[Reader] 

-Ez csak egy fogadás volt. Elveszítettem, ennyi.-Rántottam meg vállamat, ezzel jelezve hogy a legkevésbé sem érdekel a vesztésem következménye. Hogy őszinte legyek, nem is vártam semmilyen hátulötőjét a dolgoknak, hiszen nem úgy ismertem Jean-t és Marco-t, -legfőképpen Marco-t- mint akik kiterveltek volna valamit a hátam mögött. 

"Jesszus, állj már le!"-Korholtam le magamat."Úgy beszélsz erről az ártatlan viccről, mint egy összeesküvésről."

-Ami azt illeti...-Szólalt meg Marco, hangsúlyából ítélve nem várhattam sok jót.

-Sosincs olyan, hogy a vesztes nem csinál semmit!-Kacsintott bele a kamerába Jean. Összeráncoltam a szemöldökömet.

-Tudhattam volna...-Sóhajtottam, majd minden-mindegy alapon rákérdeztem-És? Mit akartok szerény személyemtől?

-Lássuk csak...-Gondolkodott el Jean, majd összenéztek Marcoval. A fekete hajú fiú kissé megszeppenve nézett barátjára, majd velem létesített szemkontaktust, "kérlek ne ölj meg" üzenettel. -Egyedül laksz, igaz?

Bólintottam.-Mit akarsz? Vegyem le a pólómat és egy szál fehérneműben rohangáljak fél órán keresztül a házban, azt kiabálva hogy vágyok rád vagy mi?-Vigyorodtam el, de hangulatom egyből morcosabb lett. Miközben eltűrtem egy tincset a szemem elől, folytattam:-Mert akkor tudd, hogy bármi is lesz, nem fogom megcsinálni.

-Szó sincs erről, habár nem tagadom, kiváló ötlet.-Kacsintott és perverzen elmosolyodott. Megforgattam a szemeimet, amolyan "mondjad már" stílusban. -Tudod, itt van mellettünk egy a kicsi város...Egy órányira. Shinganshina.

A város említésére is kirázott a hideg. Mindenki tudott a városról, ahol a legendák szerint vérfarkasok, vámpírok és ilyesfajta misztikus lények élnek, habár eddig még senki nem találkozott velük. "Mit akartok??"

-Jean, az a hely egyáltalán nem vicc.-Szólaltam fel kissé remegő hangon-Mit akarsz, mit csináljak? 

-Költözz oda.

Elkerekedtek a szemeim. "Hogy mi van?! Hogy merészel ilyen parancsokat adni, mikor itt van egy a csodálatos iskola -mármint, a benne levő társaság az- és végre ki tudom fizetni rendesen ezt az albérletet?"

-Jean...-Dünnyögtem szikrákat szóró szemekkel.-Tudod jól, hogy mennyit dolgoztam azért, hogy egyenesbe jöjjek.

Ettől mindkettő fiú kissé megijedt. Marco azonnal sajnálkozó szemekkel illetett, de a másik továbbra is kihívóan nézett rám.

-Csak a nyárra.-Vigyorodott el,mielőtt még elkezdtem volna okítani őket-Addig csak ott tudod hagyni ezt az életedet, nem? 

-Köcsög vagy.-Szűkítettem össze a szemeimet, amik továbbra is tüzesen villogtak a barátaim felé. Meg merjem tenni ezt a lépést? Őszintén szólva, azt hiszem van annyi megtakarított pénzem, hogy ezt megtegyem, plusz legalább nem telne el ez a nyár is unalmasan. "Ráadásul vámpírok és vérfarkasok nem léteznek. Igaz?"~Bíztattam magamat, majd vettem egy mély levegőt. 
Ám mielőtt megszólalhattam volna, most Marco szólalt fel.

-Mi álljuk a szállást.-Mondta teljesen nyugodt hangon, mire Jean szúrós tekintettel kezdett el rá nézni.-Most mi az?

-Azt csak azután akartam mondani, hogy lenyugodott, Marco!-Morgott, miközben mellkasa előtt összefonta kezeit, s hátradőlt a székén. A mellette levő kíváncsian nézte őt.-Nagyon élvezem nézni amikor szétüti őt a méreg, de nem tud megverni engem, mint a suliban.

-Szeptemberben szét fogom ütni a picsád.-Húztam fel az orromat, s feltartottam az egyik öklömet is, melyet megráztam. Szinte láttam a fiún hogy lepereg előtte az egész élete, nem egyszer történt már meg az, hogy addig vertem ameddig teljesen lila nem volt az arca. De mentségemre szóljon, hogy teljes mértékben megérdemelte!

-Holnap reggelre már foglalunk is le házat, drága.-Küldött puszit, mire fintorogva integetni kezdtem a kamerának, ezzel együtt a fiúknak.

-Fujj bazdmeg, inkább a barátnőd csókolgasd ilyen beleéléssel!-S azzal letettem a hívást.  Tudtam, hogy ezért a beszólásért kapni fogok, de hát nem tudok mit tenni, én is ugyanúgy szeretem húzni az ő agyát azzal, hogy még sohasem volt barátnője, s még mindig nincs.

Felálltam a székemről, majd bementem a konyhám részlegébe, hogy csináljak magamnak egy csésze fekete-teát, nyugtatásképpen az idegeimre. Miközben az italt iszogattam, akaratlanul is eszembe jutottak a mesék, amiket apám mesélt még kiskoromban Shinganshináról.

"-Ha arra jársz, ne feledd, ne nézz hátra.-Nézett rám komoly ábrázattal édesapám-Az ottani lények, farkasok, vámpírok, könyörtelenek. Nem bíznak senkiben, és jobb ha te sem bízol egyikőjükben sem, mert átvernek, s talán az életedet is elveszik.

-Apaa..-Dünnyögtem, miközben félelemmel telve kaptam magam elé egy párnát.-Soha nem akarok oda menni...

-Ha rajtam múlik nem is fogsz, drágám.-Vigyorodott el bíztatóan. Egyik kezét fejemre simította, majd úgy húzott magához közelebb. Rögtön elmosolyodtam és a lehető legközelebb férkőztem hozzá, miközben ő védelmezően fonta karjait körém-Mindig itt leszek veled, ezt ne feledd el.

-Nem fogom...-Suttogtam."

-Vajon a múltbeli énem mit szólna ahhoz, ami most fog történni?-Elmélkedtem. Valószínű, hogyha valaki abban a pillanatban meglátta volna, ahogy magamban beszélek, őrültnek könyvel el. A gondolaton elmosolyodtam.-Valószínűleg adna egy-két pofont, amiért megszegtem a gyermekkoromban tett ígéretemet.

Lassan elkezdtem összepakolni a cuccaimat, amit igazán kellenek. Feltettem a vörös színű bőröndömet az ágyamra, ami ennek hatására kissé lesüppedt, majd elkezdtem belehajtogatni a ruháimat és az eszközeimet, amik mindenképpen kellenek majd. 

Fél óra elteltével ráfeküdtem az ágyamra, s a menetrendet kezdtem el tanulmányozni.

"Lássuk csak...Reggel hat órakor indul egy busz, ami pontosan hétre fog megérkezni. Holt biztos, hogy nem fogok olyan korán felkelni nyáron, szóval ez kilőve."-Azzal katintottam egy másikra-"Nyolc óra, és kilencre és be. Azt hiszem, ez lesz a megfelelő."-Mosolyodtam el halványan, habár igazság szerint nem értettem miért cselekedtem így.

"Izgalmasnak ígérkezik ez a nyár."

// Sziasztok!
   Ezúttal egy Eren x Reader-es könyvvel jöttem nektek, íme itt van az első rész, remélem hogy elnyerte a tetszéseteket.  A következő részig pedig minden jót!~//