fejemet.

Levi toppantott a lábával, ezzel újra magára vonva a figyelmet. Mindketten odakaptuk a tekintetünket, ő pedig csak az ablak felé mutatott.

-Arra távozzatok, le a pincémen keresztül. A titkos járatok mindegyik házhoz csatlakoztatva vannak, de most az egyszer nem mehettek fel újra a te lakásodba.-Nézett rám szigorúan és egyre gyorsabban vette a levegőt-Eren, bármennyire is elleneztem a te búvóhelyeidet, most azok tökéletesek lesznek arra a célra, hogy elrejtsd oda [Név]-et.

Eren bólintott, de látszólag nem értett valamit. Kíváncsi tekintettel lépett egyet a férfi felé, Ki összekoccantotta a fogait, miközben a bezárt ajtó felé kapta a fejét. Még én is hallottam az egyre közeledó lépteket, amik - valószínűleg- attól az Erwintől jöhettek, plusz néhány atvalójától.

-Miért akarod védeni őt?-Vonta kérdőre Eren az előtte levőt, az csak megforgatta a szemeit.

-Idővel a memóriád is szarabb lett, vagy mi? Megmondtam, hogy azért mert fel akarok lázadni a szabályok ellen. No meg...-Rám nézett Eren válla felett.-Tisztelem őt, amiért gyenge ember létére megvédett téged.

Mindkettőnk szeme elkerekedett. Nem nézte volna ki az eddigi viselkedéséből, s abból amilyen lenézően beszélt velem azt, hogy engem valójában tisztel. Emiatt elmosolyodtam, és nem tudtam visszatartani a felemelő érzést, amely kezdett szétterjedni mellkasomtól kezdve egészen az egész testemen keresztül.

-Menjetek!-Lökte vissza Erent mellém, aki ezután hirtelen térdem alá rakta egyik kezét, míg másikkal a hátamat támasztotta meg, és felemelt menyasszonyi pózba. Teljesen elvörösödtem és kissé idegesen kapaszkodtam bele a fiú pólójába az egyikkel, míg másikkal átkaroltam a nyakát.

-Tudok ám én magam is járni!-Szólaltam meg, miután sikeresen kiugrottunk a nyitott ablakon, és elkezdtünk lemenni a pince hatalmas, kissé koszos lépcsőfokain. A fiú természetesen csak kuncogott rajtam, és még közelebb vont magához, így megérezhettem az illatát.

"Milyen kellemes..."Még mielőtt feleszmélhettem volna, belefúrtam fejemet a mellkasába, így már a hevesen dobogó szívének az ütemével is találkozhatott a hallásom. Elmosolyodtam.

-Jobban tudunk haladni, ha az én tempómban futunk, nem igaz?-Nézett le rám halvány pírral az arcán, s az előző cselekedetem miatt immár hangja koránt sem volt olyan magabiztos, mint azelőtt. Most dadogott, ami egész aranyossá tette őt.

-De igen. Mindenesetre, remélem nem vagyok nehéz.

-Hülye...-Suttogta,és a következő pillanatban egy puszit nyomott a fejem búbjára. Rögtön paradicsomvörössé változott az arcom, amit immár egyik kezemmel próbáltam takargatni, mert nem akartam hogy Eren meglássa, mennyire is zavarba hozottt engem.

-Rivaillenak nem lesz baja?

-Dehogyis. Erwin sosem bántaná őt, ellenben velem. Márpedig minket most üldözni fognak, és nem tudom, hogy meddig fogunk tudni elbújni az én "otthonomban".... A vámpíroknak nagyon jó a szaglásuk, főleg mivel az enyémet nagyon jól ismerik...-Kissé elkomorult a tekintete-Remélem, Rivaille fel tudja tartani őket addig, amíg mi odaérünk a búvóhelyre.

Ha jól sejtettem, egy órán át szaladhattunk megállás nélkül a hosszú, szinte végtelennek tűnő folyosókon, míg végül a fiú meg nem állt egy kisebb csapóajtónál. Letett, ő pedig előrement, és körbenézett, ellenséget keresve.

-Mehetünk, itt vagyunk.-Szólalt meg fél perc után, én pedig elmotyogtam egy "rendben" - t, s utána indultam. Időközben Eren ujjai körbefonták az enyéimet, és sietős léptekkel közelítettünk a - látszólag- teljesen elhagyatott kuckóhoz, mely a semmi közepén helyezkedett el, körülötte hatalmasra nőtt fákkal. Az erdő sűrű növényzete miatt kívülről nem volt látható a kis házikó, amely a fák törzsénél helyezkedett el.

-Érezd... Otthon magadat.-Próbált mosolyt erőltetni magára Eren, mire én megszorítottam a kezét.

-Köszönöm, hogy megvédesz, Eren.-Mosolyogtam,és egy puszit nyomtam az arcára, aminek következtében elkerekedett szemekkel kezdett el vizsgálni engem egészen addig, amíg be nem léptem a házba.